Utoljára frissítve
2005.04.23.
Webmester

A felsősófalvi iskola története

Az iskola történetéhez az adatok egy részét Szabó János ig. tanító gyűjtötte, a református egyház irattárából 1945-ben.

Adat hiányában nem tudjuk megállapítani, hogy mikor létesült az első iskola Felsősófalván, de a református egyház irattárában szó van arról, hogy 1664-ben már tanított itt egy "oskolamester". 1651-ben a református egyház parciális gyűlésén Gelei Katona István református püspök kimondja, hogy "az oskolák kötelékéből eltávolítandók a tudatlan, hanyag és járatlan mesterek". A felsorolt "tudatlan mesterek" között a "felszegi" is szerepelt, mint akit szintén el kell távolítani.

Az iskolára vonatkozó első pontos leírások Csernátfalusi Márton első református paptól származnak. Ő 1743-tól feljegyezte munkatársainak nevét és működési idejét. Azt írja, hogy Bögözi Szilágyi Ferenc volt az első oskolamester, akivel együtt dolgozott. 1743-tól 1755-ig "oktatgatott az oskolában". Minden oskolamester kántor is volt.

1755-től 1777-ig Farcádi Incze János "oktatta a tanulni vágyó ifjakat és leányokat".

Az egyháznak papi és "mesteri" (kántori) lakása volt."1759-ben kezdték a mesteri jószágon a classis építését és 1760-ban fejezték be Máttyus István curratorsága alatt N. Engi János uram megyebírósága idején" olvassuk a jegyzőkönyvből.

1771-ig az alszegi (alsósófalvi) fiú és leánygyermekek is a felszegi oskolába jártak, a pocsolyás réten keresztül, egy 307 öl hosszú pallón át. "1771-ben engedély adatott Alszegnek perceptor tartására, aki fiú és leánygyermekeket oktassa" írja egyik jegyzőkönyv. "1777-ben a Szent Vizitáció meghatározza az oskolamester fizetését az alábbiak szerint:
- akik abc-t tanulnak azok után 6-6 poltra
- akik olvasnak 8 poltra
- akik olvasásnál feljebb valók 3 sustak"

1777-től 1801-ig Bágyi Dáné Zsigmond az oskolamester Felsősófalván.

1793-ban a vizitáció feljegyzi, hogy "Sófalván a felszegi oskolában vagyon fiútanuló 14. 3 első, 11 katerézist tanul. 4 olvas, 3 silabizálja az abc-t. Leánygyermek vagyon 7, akik közöl 2 olvas."

1794 január 15. És 16.-án tartott vizitáció feljegyzi, hogy "Ordai Sámuel nótárius uram megállapítja, hogy a felszegi oskolában Dáné Zsigmond őkegyelme kezén vagyon 6 oskoláz tanuló fiúgyermek és 18 leánygyermek".

1801 és 1827 között Kányádi János tölti be az oskolamesteri állást. A Szent Vizitációnak 1814. évi feljegyzése szerint "az oskolában a fiú és leánygyermekek tanulnak olvasást, írást, vallást, geográfiát, aritmetikát és vallásos énekeket".

1823-33 közötti időben Horváth József szolgálja az egyházat "végezvén az éneklést a templomban és az oktatást az oskolában".

1833 után szolgáló oskolamesternek csak a keresztnevét ismerjük: István.

Egy 1846-ban kelt jegyzőkönyv szerint "bévezetik az oskolába a hazaismeret, erkölcsi regula és szent história tanítását".

1853-ban szerepel, mint tantárgy a természettan is, mondja az egyházi feljegyzés. Engi Zsigmond, felsősófalvi lakos meséli, hogy édesapja Engi Pál 1852-56 között járt iskolába. Nagyon "ügyekvő és jó fogalmú" tanuló volt. Még öreg korában is gyönyörű és árnyékolt betűi voltak. Természettan tanulásáról azonban soha nem beszélt.4 év alatt 3 könyv volt. A könyvek bőrkötésűek voltak. 10 éves korában kezdett iskolába járni, az utolsó évben este oktatta a mester. "Az iskolából legtöbbszőr a fonóba mentek a nagyobbacska fiútanulók, ha a mester uram észre nem vette". Minden tanulónak palatáblánál nagyobb fenyőfatáblácskája volt, melyet szilvafáról szedett gombával bedörzsöltek, hogy a tinta ne fusson szét rajta. Kihegyezett lúdtollal írtak rá, a tintát pedig tölgyfagubacsból készítették. A táblácskát üvegdarabbal mindennap lekaparták, meséli az öreg Zsiga bácsi.

