Fekvése

Utoljára frissítve
2005.04.23.
Webmester

Sóvidék a szélesebben értelmezett Görgényi-hegység meg az Erdélyi-medence nagyjából ÉÉNY-DDK irányú átmeneti sávjának része. Keleten a földtörténet újkorának második

felétől kialakult, a magma-fészkekig, mélyen lehatolt törésvonalon keletkezett kisebb-nagyobb tűzhányó-üstök, kúpok hajdani működésével született hegységtől nyugatra, az akkoriban hullámzott tengerbe dobált és szórt óriási mennyiségű anyagból a fenékre telepedett és évmilliók során magasra-szárazra került fennsík, valamint - az eredeti helyzetéhez képest szintén jelentékeny magasságra emelkedett Erdélyi-medence mára fölszabdalt felületű dombsága között nyúlik.

A különböző kéregmozgások miatt keletkezett medenceszegélyi boltozatok magját a fedőrétegeket áttörő képlékeny kőzet (mozgása révén), konyhasó jutott felszínre.

Ebben a sajátos földtani-földrajzi övezetben hosszanti, lehordási - (eróziós) medencék egymáshoz fűződő sora alakult ki. Többek között ilyen a Korond-Parajd-Szovátai-medence is, a Sóvidék szíve. A Szováta-Parajd-Korond vonalán húzódó sóöv a Sóvidék egyik legjellegzetesebb szerkezeti és morfológiai tájegységét képezi.

A Mezőhavas 1100-1150 m magas vulkáni fennsíkjának hirtelen megtört pereme, és a peremtől tektonikailag elválasztott Bekecs (1079 m) és a Siklódi-kő (1025 m) közé

beékelődő, mintegy 30 km hosszú, ÉNy-DK irányú térszíni mélyedésben foglal helyet. A medencefelszín kialakulásában döntő szerepe volt a diapír-tektonikának. Így a parajdi Sóháta megjelenése (a sóréteg átdöfte a neogén rétegsor nálánál fiatalabb rétegeit), felszínre való kibukkanása módosította a medence alaktanát és vízhálózatát, sőt életrajzi adottságait is.

A Sóháta kiemelkedésével, a Harom-tető (710 m) és a Malomhegy (623 m) között, a Kis-Küküllő és a Korond vize találkozásánál idézett elő morfológiai és hidrográfiai változásokat.

A só lassú, pattanásszerű kiemelkedése gátat képezett a Korond-patak esésgörbéjén. A Kis-Küküllő nagyobb, energikusabb lévén, lépést tudott tartani a sókiemelkedés ütemével, és meglévő eróziós völgyét tudta mélyíteni. Valószínűleg a Korond-patakát is magával ragadta egy időre, azon a 20 méteres teraszon át, amely a Sóháta és a tőle keletre fekvő Köves-vápa (550 m) között terül el.

A medence alakja enyhén elnyúlt háromszöghöz hasonlít, amelynek csúcsa déli irányban Korond felé mutat, tágabb értelemben a “Sóhát” nevű domb körül terül el, felölelve Parajd és a két Sófalva helységeket.

Az Erdélyi-medencétől a Szálas-Firtos (1062 m), a Fiasmál (983 m), a Küsmödi-kő (991 m) és a Siklódi-kő (1025 m) vonulata választja el. A Sóhát - helyi nevén a “Sóháttya” (576 m), tulajdonképpen a Székely Sóvidék legnagyobb kincsét őrzi: az óriás sótelepet, melynek gyökere 2,7 - 3 km mélységig is lenyúlik.

A sótömzs vízszintes síkban enyhén ellipszis alakú, átmérői 1,2 és 1,4 km-esek, a függőleges kiterjedése pedig egy hatalmas, szabálytalan gomba-formát mutat.

Parajdi Mária