|
|
||
                  
Utoljára frissítve |
Sófalvi sókamara és sóbánya az Erdélyi Fejedelemség idejébenA közhiedelemmel és egyes történészek (a többség) leírásaival ellentétben az Erdélyi Fejedelemség idején Székelyföld legjelentősebb sóbányája nem Parajdhoz kötődik, hanem az udvarhelyszéki Sófalvához. Tudomásunk szerint Parajd települése csak 1564–ben jön létre és hivatalosan csak 1669-ben válik ki Sófalvából. Sófalvát először pedig 1493-ban említik Ulászló magyar király idején, amikor a sófalvi és a zetelaki székelyek panaszkodnak a királynál, Báthory István vajda tevékenysége miatt. Sófalva azonban sokkal korábban keletkezhetett, hiszen a jelenlegi templom padlózata alatt egy jóval kisebb XIII.-XIV. századi templom alapjai vannak. Igaz, hogy Parajd létrejötte is szorosan köthető a só őrzéséhez és a sóval való gazdálkodáshoz, hiszen 1562-ben a Sóvidék sója János Zsigmond magyar király és erdélyi fejedelem idejében, fejedelmi, állami tulajdonba kerül a sikertelen székely lázadás következtében. A sófalvi sóbányával kapcsolatosan Kodáros Kincsei - Fejezetek Felsősófalva és a Székely-Sóvidék című monográfiában igyekeztem az általam fellelt ismereteket közzétenni. A teljesség igénye nélkül közlök néhány részletet, melyek véleményem szerint egyértelműen bizonyítják, hogy Székelyföld jelentős sóbányája az Erdélyi Fejedelemség idején Sófalva volt: [1562.június 20-i segesvári országgyűlés után fejedelmi tulajdonba vették az addig az egész székely nemzet köztulajdonába tartozó sóaknákat is. "A sókamarás székhelyét, a kamaraházat Sófalvára helyezték, a bányászat irányítása, felügyelete a sókamara ispán hatáskörébe tartozott. Ezek a tisztségviselők ezután már a mindenkori központi hatalom érdekeit képviselték." (Fekete Árpád-Józsa András-Szőke András-Zepeczaner Jenő: Szováta1578-1989 Múzeumi Füzetek-, Haáz Rezső Kulturális Egyesület; Székelyudvarhely 1998, 26. old.)67 Nem sokkal az előbbi mondat után hamarosan még mindig fel van tűntetve egy figyelemre méltó kijelentés, félig idézetben, de a forrás sajnos nincsen feltűntetve: ..."kit Udvarhelyben, kit penig az Sófalvi sóhoz foglalának az Marosszéki falvakban." (Fekete, Józsa, Szőke, Zepeczáner: i.m., 26. old.)68 Lényegre törően állapítja meg Józsa András: Reformáció a Sóvidéken című cikkében, hogy „a sóvidéki reformátusok legelső fellegvára az 1571-tól anyamegyeként, később esperesi székhelyként ismert Sófalva volt. Sófalva reformátussá válásában nagy szerepe volt a falu határában lévő fejedelmi sóbányának, az itt tevékenykedő református vallású sókamaraispánoknak. Nem hanyagolható el az akkor erős református központként ismert Udvarhely és az itt székelő főkapitányok, főkirálybírók szerepe sem. Reformátusok voltak: Bánffi Pál (1566-1568), Petki Mihály (1577-1580), Bánffi Farkas (1580-1583).”(Józsa András: Reformáció a Sóvidéken, Hazanéző, 2000. évi 1. Sz.)79 Ugyancsak itt ő is állítja, hogy „a református többségű Sófalva határában, az 1562-es székely felkelés leverése után fejedelmi tulajdonba vett sóbánya közvetlen szomszédságában, kialakult Parajd. Oklevélben először 1564-ben említik. Az udvarhelyi generális zsinat 1669. július 1-én elválasztja Parajdot Sófalvától.” (Józsa András: Reformáció a Sóvidéken, Hazanéző, A korondi Firtos Művelődési Egylet folyóirata, 2000.