Utoljára frissítve
2005.04.23.
Webmester

A sóvidéki harangszó

A VII. század óta a harangszó hívja össze a keresztényeket szentmisére, istentiszteletre. Ugyancsak a harangszó hívja fel figyelmünket elvégzendő imáinkra vagy épp a helységet érintő valamely eseményre (haláleset, tűzvész stb.). A harangokat tehát méltán nevezhetjük egy helység LELKÉNEK. Mint minden vidéknek, a Sóvidéknek is a lelke a harang. Sóvidék 17 templomában, illetve kápolnájában összesen 36 harang található.

A legrégebbi harangról, amely az atyhai katolikus templom tornyában van, Orbán Balász nyomán szerezhetünk tudomást: “Atyhához a reformátio előtt kilenc falu tartozott; e faluk közös temploma a falun alóli kerek erdőben volt, melyet most is Szentegyházas erdőnek neveznek, s ott a nagy kiterjedésű fényes templomnak ma is látszanak némi jelentőség nélküli romjai. Innen került elő az atyhai kisebbik harang, melyben minuskel írással e körirat jön elő: ANNO DOMINI MILLESIMO CCCC XXX VII.” (Orbán I. 140.) Ezen 1437-es évszámot viselő harang az 1867-es tűzvészben tönkrement, s anyagából más harangot öntöttek.

A Dávid József által szerkesztett Székelyföld c., 1941-ben Budapesten kiadott könyv tudni véli azt, hogy Atyhában található egy 1422-ből származó harang is, amelyet 1594-ben Báthory Zsigmond Kendi Ferencnek adományoz, s ez utóbbi pedig az atyhai egyházközségnek. Nem tudjuk, hogy állítását mire alapozza, hisz errő1 sem Orbán Balázs, sem pedig a Domus História nem tesz említést. Sőt az első világháború idején mindhárom harangot elviszik a faluból.

Az 1666-ban felfektetett felsősófalvi egyházi leltárban olvashatjuk: “vagjon két harangh az toronyban”. Itt találunk utalást az akkor még Felsősófalvához tartozó parajdi kápolnánál lévő harangról. A felsősófalvi “harangtörténethez” kívánkozik az is, hogy az 1800-as évek első felében megmagasítják a tornyot. Ennek ellenére a falunak volt olyan része (Csármány, Bakszeg), ahová a felsői harang nem hallatszott volna el (elfogta a hangot a “Pici” nevű domb), de az alsósófalvi tisztán áthallatszott. (Talán ebből az időből ered, hogy “az alsósófalviak a két falu közé sáncot ástak, hogy a felsőiek ne hallják harangszójukat”.) Ezt úgy küszöbölték ki, hogy Tóth Lukács 1812-ben felajánlott falujának 1168 forintot (mintegy 1 kg /!/ aranyat), amiből a tornyot 4 öllel megmagasították. Ebbe a megmagasított toronyba 1816-ban új harangot öntetnek. Ez a harang is az első világháború “áldozata lett”.

Az első világháború “dátumválasztó vonalként” szerepel a Sóvidék harangjainak “életében”. Alig néhány harang “menekült” meg az ágyúöntők igyekezetétől.

A felsősófalvi református templom tornyában 2 harang található, amelyet 1908 és 1931-ben öntött Hönig Frigyes Aradon. A kis harang súlya 244 kg és a nagyharangé 414 kg.

Harangfeliratok:

Nagyharang: “Jöjjön el a te országod Mt. 6:10. Isten dicsőségére a felsősófalvi hívek adományából készült az Úrnak 1931-ik éve április havában. Öntötte Hőnig Frigyes Aradon”.

Kisharang: “Örülj az örülőkkel, sírj a sírókkal. Isten dicsőségére, egyházunk díszére készíttette a felsősófalvi református egyházközség az Úrnak 1908-ik évében. Öntötte Hőnig Frigyes Aradon”. - Ezt a harangot neogót növényi dísz övezi. Felületén kehely, rajta szív, kereszt és horgony.

A Sóvidék legszebben szóló harangjainak az Aradon, Hónig Frigyesnél öntötteket tekintjük, azaz mindkét felsősófalvit. Hónig Frigyes úgy tette az általa öntött harangok hangját érdesebbé, zengzetesebbé és mélyebbé, hogy a harangot közvetlenül a süveg alatt, kívánt esetben annak alsó pereme fölött is, kiöblözte, rezonátorrá alakította.

Meg kell jegyeznünk, hogy minden harangnak van zenei hangja is. Pl. a parajdi katolikus templom közép- és kisharangja D, illetve G alaphangú.

A népi megfigyelés szerint a harangszó egyúttal “időjósló” is. Felsősófalván például azt tartják, hogy ha a parajdi harangszó felhallatszik, akkor három napon belül eső lesz.

Az istentiszteletre hívó harangszó: egy óra alatt öt perces megszakítással háromszor harangoznak. Kétszer egyedül a naggyal, harmadszor összehúzzák.

A vecsernyére hívó harangszó (szombat és vasárnap délután) fél órát tart, szintén háromszori.

Reggeli, déli, esti harangozást - ha nincs halott - a naggyal végzik. Az “ébresztő” - más helyeken hajnali harangszónak, vagy éppen “itatónak” hívták - télen-nyáron általában hajnali négy órakor csendült fel. A hatvanas évek elején maradt ki.

A vészharang, a harang félreverése veszélyhelyzetben, de főleg tűzesetkor szokásos. Egyet-egyet kondítanak a kis- és nagyharanggal felváltva. Rendkívüli harangozás, amikor halottat visznek át a falu területén. Hogyan történik? A koporsót vivő “menet” megáll a falu végén, s csak a harangszó megkondulásakor indul el. A harang mindaddig szól, míg átvonulnak a falun. A népi hiedelem szerint ennek elmulasztása esetén “égiháború lenne, villámcsapásokkal és jégveréssel”.

Az egyházi jegyzőkönyvek megörökítették azt a bevett szokást, hogy Parajd és Alsósófalva elválása után is az önállósult filiák (leányegyházközségek) saját halottaiknak (ha a hozzátartozók igényelték és megfizették) harangoztattak Felsősófalván. Parajddal együtt Alsósófalva is leányegyházközsége volt Felsősófalvának egészen 1802-ig. Addig Felsősófalva Alszege volt. Az iskola melletti Nyáros dombon volt egy “kis oratoriumocska fából építve”, ahová időnként átjárt a felszegi lelkész istentiszteletet tartani. Mellette volt egy harangláb és benne egy csengettyű.

Halottakért való harangozás: reggel, délben, este, a haláleset bejelentésekor (amennyiben nem a harangozás időpontjában történik), de sohasem a reggeli harangszó előtt vagy az esti után; a temetési szertartás előtt, után, illetve hantoláskor. Időtartama: egy óra, három harangszó rövid megszakítással (szaggatás). Módja: a harangozás módja által jelzik a halott nemét és korát (14 évnél kisebb-e vagy nagyobb).

A megkonfirmált férfi halott esetében az első és a második harangozás a nagyharanggal és a harmadik harangozás a naggyal és a kicsivel történik, összehúzva. A megkonfirmált női halott esetében az első harangozás a kicsivel, a második a naggyal, a harmadik mindkettővel történik. Ha gyermek halott van, akkor az első két harangozás a kicsivel, míg a harmadik mindkettővel történik.

Ferenczi Sándor (Hazanéző. IV évfolyam, 2. szám)