Ekkor már nem a mesteri jószágon épített classisba jártak, hanem a mai harangozói lakás helyén álló iskolába. Ez egy kb. 5-6 m nagyságú tanteremből, egy kis szobából és kamrából álló alacsony faépület volt 3 kis ablakkal, udvar nélkül. Ezt az épületet később harangozói épületnek használták fel és 1952-ben bontották le.

A következő oskolamester Demeter István, akit Demeter Ákos vált fel 1864-ben. Demeter Ákos "mester úrra" már a ma élő öregek is emlékeznek. Ő 1888-ig tanít. Saját háza is volt. Mely még ma is áll. Két szobás, alacsony, egyszerű faház.

Molnár Ödön 81 éves öreg elmesélte, hogy ő 7 éves korában kezdett iskolába járni. 4 telet járt. A "mester" egy nagy könyvből minden nap "szólongatta" a gyermekeket. Ha nem jártak rendesen megveregette. Minden reggel minden gyermek a hóna alatt vitte a tűzifát. A tanulók közül takarító és tűzgyújtó heteseket nevezett ki a mester, fiúkból és leányokból. Minden tanulnak egy könyve volt. Palatáblára írtak. Taneszközeiket egy kis gyapjútarisznyában hordozták. Délelőtt 8-tól 11 óráig, délután 2-től 4 óráig voltak az iskolában. Szerda és szombat délután az ismétlő iskolások jártak tanulni. Az osztályban a maihoz hasonló padok, asztal, fekete tábla és a falon sok fali olvasótábla volt. A mester megmutatta az olvasótáblán a megtanulandó betűt és leírták az írottat. Silabizálva olvastak.

Csonta Karolina elmondta, hogy az édesanyjától hallott a tanulók öltözetéről. A fiúk csepű alsóruhát, gyapjú harisnyát és ujjast viseltek. Csizmát hordtak kapcával. A bakancsot és ostort nem ismerték. A módosabb fiúgyermekek alsóruhája kenderből vagy "mismás" vászonból (háziszőttes kender és gyári pamutfonalból) készült. Lábukon puha zergebőrből készült csizma volt. A leánykák csepű vagy kenderből készült hosszú inget viseltek, nyakukon "korcba húzva" és lapos kötővel (házilag szőtt) megkötve. Felsőruhájuk télen gyapjú, nyáron szőttes köntös volt. A leánykák is csizmát viseltek kapcával. Nagy hidegben gyapjúszoknyát (egyenes szabású hosszú kabát, gyapjúkötővel megkötve a nyakánál) hordtak Módosabb leánykáknak az ingük felső része házi fehér gyolcsból volt.

Szabó Lukács 80 éves bácsi meséli, hogy az iskolában a jó tanulók a hátsó padokban, a gyengék az elsőben ültek. Szamárpad is volt. A fal hosszában egy hát nélküli szégyenpad állt. Ha nem tanultak vagy rosszul viselték magukat a szamárpadba vagy a szégyenpadra ültette őket a mester. Ha ez sem használt, egy mogyorófa-pálcával a tenyerükbe kaptak. A rossz fiúkat a mester "megbútatta" és úgy verte meg. Sokan vastag posztót tettek a harisnyájukba, de a mester úr rendesen észrevette és kivétette. Az ő idejében 16-20 gyermek járt iskolába. Édesapja csak egy napot töltött az iskolában, mert árva volt és fát kellett "húzzon" haza. (A fogatos gazdák fát hozván az erdőről, az ágakat letisztították a fáról és ott hagyták, a szegények ezeket "húzták" haza szánkón, két kerekű taligán, vagy a hátukon).

1878-ban új iskolát építenek a mai iskola helyén. Ez az iskola is fából volt. (1910-ben leégett). 2 tanteremből és egy tanítói lakásból állt. Ekkor szervezték meg a második tanerőt Veress Mózessel, aki nyugdíjazásáig Felsősófalván tanított. Veress Mózes kántor is volt, a mesteri lakásban lakott. A kántori fizetést az egyháztól kapta, ami fele volt a papi javadalmazásnak.