év 1. sz)80 A székelyföldi só kamaraispánját a későbbiekben következetesen csak sófalvi sókamarásként emlegetik. Az egyik első kamaraispán, akit sófalvi sóbánya ispánjakét emlegetnek éppen Székely Mózes, akit Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem nevez ki 1583-ban. Székely Mózest követően az erdélyi fejedelemség idején Székelyföld sóbányájaként egyértelműen mindig Sófalvát jelölik meg. A Székely Oklevéltárban összegyűjtött oklevelek ékes bizonyítékai egyrészt Székely Mózes sófalvi sókamarás hadi tetteinek és az ebből fakadó megbecsülésnek, mely Erdély főembereinek sorába juttatta, másrészt megfellebbezhetetlen bizonyítéka annak, hogy milyen jelentős szerepet töltött be a sófalvi só Erdély gazdasági életében: „Báthori Zsigmond erdélyi vajda Székely Mózes sófalvi Sókamarásnak hadi érdemeiért, melyeket Báthori István erdélyi fejedelem és lengyel király szolgálatában először Erdélyben a Békes Gáspár és pártütői ellen vívott csatában, azután Danzig városa és Lautern vára vívásában és végül az orosz fejedelem elleni hadjárat alkalmával több vár ostromában szerzett Udvarhelyszéken Lövétén 10, Siménfalván pedig 6 jobbágytelket adományoz neki és atyjának, nemes Literati Jánosnak és testvéreinek - Istvánnak, Jánosnak és Péternek. ( Kelt. Gyulafehérváron 1583 június 10.)”(Székely Oklevéltár, Budapest, szerk. Szabó Károly, 1872-1934, IV. köt. 86-88. old.)83 „ A fejedelem [ Báthori Zsigmond] sok érdemes hívét tüntette ki. Nemes és vitézlő [nobilis et agilis] atyhai Szakálos Bertalant, ki a fejedelem sófalvi sókamarája tartozandóságaiban mint felszabadított [libertinus] élt, megtekintve azon sókamara mellett annak kezdete óta tett hív szolgálatait, különös kegyelméből Erdélyország lófőszékelyei közé emelte, sorozta és írta be, elhatározva, hogy ő és örökösei s utódai mostantól kezdve igaz és kétségtelen lófőknek tekintessenek és tartassanak s minden tisztséggel, fejedelmi keggyel, kiváltságokkal és szabadságokkal élhessenek, melyekkel a többi igaz lófők törvénynél és szokásnál fogva élnek, de úgy, hogy örökösei s utódai jó lovakkal, hegyes tőrrel, paizszsal, pánczéllal, sisakkal, kopjával és más hadi szerekkel felkészülve, a szükség és körülmények szerint minden hadviselésben részt vegyenek; e felett Sófalván levő házát minden átalány díj [taxa], kamaranyereség, rendes és rendkivüli adó és tized fizetésétől, paraszt terhek viselésétől mentté és szabaddá tette, s meghagyta Székely Mózes sófalvi kamaraispánnak, a királybiráknak, adókirovóknak és adószedőknek, hogy igaz és valóságos lófőnek tekintsék s az elsorolt rovatalok és adók fizetésére és paraszt munkák teljesítésére ne kényszerítsék. Később a fejedelem ugyanezen hívének, mint lófőnek [primipilius] és mindkét nemen való örököseinek, az országnak és fejedelmeknek tett hív szolgálataiért, 1591. Aug. 25-én kelt levelében, Atyha faluban [posessio] Udvarhelyszéken, két egész és ép lófői házat és udvart, Sófalván