Utoljára frissítve
2005.04.23.
Webmester

SZÁSZ TIBOR ANDRÁS

Rováslelet a Sófalvi Hegyen

A Görgényi havasok hatalmas füves fennsíkját, mely átlag 900-950 méter magasan terül el, a székelyek a legrégebbi időktől legeltetésre használták. Az ősfoglalók nemzetségek szerint osztották el a területeket. A falusi lakosság gyarapodásával kaszálni kezdték a hegyi legelőket, majd az állatok és gazdáik számára épített nyári szállásokat állandó jelleggel lakni kezdték. Ekképpen a 18-ik század második felétől egy hatalmas kiterjedésű tanyavilág alakult ki. A Felsősófalva felé eső, mintegy 20 négyzetkilométernyi peremrészt Békástanyának hívják. Nehezen megközelíthető hely. Az itteniek – a hetvenes évektől kezdődően - nadrágszíj földjeiket mélyszántással művelik, aminek következtében számos nagyméretű kő, kisebb szikla került a felszínre. Az apróbbakat – úgy 8-10 kilósig - halomba gyűjtik, a nagyobbakat egyszerűen elgörgetik a megművelt földterületről. Ezek között fedeztem fel azt a furcsa formájú követ, mely a többi között heverve kitűnt különös formájával. Úgy gondoltam, hogy formáját természetes úton nyerte mivel kör alakú részén, melyet félig egy karima övezett, kormot véltem felfedezni feltételeztem, hogy tűzhelynek használták, miután erre a célra esetlegesen minimális faragással alkalmassá tették. A rovátkákat a fém-lábasok okozta kopásnak-kaparásnak és az ekevas nyomának tulajdonítottam, minden további vizsgálódás nélkül.

A követ hazaszállítottam, hogy az egyházközségünk tulajdonában levő tájház mellé építendő korhű sütő esetleg berendezésénél felhasználjam. Otthon láttam meg azt, hogy a kő tudatosan faragott alkotás, melynek célja, hogy a kerek „tükröt” kiemelje, láthatóvá tegye esetleges feliratával, festésével együtt. Nem fekvő helyzetben, hanem keskenyebb, de vaskosabb felén felállítva funkcionális: a félhold alakú perem ekkor fölül kerül, és ereszként védi a kerek részt: a kő háta menedékes, melyen lefut a víz. Az egész erősen emlékeztet a csónakos kopjafák megoldására, ahol hasonlóképpen próbálták megvédeni a feliratot az esők, jégesők, megolvadt de újból éjjel megfagyott vízlefolyások koptató hatásától. A perem gyűjtőlencseként a nap mégoly gyenge melegét is parabola-tányérként a körre sugározza, ami így hamarabb megszárad, hótól, jégtől hamarabb leolvad, mint a többi rész!

Ez eddig meglepő volt, de nem túl izgalmas. Lehetett volna egy ügyes székely ezermester által megfaragott 100-200 éves sírkő: 2-3 kilométerre vezet el a középkori sóút, ahol gyakran történtek rablógyilkosságok: ezek emlékére állított sírkő-emlékeztetők létezéséről vannak adatok. DE AKI ILYEN SZINTEN TUDOTT FARAGNI AZ NEM LEHETETT ÍRÁSTUDATLAN az 1700 - 1800-as években. Ha az is lett volna, valaki előrajzolta volna a szöveget: a székely kőfaragók csodálatos szépségű szöveges zsidó sírköveket faragtak vidékünkön annak idején… tehát minden esetre latin betűt használt volna. Ha nem, akkor is (betűtípustól függetlenül) valami kurzív, egymást követő, több betűelemből felépülő, mások számára is üzenetet hordozó szöveget vésett volna fel…

De ne menjünk a dolgok elébe. A követ a jelzett állásba helyezve vált világossá, hogy a rovátkák tudatos vésés nyomán születtek. A háromszög felső része a „tükör” középpontjából indul: az egész egyetlen ábrát alkot, melynek alkotóelemei minden belemagyarázás nélkül beazonosíthatóak: hasonló típusú összevonás halmazra is minden erőltetés nélkül találunk példát. Az ábrát (tamgát?) alkotó jelek mindenike részben vagy egészében megtalálható a Kiszely István: A magyarok eredete és ősi kultúrája, I kötetének
- 618 oldalán, a második képen, mely egy olyan hun kő felirata, melyen a szálláshely határát, a víz és legelők használati jogát rögzítik.
- 619 oldalon ábrázolt 1 kő feliratos hátoldalán
- 623 oldalon a nagyszentmiklósi lelet másodlagosan bekarcolt jelei közül a 16 számúaknál.
- a 628 oldal honfoglalás kori agyagedények fenekén levő tamgák is minden további nélkül rokoníthatók.

Ha a felirat rokonítható vagy értelmezhető a fenti leletekkel összefüggésben, ez lenne az első egyértelmű régészeti bizonyíték a székelyek hun-türk eredetéről - kapcsolatáról e vidéken. Ebben az esetben a hordereje felbecsülhetetlen. A kő megtekinthető a felsősófalvi református parókia udvarán és fotója a www.zalamedia.hu/sovidek honlapon.

Felsősófalva, 2004-05-04