Utoljára frissítve
2005.04.23.

Példás közösségi összefogásnak lehettünk a tanúi a nyári zivatarok alkalmával, amikor egy ilyen ég- és földindulás alkalmával villám csapott a falu egyik gazdasági épületébe, ahol többek közt szénát tároltak, illetve állatokat tartottak (disznó, ló).

A villám gyors, egymást követő csapásokkal gyújtotta lángra a fenyőfából készült csűrt, amely a zuhogó eső ellenére óriási füstoszloppal és lánggal égett. A házigazda is csak akkor vette észre, hogy mi történt, amikor a hullámlemezek a hő hatására durrogó hang kíséretében roppantak szét és hullottak alá (természetesen a villámlással járó nagy fény és dörej, illetve a zuhogó eső is közbejátszott, hogy viszonylag későn - percek múlva - vették észre). A gazdának az állatokat hihetetlen lélekjelenléttel sikerült kiszabadítani, így legalább azok nem válhattak a tűz martalékává.
A félrevert harang szava szólította segítségre az önkénteseket. Érkeztek is a hívó szóra a falu önkéntes tűzoltói, illetve minden olyan férfi és nő, aki úgy gondolta, hogy tud segíteni - elbír egy vödör vizet. Az összefogásnak köszönhetően sikerült is a tűzet majdnem egészében eloltani, mire a hivatásos tűzoltóság kiérkezett Székelyudvarhelyről a helyszínre.

A család megsegítésére az egyház, illetve a falu fiatalemberei gyűjtést szerveztek, amelynek keretében sikerült jelentős összeget gyűjteni, amellyel elindulhatott a csűr újjáépítése. A következő héten ott táboroztak a néptáncosok, akik ugyancsak gyűjtést szerveztek maguk közt, ők is jelentős összeget gyűjtve. A csűr gazdája itt is szeretné kifejezni mindazoknak a köszönetét, akik önzetlenül támogatták őket a természeti csapás anyagi kárának az enyhítésében. Gondolunk itt mindazon táncosokra, akik ismeretlenül is részt vállaltak a bajbajutott megsegítésén és akiknek köszönetüket még nem fejezhették más úton.

Az Önkéntes Tűzoltó Egyesületről

Jelenlegi tudásunk szerint nincsenek adatok arra vonatkozóan, hogy mikor alakult meg a falunkban az Önkéntes Tűzoltó Egyesület, csupán csak sejteni tudjuk, hogy már a XX. század első éveiben is létrejöhetett, hiszen a hasonló nagyságú települések ekkor alakítják meg tűzoltóságaikat. Mindenképpen nem késlekedhettek sokáig az 1910-et követő időben, hiszen az öregek elmondása szerint a nyári aratás alatti hőségben olyan tűz harapózott el, hogy majdnem leégett az egész falu, és ezért mondták nagyon sokáig ezt a mondást a vidéken, hogy "leégett, mint Sófalva".
Még a  30-as évekről is tudunk egy nagy égést. 1931-ben hatalmas tűz volt, aminek következtében leégett a falunak több mint fele. Az öreg tűzoltók még emlékeznek rá, hogy már 1931-ben is létezett az önkéntes tűzoltóság. A nagy tűzesetek miatt jobban megszervezték a tűzoltó egyesületet, szertárat is építettek, fecskendővel és más felszerelésekkel látták el az egyesületet, úgy hogy a két nagy tűzesetet leszámítva, ha meg is gyúlt egy-egy ház vagy istálló, a tűzesetet sikerült a jó szervezésnek köszönhetően eloltani.
A tűzoltó egyesület a tűzesetek mellett rendfenntartási feladatokat is ellát, hiszen minden bál vagy nagyobb társas rendezvény alatt a tűzoltók közül két személy felügyeli a rendet.

És íme egy néhány fotó a fent említett tűzesetről! (Bármelyik képre kattintva az egy új oldalba nyílik meg. Ha megnyílt az új oldal, ott a nagy képekre kattintva végig mehetsz az egész sorozaton.)