pedig egy épület nélküli puszta és üres jobbágytelket adott új adomány czímen, melyeket szülői és ősei azelőtt is békében bírtak,birt, de elegendő írása róluk nem volt, minden hozzá tartozandó külsőikkel együtt, régi határaik között; s ugyanezen évben és napon nemes és vitézlő Illyés Bálint deákot, a fejedelem sófalvi sóbányája számtartóját öt társával az adományozottnak a megnevezett birtokba beiktatására kiküldötte, azon meghagyással, hogy ha ellentmondó lesz, az ellentmondástól tizenötöd napra a fejedelem udvarába hívják meg s eljárásukról tegyenek jelentést. (Jakab, Szádeczky: i.m.301-302. old.)95 „Végül 1613. Nov. 28-án Bolgárfalvi Lippai Andrásnak élete végéig Báthori Gábor fejedelem által a sófalvi bányából adott 50 magyar forintról kelt adománylevelét megerősitette. [ Orsz. Levélt. Lib. R. VII. k. 76-77. 11.] 1614. Jan. 17-én Buzaházi Dersi Jánosnak a sófalvi sókamara jövedelméből 100 m. frtot adományozott életéig. [ Ugyanott. 78.]” 103 „ A fejedelem gondja a székelység sófalvi bányájára is kiterjedett. 1641. Május 14-én, írja Tholdalagi Mihály tanácsosának, a törvényszékek elnökének s Udvarhely- és Marosszék főkapitányának, hogy úgy értesült, hogy a sófalvi akna igen meg kezdett bomlani és ki kellene tisztitni, küldött tehát a székelyekhez Tholdalagi által levelet, intve őket az aknáért kegyelmesen, a mi neki is hasznukra van, hogy mind a faluból, ha egy héten tiz emberrel azon akna tisztitását megsegitené, nekik az hasznukra lenne, a fejedelem is kegyelmesen venné. [ A vármegye régi levéltárában levő eredetiből.]” (i.m.361)106 „1642. Julius 16-án a fejedelem nagy-solymosi Koncz Boldizsár sófalvi sóbánya kamarásának hívségéért és hosszas hasznos szolgálataiért, valamint Incze Erzsébet hitvesének s János, András, István, Pál, Boldizsár és Tamás fiainak, mint székely lófőknek nemességet adott s jelvényül e czímert: Égszinkék katonai paizs, mezejét zöld pázsint boritja, mellyen természetes színében lefestett ágaskodó oroszlán látszik, nyitott szájjal, kinyujtott vörös nyelvvel, farka fölfelé görbülve, hátulsó testrészén nyugszik, s első jobb lábával kardot markol át, a balban ért szőlőgerezdet tart; a paizson zárt sisak, koronától fedve, s a sisak csucsából színes foszlányok folynak alá. [ Lib. R. XX. K. 121-22. 11.]”(Jakab, Szádeczky: i.m., 374. old.)107 Ugyancsak I.Rákóczi György fejedelem idéjéből származik az erdélyi fejedelemség országgyűlésének az a törvénycikkelye, mely szó szerint említi a sófalvi sóbányát. Az erdélyi fejedelemség országgyűlésének 1648. évi 13. Artikulusa szó szerint az alábbi: „Articulus XLVI. Az kamora ispánok, hámori praefectus és harmincadosok ellen agitálandó processusa. Nem kevés difficultások vagyon kegyelmes urunk Udvarhely, Csík és Gyírgyó székbeli atyánkfiaihoz, kiknak vagy az sófalvi aknához, vagy csíki hámorhoz tartozó emberekkel, vagy az harmincados előtt történik causájok….Végeztük azért, Nagyságod kegyelmes tetszése is acceptálván, hogy ha örökség dolga pereltetik, menjen appelatioba az felső székre az causa.” I. Rákóczi György az országgyűlés fenti döntésével egyetért és 1648 március 10.