Demeter Ákos utóda Bőjte Béla, aki 1888-1925 közötti időben tanít Felsősófalván. Róla többek között megjegyezték az emberek, hogy "igen pontos, szigorú, jó tanító úr volt és nagyon szép csemetekertet rendezett be a mai iskolakertben és a mi óvoda helyén".

1893-ban az egyház átadta az iskolát a községnek. Ekkor már a község gondoskodott az iskola fájáról, mondja Vágási Bertalan bácsi. "A tanítói fizetést a tanító urak Parajdon vették fel".

Deák Lajos 82 éves öreg elmondja, hogy ő fiatalkorában községi esküdt volt és "járta a falut a mulasztók utáni büntetés miatt".

Molnár Ödön felesége visszaemlékezik arra, hogy ő nem szeretett tanulni és "a tanító úr mindegyre beküldött a konyhára, hogy segítsek a szolgálónak. Nem is tanultam meg írni, olvasni úgy, mint az uram".

Az 1990-es években a tantestület kibővül egy tanítónővel, Csoma Vilmával. A harmadik tanterem a "kőházban" volt. Ott lakott az új tanítónő is. Ez a "kőház" a Lestyán nemesi család háza volt, vastag fallal, boltíves plafonnal, kicsi vasrácsos ablakokkal. Ez az egyetlen kőből épített ház volt akkor Felsősófalván. A földbirtokos család szép birtoka "elúszott", mondják az öregek, a család tagjai elszéledtek.

Csoma Vilma tanítónő a női kézimunkát is kezdte tanítani. "Szép csipkéket és keresztszemes varrást tanultunk", mesélik az öregasszonyok.

1893-ban a községnek átadott iskola 1896-ig működött mint községi iskola, amikor az állam vette át és ettől kezdve mint állami iskola működik tovább napjainkban is.

A község által átvett iskola újonnan épült faépület volt, melynek építését a református egyház 1878-ban határozta el a régi, céljának már meg nem felelt iskolaház helyett, melyben egy alacsony 4x7 m méretű szoba szolgálta az osztálytermet, - hátul egy kisebb szoba és kamra tanítói lakással, a szobában szabad tűzhellyel. Ez a régi1949-ig létezett, mint harangozói lakás, amikor lebontották és átépítették egy kisebb, új harangozó lakássá.

A harmadik tanítói állás 1893-ban létesült, melyre Csoma Vilma tanítónő Bőjthe Béláné kap kinevezést, akinek három év múlva bekövetkezett halála után Szeitz Margít tanítónő kap kinevezést 1896-ban. Szolgálati ideje 1924-ig tart, amikor nyugdíjba vonul. A negyedik tanítói állás 1899-ben létesül, az ötödik állás pedig 1900-ban. A negyedik állásra Hecser Kálmán tanító kap kinevezést, az ötödikre pedig Gáspár Eszter Hecser Kálmánné az 1900. évben, aki 1928-ig teljesít szolgálatot, amikor nyugdíjba vonul.

1910-ben hatalmas tűzvész pusztít Felsősófalván, amelynek áldozatául esik a fából épült iskolaépület is, mely teljesen leéget. Mivel ezen időben már állami volt az iskola, így az állam építette fel 1912-ben, az akkor még 5 tantermes, modern stílusú és berendezésű, hatalmas téglaépületet. Az iskola modern berendezése és felszerelése az első világháború folyamán sok csorbát szenvedett, amit idővel sikerült jórészben kiegészíteni.

1927-ben Hecser Kálmán igazgató kezdeményezésére és vezetésével egy 9 m széles és 16 m hosszú kultúrterem épült az iskola északi végéhez hozzácsatolva, a község segítségével. Ez kezdetben éveken át kultúrteremként szolgált, majd iskolai műhelynek lett berendezve, majd elválasztva egyik fele óvodateremül szolgált ideiglenesen, míg az utóbbi időben a tanügyi reform után a kívánalmaknak megfelelően Szabó János igazgató elfalazással két tantermet létesített. 1956. év végén az egyik túl nagy méretű osztályból az újabb kívánalmaknak megfelelően Gáll László igazgató szintén elfalazással újabb, még mindig megfelelő nagyságú tantermet létesített, s így összesen ma iskolánkban nyolc, sőt szükség esetén kilenc tanterem szolgálja a tanügyi követelmények kielégítését.

