Utoljára frissítve
2005.04.23.
|
Erdély, Ardeal,
Siebenbürgen, Transsylvania: az erdőkön túli tartomány, lényegében
egy földrajzi fogalom, melyet gazdag, de hányatott történelmi múltja és sokat
szenvedett népe tölt meg emberi tartalommal.
Különös, varázslatos táj. Szédítő történelmi,
politikai és emberi csatározások színhelye. Össze-gubancolódott nemzetek véres
és gyűrött nászágya. Zárt és nyitott világi eszmék és bujdosók menedéke, vagy
börtöne. Róma és Bizánc vallási küzdőtere. Napkelet és Napnyugat politikai
kötéltáncosa. A székely “Golgota”. Az idők folyamán sok gazdája volt. És orvgazdája
még több. Egyetlen áldása, amely időnként átokká keseredett, a gazdagsága.
Felbecsülhetetlen természeti adottsága évezredek
óta elkápráztatta a térség kis és nagy népeit.
Hatalmas
erdőségei, bortermő dombvidéke és hósapkás bércei otthont tudtak biztosítani
mindenféle népeknek. Erdély történelmet, legendát, álmot és valóságot idéz
egyaránt, magyarnak, románnak, szásznak, más-más árnyalásban. A történelmi
Erdélyben esett meg a gyönyörű csoda - hiteti velünk az idő - hogy három nép
élt benne, majd ezer esztendőn keresztül, megőrizve saját kultúráját, meggazdagodva
egymás színeivel.
|
|
Vágási Albert
Ez itt az ősi balladák világa,
Mesél az erdő, súg a szűzi csend:
A székely sors nagy barna szárnyú sasként
Hegyek felett s a szívekben kereng.
Megejt a rét, az illatos kaszáló
Ezer virágból szűrt édes szaga,
S a naplemente hosszú hamvas árnyán
Mintha lidércek fátyla hullámzana.
Egy régi dal nő új szimfóniává,
Mesék foszlánya száz húron zenél:
Erdély dalol felkavart szívemben:
A balladás, vén öröktitkú Erdély.
|
 |
|
|
|