-én Gyulafehérváron aláírja a jogszabályt. Az 1664 jan.31-febr.24. nagysinki országgyűlés törvényei: ArtikulusXXVIII. „…A székelységen levő jószágos nemes ember adjon capitatim ember tall.1…Az székelységen levő jobbágy, kik marhások, három ember tall.1. Marhátlan öt egy tall.1. Az várasokan lakó személyek, kik kapuszám után nem contribualnak, az mesterlegenyekkel együtt capitatim flor.1. Ide értvén az aknás helyeken lévő minden rendeket, nem excipialvan az vendég sóvágókat is, az kik ez hazán kívül nemzetek.”…”Az sófalvi kamaraispán tall. 25.”…”A két oláhfalviak és zetelakiak copitatim adózzanak mint az egyházhelyű székely atyánkfiai az solymárokkal együtt…”(EOE, 293 old.)111 1660 július 5. A segesvári országgyűlés törvénye Art. 14. „Az dési. Széki, kolosi, tordai, vízaknai és máramarosi kamara-ispánok adjanak kétszáz-kétszáz tall. Azoknak számtartói húsz-20 tall., az maglások (sic !) 10-10 tall. Az sófalvi kamarispán 25 tall….Art. 20. Az solymárok mindenütt valók adjanak két-két tallért.” (EOE, 446-447 old.)112 Érdekes adatra hívja fel a figyelmet Tófalvi Zoltán, amikor a sóvidéki népoktatás történetéről ír, hiszen felhívja a figyelmet arra, hogy a sófalvi sókamara nagyon fontos szerepet töltött be az iskolák finanszírozása terén is, hiszen a kamara biztosította a tanítók fizetését. Amennyiben a sókamara nem küldte meg a tanítónak járó pénzt, akkor akár a fejedelem segítségét is kérték a mulasztás orvoslása miatt. A sófalvi sóbánya 1700-ig 78 forintot adott a székelyudvarhelyi iskolának, 10 forintot a székelykeresztúrinak és 20 forintot az erdőszentgyörgyinek, a rektorok fizetésének kiegészítéseképpen. „Az említett összegek átadása nem ment döccenők nélkül. Erre utal Veresmarti Gáspár 1661-ben keltezett és Kemény János fejedelemhez intézett levele: >>Az mostani ot (öt T.Z.) esztendejét el töltött Atyánkfia jelenti, hogy az elmult esztendei majustol fogva egj pénzt sem fizetett az Camara Ispan, ez dolgot értvén a töbi Atyánkfia igy nem örömest mehetnek ollyan helyre a holot fizetéseket eltartják, mert abbol kellene ő kegjelmeknek is elniek. Mostan rendöltünk oda egy becsületes Atyafiat, Igaz Kálmannak hiják, ezt halván féló, megh ne idegeegiek. Kerem ezert Nagodat mint Kegielmes Uramat, tudvan azt, hogy a Fejedelmek Kegielmessegeből lakhattak ot a nyomorék helyen eddigis a Tanitok, meltoztassek parantsolni az Sofalvi Camara Ispannak, mind az elöbbi Tanitonak salariomanak megh fizetese felöl, mind a jövendőnek onét daputaltatott salariomanak idejében illendő képpen valo administratiojarol.<<” (Tófalvi Zoltán: Hazanéző, 1990.I.2., sz. 26. old.)113 Az 1667. évi erdélyi törvénycikk – Compilatae Constitutiones – rendelkezése szerint a sófalvi sókamara 2 tallér adót kellett fizessen.] A sóvidéki só az 1562-es székely felkelést megelőzően az egész székely nemzet közös tulajdona volt, tehát gyakorlatilag bárki szabadon bányászhatta és forgalmazhatta, ha székely ember volt. Az erdélyi országgyűlés 1562-ben azonban úgy döntött, hogy - a lófők és a főrendűek, valamint a Sóhegy közvetlen közelben élők kivételével- a többi székely nem