Bővítenék a helyi védettségű épületek listáját

Az ülés vendége Káli Csaba, a MNL Zala Megyei Levéltárának igazgatóhelyettese volt, aki "Szocreál epizód Zalaegerszeg építészetében az ötvenes, hatvanas években" címmel tartott előadást. A történész szerint – aki már régóta foglalkozik a témával, és más fórumokon is tartott róla előadást – a szocreál fogalmát gyakran tévesen értelmezi a közvélemény, mert az egész szocialista korszakot beleértik, holott csak egy epizód volt a város építészetében. Az ötvenes évek elején, közepén épültek ilyen jellegű lakóházak és középületek a városban. 1958-ra már "kifutott" a szocreál, a hatvanas évek sokkal inkább a modern építészetről szólt.

Zalaegerszegen a Szovjetunióhoz, vagy a nagyobb hazai városokhoz képest szolidabb formában nyilvánult meg a szocreál. Az épületek kevésbé monumentálisak, alacsonyabb a házak szintszáma, egyszerűbb a díszítés is. Ettől függetlenül itt is megtalálhatók azok a jellegzetességek, amik mentén behatárolható a stílus. Legszembetűnőbb az épületek bejárata, melyeket a görög, római képzőművészetből ismert oszlopok díszítenek. Jellemzőek az L vagy U alakú épületek, a kereszt alakban tagolt ablakok, kőkeretes ablakdíszek. Gyakori az is, hogy a házak ablakainak alsó sora díszes, a második szint már visszafogottabb, a harmadik szint ablakainál pedig már nincs is díszítés. Az előadó több olyan épületet is felsorolt, melyek szocreál stílusban épültek. Ilyen például a Zárda utcai volt csecsemőotthon; a régi ügyészségi épület a Gasparich úton; a Radnóti utcai óvoda; a kórház kardiológiai osztálya; a mozi épülete; az andráshidai repülőtér épülete; a MÁV laktanya; a színházzal szemközti, Kosztolányi utcai lakóházak; az Éva-presszó épülete; valamint a MOL gyárépületének kapuja, irodaépülete és étterme. Több szocreál lakóház van ezen kívül a Platán soron (a ruhagyárral szemben) és a volt Petőfi-laktanya területén is.

A történész és a városvédők egyetértettek abban, hogy a napjainkban zajló energetikai felújítások (nyílászárócserék, hőszigetelési munkák) nem minden esetben szerencsések, hiszen gyakran megváltoztatják a homlokzat képét. Eltűnnek azok a jellegzetese stíluselemek, díszek, amik megadták a szocreál épületek karakterét.

Az egykori csecsemőotthon bejárata

Czeglédy András szerint fontos, hogy ami esztétikai értékkel bír, az váljon közkinccsé. Javasolta, hogy az egyesület tekintse át részletesen a szocreál építészet helyi értékeit, és készítsen egy lajstromot a legértékesebb és a legveszélyeztetettebb épületekről. Az önkormányzatnál pedig kezdeményezzék a helyi védettség alá helyezésüket.

Az ülésen részt vevő Bertók Sándor főépítész az elnök felvetésére azt válaszolta: bárki tehet javaslatot az épületek levédésére. A baj azzal van, hogy a korszakban épült házakon a mai kor technikai eszközeivel nagyon nehéz úgy korszerűsítést végrehajtani, hogy az ne érintse a stílusra jellemző homlokzati elemeket. A tapasztalatok ráadásul azt mutatják, hogy a lakók általában nem örülnek annak, ha egy épület helyi védelem alá kerül, hiszen az korlátozza a mozgásterüket, ha felújításra kerül sor. Annál is inkább, mert azok az építészeti eljárások melyekkel védhető lenne egy-egy épület, sokkal többe kerülnek, ezt a lakástulajdonosok pedig nem nagyon fogadják el. A városnak ilyen esetekben véleményezési jogosultsága van, ám sokszor nehéz az egységes városkép kialakításának érvényt szerezni.

Agg Ferenc építész azt is problémának érzi, hogy a közvélemény "kommunista házaknak" hívja a szocreál épületeket, és a korszak építményeit a társadalom jó része el akarja tűntetni. Szerinte is nehéz a lakóépületek felújításait befolyásolni, ezért inkább ő első körben a középületek megóvására koncentrálna.

Az ülésen negatív példaként szóba került a nemrégiben felújított megyeháza épülete is (ami ugyan nem szocreál, hiszen a negyvenes évek végén épült, ám néhány díszítőelemével és ablaksoraival amolyan előfutárnak tekinthető). A civilek és a szakemberek szerint az említett energetikai felújítással a ház teljesen elveszítette stílusjegyeit.

Dr. Vándor László nyugalmazott múzeumigazgató javasolta, hogy minden helyi védelem alatt álló épületre kerüljön ki egy ezt igazoló tábla. Ez más városokban már megtörtént. A tudatformálásnak ugyanis nagy szerepe lehet az értékek megmentésében. Ezzel egyetértett Czeglédy András is, hozzátéve: a városvédők mindent elkövetnek azért, hogy megőrizzék az épületek művészi értékét.