Virtuális barangolás a város temetőiben

A Műemléki világnap alkalmából virtuális sétára várták az érdeklődőket a Göcseji Múzeum Kisfaludi-termébe, ahol Megyeri Anna történész tartott előadást a város védett temetőiről és kőemlékeiről. Az estnek két meghívott vendége is volt: dr. Németh József nyugalmazott múzeumigazgató és Both István, a Kálvária temető önkéntes gondnoka.

Megyeri Anna elöljáróban elárulta: egyik korábbi tanulmányának – a zalaegerszegi Szentháromság szobor építéstörténetének – megírása óta rajong a régi kőszobrokért, útmenti keresztekért és a temetőkben fellelhető régi sírokért. A múzeum adattárában ezen kívül rábukkantak Németh József egy korábbi gyűjtésére, aki évtizedekkel ezelőtt már számba vette ezeket a városkörnyéki emlékeket. A Műemléki világnapra készülve néhány nap alatt végigjárták és újrafotózták a helyszíneket: vajon az egyes sírok és kőszobrok most milyen állapotban vannak.

A védettséggel kapcsolatban elhangzott: az önkormányzat hozhat olyan döntést, hogy védetté nyilvánít egy temetőt, azonban inkább az jellemző, hogy egy-egy temetőn belül sírok kapnak védettséget. Erre okot adhat az elhunyt személye, életműve, vagy magának a síremléknek az értéke, művészettörténeti jelentősége.

Zalaegerszegen az új temető (Göcseji úti) 1920-ban nyílt meg, addig a mai strand helyén működött a régi sírkert. Ezt majd csak 1950-ben számolták fel végleg. A régi temetőből több család is átvitte szerettei síremlékét az új helyre, azonban ezt nem mindenki engedhette meg magának. Összességében ezért is kevés a Göcseji úti köztemetőben a 19. századi sír. Az "átvitelre" jó példa Horváth György táblabíró síremléke, mely a legrégebbi is egyúttal. A város hajdani közszereplői közül nagyon sokan fekszenek a Göcseji úti temetőben. Közülük Borbély György tanárt, Serényi Árpád fotográfust is megemlítette a történész (az ő korabeli fotói közül a közönség is láthatott jó párat az előadás alkalmával).

Both István a Kálvária-temetővel és kápolnával kapcsolatban elmondta: A zalaegerszegi Kálvária-domb igazi szakrális helyszíne a városnak, nem hiába választották eleink temetkezési helyül. A dombocska kelet-nyugat irányú, ami azért fontos, mert a 18. században még figyeltek a halottak elhelyezésének irányára. Az 1740-es években már volt itt valamilyen kápolna, amit mi ma ismerünk, azt 1756-ban építtette a szűrszabó céh, barokk stílusban. A síremlékek anyaga kezdetben fa volt, a kőből készült sírok, szobrok, csak az 1840-es évektől terjedtek el. A Kálvária-temetőben hét védett sír van, ezen kívül Gothard János csizmadiamester 1821-es síremlékének fejköve is oltalom alatt áll.

Németh József a város régi és mai temetkezési helyeivel kapcsolatban többek között elmondta: összesen huszonhárom temető van a városban. A szám azért ilyen nagy, mert számos környező kistelepülést csatoltak Zalaegerszeghez, melyeknek mind volt temetője. Persze vannak láthatatlan temetők is, hiszen régen a nagytemplom és a plébánia hivatal közötti rész is temetkezési hely volt.

A virtuális barangolás további részében a város temetőinek néhány jellegzetes sírját és kőszobrát nézhették meg az érdeklődők Megyeri Anna "idegenvezetésével".