használhatja szabadon a sót. A sóvidékiek – Korond, Sófalva, Sóvárad és később keletkezett Atyha, Parajd, valamint Szováta lakossága – a fejedelemség idején viszonylag szabadon használhatta a sót. A só használata a sóvidékiek kivételével állami monopólium tárgyát képezte a Székelyföldön is. A sóvidéki Sóhegyek kincsének őrzésére sóőröket telepítenek, így jön létre Parajd (1564) és később Szováta (1578-ban) települése. Az udvarhelyszéki és a marosszéki Sóhegyek óriási kincset jelentettek a fejedelemségnek. Az erdélyi fejedelemség működéséhez, gazdasági alapjainak megerősítéséhez a tordai, vízaknai stb. sóbányákon kívül nagy szükség volt a Székelyföld sójának gazdaságos kihasználására. Ezért hozza létre János Zsigmond a székelyföldi sókamara ispánság intézményét. Az általunk ismert első székely sókamarás Bánffi Pál (1566-1568), majd őt követi Literáti Székely János, Székely Mózes fejedelem édesapja, akit már 1568-ben említenek. Literáti Székely János után ismerjük Kornis Mihály (1574-1578), Váradi Kis Pál (1578), Petki Mihály (1578-1580), Bánffi Farkas (1580-1583), Székely Mózes (1583-1591 ?) sókamara-ispánokat. Székely Mózest egyértelműen a sófalvi sókamara ispánjaként nevezik meg. Ebben a korban egyértelműen Sófalvát emlegetik, amikor a sóvidéki sóbányáról vagy a kamaraispánról van szó. Apafi Mihály idejéből nagyon részletes dokumentáció maradt fenn, hiszen Bornemissza Anna fejedelemasszony következetesen könyvelte a fejedelemség bevételeit és kiadásait. Ennek köszönhető, hogy elég részletes adatokat ismerhetünk meg a sófalvi sóbánya, illetve a sófalvi sókamarás adatairól. (Apafi Mihály fejedelem udvartartása; A Magyar Tudományos Akadémia Történelmi Bizottsága megbízásából szerkeszti dr. Szádeczky Béla; Első kötet: Bornemissza Anna gazdasági naplói, Budapest. 1911) „1671 19. Novembris Batizi administrált háromszáz forintokat ~fl.300 (Die eodem az sófalvi kamaraispán is administrált odavaló proventust kétszáz forintot, ~fl.200.)” (Dr. Szádeczky Béla: Apafi Mihály fejedelem udvartartása; 100. old.) „Anno 1667. Sóaknákról való proventus.
Die 6. Februari sófalvi kamaraispán Bencer (=Bencser) Pál
administrált közünkben az Anno 1667. die 14. Septembris sófalvi kamaraispán Bencser Pál administrált oda való proventust, fl.100 […] Sófalvi kamaraispán Fejérvárra die 17. Octobris administrált az ő kamara jövedelméből kétszáz forintot, fl.200 1669.19. Februarii sófalvi kamaraispán Bencser Pál Fejérvárra administrált fl.340. […] 1669. 21. Octobris Bencser Pál adott be fl.400. Sófalvi kamaraispán Bencser Pál azon kamara sóakna proventust administrált 400 forintot. Fogaras die 15 Januarii 1670. fl.400 1670. 2. Julii Bencser Pál sófalvi kamaraispán administrált só árát, fl.168. […] 1670. 19. Octobris küldött Bencser Pál sófalvi pénzt, fl. 199.43. […] 1671. 4. Maji. Bencser Pál küldött sófalvi proventus pénzt, fl.100 […] 1671. 19. Novembris administrált Bencser Pál kétszáz forintokat, fl. 200 1672. 20. mensis Februarii administrált Bencser Pél kétszáz forintot, ~fl.200 (Quientáltuk) 1672. 20. Octobris Bencser Pál hozott fl. 200.” (dr. Szádeczky Béla: i.m.: 106.old.) „Sókmarákról való proventus [Só ára] Anno 1673. 