1929-ben Hecser Kálmán igazgató is nyugdíjba lép, akinek helyét Baczó Andor tanító veszi át, aki 1925 óta szolgál ezen iskolánál és mint igazgató vezeti tovább az iskolát 1933-ig mely idő után Nicula Joachim, Muntean Valentin, Pop Joan és Doiciu Constantin igazgatók váltják egymást 1940-ig. Ezen időben állandó tanító az iskolánál Bíró Margit Szász Dénesné, aki 1928 óta teljesít szolgálatot ezen iskolánál mind a mai napig. 1940-ben újból Baczó Andor kap igazgatói megbízást, aki 1944-ig vezeti az iskolát. Ezen idő alatt iskolánknál tanítottak egy-két évig Máthé Emma, Szénássi Margit, Kerestyély Ágnes, Ötvös Róza, Sümegi Kálmán, Rácz Piroska, Bácsi Katalin és Papp Tekla tanító és tanítónők.

1945-ben áthelyezést nyer Alsósófalváról iskolánkhoz Szabó János ig. tanító, aki egyben az igazgatást is átveszi Körmöczi István áthelyezett igazgatótól. Ez időben iskolánknál működtek: Fábián Ferenc, Cseresnyés Irén új tanerők is.

1948-ban az új tanügyi reformtörvény következtében iskolánk alsó és felső tagozattal, továbbá internátussal is bíró 7 osztályos központi iskola lesz, melynek 5-6-7. osztályból álló felsőtagozatára Alsósófalva, Atyha és Békástanya küldi be továbbtanulni akaró gyermekeit, akik az állam által biztosított 45-60 gyermek utáni ösztöndíjból ingyenes internátusi elhelyezésben és ellátásban részesülnek és végzik el a felsőtagozat 5-7.osztályát.

Az internátust Szabó János igazgató szervezi meg és vezeti éveken át, mely mintaképül szolgál a rajon többi internátusa között.

A tanügyi reformtörvényt követő években a tanulók létszáma 250-300 között van és ennek illetve az osztályok számának megfelelően az iskola tanerőinek száma is 10-12-15-re emelkedett, akik új és állandó tanerők: 1948 óta Gáll László és Margit, 1953 óta Búzás Endre és Piroska, 1955 óta Sándor Éva, Engi Jusztina, Parajdi Rebeka, Tóth Rozália, Orbán Béla tanítók.1948 és 1952 között 2-3 évig iskolánknál működtek még: Szász Rebeka, Katona Rozália, Gotthárdt Erzsébet, Cseh Rozália, Magyari Sándor és Nagy Rozália tanító és tanítónők.

Az 1956-1957 tanév kezdetével a rajoni központi helyeken létesített 10 osztályos középiskolák miatt iskolánk internátusa is megszűnt és felszerelése azon központi középiskoláknak lett átadva.

Nyugalomba vonult Szabó János igazgató is korhatár elérése miatt. Az iskola vezetését Gáll László tanerő vette át, aki mint új igazgató kitűnő rátermettséggel, sok munkabírással és nagy gondossággal végzi felelős munkáját a szocializmus építéséért.

1956 szeptember 15.-én nyitottuk meg az új iskolai évet. Az iskola tanulói az iskola ajtajában szeretettel várták, köszöntőkkel fogadták az óvodából az első osztályba kerülő kis tanulókat. A tanévnyitó ünnepély alatt búcsúztak el az iskola tanulói és tantestülete nyugdíjba vonuló Szabó János igazgatótól.

A tanítás a mezei munkák végzése miatt nehézkesen indult meg. Nagyon sok volt a hiányzó tanuló. A tanerők családlátogatással igyekeztek iskolába szorgalmazni a tanulókat. A tanulók létszáma 245. Ebből az 5-7. osztályba 80 tanuló járt. Az állam kötelezővé tette az 5-7. osztály elvégzését, azonban csak a szülők meggyőzésével lehetett az 5-7. osztály létszámát biztosítani. A tanulók foglalkozási ideje reggel 8 órától du. 2 óráig tartott. Az 1-4. osztály csak 12 óráig, néha 1 óráig volt iskolában.