Utoljára frissítve
2005.04.23.
Webmester

A gyülekezet lelki arculata

Hasonlóan legtöbb református gyülekezethez a nők és a férfiak külön kapun lépnek be a templomba és külön-külön foglalnak helyet a templomban. Bár a hívek már nem ragaszkodnak annyira az ülésrendhez, mind a mai napig a nemzetségeknek megvannak a padjaik. A nagycsaládba bekerült fiatalasszonyok férjük nagycsaládjának asszonytagjai mellett foglal helyet esküvő után.

Az orgonával szemben levő karzat a megkonfirmált, de még nőtlen és nem katonaviselt legények számára volt fenntartva, a szószék melletti jobb oldalon, a papné padja mögötti sorokban a megkonfirmált lányok ültek , szemben a presbitériummal. Mindkét csoport így "szem előtt" volt.

A gyermekek az orgona mellett ültek a hajdani kántortanító felügyelete mellett. Az ifjak és gyermekek ülésrendje mára megváltozott: A konfirmándusok a szószékkel szemben levő első padokban ülnek, mögöttük, a nagyobbacska általános iskolások, a kisebbek a papné padjában és az előtte elhelyezett mozgatható padokon.

A vizitációs jegyzőkönyvek már egy évszázada jelzik, hogy az úrvacsorával élők száma alacsony. Ez abban a – valószínűleg 18-19 sz-i szokásban gyökerezik, hogy csak a bűnbánati istentiszteletekre járók járulhattak az Úr asztalához. Az úrvacsoravétel előtti héten minden este Istentisztelet van, melyen az úrvacsorázni szándékozok legkevesebb 2-3 alkalommal részt vesznek mind a mai napig. A szokás megváltoztatása – t.i. hogy a bűnbánati alkalmakra el nem érő egyháztag is vegyen Úrvacsorát , vagy legalábbis  maradjon bent a templomban – többszöri próbálkozás ellenére is sikertelen maradt.

A harangozás rendje is változott, de az itatásra való harangozás (hajnali 4 óra), valamint a sóbányászok és az erdőlők (fáért az erdőbe indulók) számára 6 órakor történt harangozás emléke elevenen él. Jellemző, hogy alkonyat után tilos a harangozás. Az idők folyamán Sófalva többször leégett, mély traumákat okozva számos nemzedék életében. A szokatlan időben megkondított harang mai napig is pánik hangulatot kelt az idősebbek körében.

1820-as évektől – elsőként a környéken a tornyot toronyórával szerelték fel, amely a negyed és egész órákat kongással jelezte. A hallótávolságban lakók ehhez igazították tevékenységüket. Az álmatlanságban szenvedők és a betegek számára a villanytalan éjszakában ez adott biztonságérzetet. A kikopott szerkezet javításra, restaurálásra szorul.

Templomlátogatás: a gyülekezeti élet központi eseménye a vasárnap délelőtti istentisztelet, mely 11 órakor kezdődik. A létszám az időjárás függvényében ingadozik: nyáron átlag 40-45 férfi, 80-120 nő, 15-20 fiatal, 15-35 gyermek, összesen 140-180 között, téli időszakba 150-200 között. Összesen az összgyülekezet egyharmada, a “templombajáróképes” gyülekezet fele vesz részt több-kevesebb rendszerességgel a gyülekezeti életben.