8. Januarii. Administrált Bencser Pál az sófalvi kamaraispán száz forintot, proventus pénzt fl. 100 Quitáltuk. Anno 1673. 16. Martii második úttal administrált az sófalvi kamaraispán, Bencser Pál proventus pénzt százkilencven forintot ötven pénzt, fl.199.50 (Quintáltuk) 1673. 17. Junii sófalvi kamaraispán administrált, Bencser Pál só árát százkilencvenkilenc forintot és negyvenöt pénzt, fl.199.45. […] 1673 die prima Novembris sófalvi kamaraispán Bencsér Pál hívünk administrált odavaló proventust tárházunkban, háromszáz forintot, arról adott quitantiánk szerint, három sacskóban, fl. 300 1674. 14. Martii. Administrált sófalvi kamaraispán Bencsér Gergely (Pál?) fl. 399,47. 1674. die 21. Martii. Administrált sófalvi kamaraispán Bencsér Pál 1672. esztendőbeli ratiójához való restantia proventus három forint hatvan pénzt, fl.3.60. […] 1674. 15. Octobris. Administrált sófalvi kamaraispán odavaló proventust, fl. 200. […] 1675. 22. Januarii. Bencsér Pál administrált odavaló proventust fl. 300. 1676. 15. Januarii. Sófalvi kamaraispán, Bencsér Pál administrált odavaló proventust, fl. 100. 1676. 10. Julii sófalvi kamaraispán, Dályai Ferencz administrált odavaló proventus pnzt, fl.94. \u. […] Anno 1676. 2. Novembris Dályai Ferencz sófalvi kamaraispánunk administrált odavaló proventus pénzt fl.200. Qu. Anno 1677. 23 mensis Januarii. Vitézlő Dályai Ferencz sófalvi kamaraispánunk administrált tárházunkban odavaló proventus pénzt, kétszáz forintot, fl. 200. Qu. Anno 1677. 5. Julii sófalvi kamaraispánunk administrált tárházunkban sófalvi proventus pénzt nyolcvankét forintokat és ötvenegy pénzt. Fl. 82.51. Qu. […] Anno 1678. 5. Julii. Dályai Ferencz sófalvi kamaraispánunk administrált fl. 50..[…] 1678. 1. Octobris. Dályai Ferencz sófalvi kamaraispánunk administrált tárházunkban százkilencvennyolc forintot, fl. 198.42. Qu. […] 1679. 15. Januarii sófalvi kamaraispánunk, Dályai Ferencz administrált tárházunkban odavaló proventus pénzt, fl. 99.86.” 348. old. „1684. 28. Novembris adtunk arany- és kénesőváltásra Batizi kezében udvarhelyi proventust, fl. 479.55. Sófalvi pénzt, fl. 100. Summa 579.55. Qu. adott be.” (Dr. Szádeczky Béla i.m.: 255-257. old.) „Sófalva. Anno 1687. 2. Decembris. Dállyai Ferencz sófalvi kamoraispánunk(!) administrált tárházunkban ottvaló proventuspénzt ~százhárom forintokat. Anno 1688. die 28 Januarii. Dályai Ferencz sófalvi kamoraispánunk administrált hetvenöt kősót, nr. 75, melynek harminczötödét az Salamon pinczéjében, harminczötödét az Zöldi boltjában rakottuk le. Anno 1690. die 2 Julii administrált sófalvi kamaraispán, Dályai Ferencz sófalvi proventust, só árát, fl. 100. Anno 1691. Januarii administrált sófalvi kamaraispán, Dályai Ferencz uram sóára proventuspénzt, fl. 192, Keszei uram kezében.” (Dr. Szádeczky Béla i.m.: 499. Old)
„Sófalva. 1680. 12. Januarii Sófalvi kamarispán, Dályai Ferencz administrált tárházunkban fl. 65. Qu. 1680. 23. Februarii. Sófalvi kamarispán Dályai Ferencz administrált tárházunkban fl. 100. Qu. 1680. 1.Junii. Dályai Ferencz administrált fl. 70. Qu. 1680. 23. Septembris Dályai Ferencz administrált fl. 114. Qu. 1681. 9. Januarii, Dályai Ferencz administrált száz forintot, fl. 100. Qu. 1681. 24. Octobris. Sófalvi kamaraispán administrált fl. 100. Qu. 1681. 14. Decembris. Sófalvi kamaraispán Dályai Ferencz administrált proventuspénzt fl.59.78. Qu. 1682. 25. Januarii. Dályai Ferencz administrált tárházunkban fl. 100. Qu. 1682. 25. Februarii. Sófalvárúl Dályai Ferencz küldött száz forintot, fl. 100. Qu. 1682. 14. Julii. Dályai Feerncz administrált fl. 110; quitantiát praefectus uram adott róla. Qu. 1682. 28. Septembris. Dályai Ferencz administrált sófalvi proventust, százhúsz forintot, fl. 120. Qu. 1682. 5. Novembris. Dályai Ferencz sófalvi kamaraispán administrált sófalvi proventust száz forintot, fl. 100. 1683. 9. Januarii. Dályai Ferencz küldött száztíz forintot, fl. 110. Qu. 1683. 18. Junii. Dályai Ferencz sófalvi kamaraispánunk administrált tárházunkban odavaló proventus pénzt, fl.129.64, melyrül quietáltunk. 1684. 12. Maii. Administrált Dályai Ferencz sófalvi kamaraispán hívünk odavaló proventuspénzt. Fl. 99.76. kilenczvenkilencz forintot 76 pénzt. Anno 1684. 27. Novembris. Administrált Dályai Ferencz fl. 100. Anno 1685. 14. Januarii. Administrált sófalvi kamaraispán Dályai Ferencz, fl. 98.45. Anno 1685. prima Novembris. Administrált sófalvi kamaraispán fl. 200.” (Dr. Szádeczky Béla i.m.: 441-442. old.) Apafi fejedelem idejében keletkezett számadókönyv a sófalvi sóbánya és sókamara intézményének feltüntetésén kívül nagyon érdekes adatokat tartalmaz. Azon kívül, hogy archaikus magyar nyelven vannak bejegyezve az adatok, találunk nagyon sok latin kifejezést is, de ezeket a bejegyzéseket is különösebb nehézség nélkül meg lehet érteni. Bornemissza Anna fejedelemasszonyról eddig a szélesebb közvélemény azt ismerte meg, hogy nagyon jó recepteket írt (ami meg is jelent évekkel ezelőtt a Kriterion Könyvkiadó jóvoltából), ugyanakkor nagyon jó gazdaasszony lehetett, mivel gazdasági bejegyzései egy valóságos közgazdász személyiség alaposságát jelenítik meg. Ezek között a gazdasági jellegű feljegyzések között lelhetjük fel a sófalvi sóbányáról, illetve sókamaráról szóló értékes adatokat. Apafi Mihály fejedelemség után is a sófalvi sóbánya, illetve a sófalvi sókamara intézményét még sokáig emlegetik, csak az II. Rákóczi Ferenc fejedelem által vezetett szabadságharc befejezése után kezdik emlegetni a parajdi sóbányát, hogy az 1750-es évektől egyre inkább csak Parajd neve jelenik meg a tudósításokban és Sófalva sóbányászati szerepe egyre inkább elhalványul. Sajnos a már Kőváry
Lászlótól kezdve, tévesen a sóvidéki sóbányával kapcsolatosan mindig
Parajdot emlegetik, pedig a történelmi dokumentumok a II. Rákóczi Ferenc
szabadságharcát megelőzően mindig Sófalvához kapcsolják a sóbánya létét.
Ez a téves szemlélet sajnos a mai napig tart. Még a legújabb történelmi
térképeken is Parajdot tűntetik fel, mint a XV-XVI. századra
vonatkozóan, holott Parajd csak 1564-ben jön létre és még az 1800 évek
közepén is Parajd települése jóval kisebb, mint Sófalva. Szekeres Lukács Sándor |
|
|
Sóbányászat | ||
