|
          
|
                  
   
Utoljára frissítve
2005.04.23.
Webmester
|
A Sóvidék történetének rövid
áttekintése
A Sóvidék már
az újkokorban és a bronzkorban lakott terület volt. Ezt bizonyítják
a Sóvárad határában előkerült régészeti szorványleletek.
A sóváradi római kori kasztrumot valószínűleg a sóbányák
védelmére építették. Római és avar kori leletek kerültek
elő Korond határában .
|
|
| A történelmi
adatok és a régészeti kutatások szerint a római idők után a
Sóvidék újrabenépesítése csak a XIII. sz. elején kezdődött
el a telegdi székelyek letelepedésével. Az első falunév, Sóvárad
a pápai tizedjegyzék 1332-ik évi rovatában szerepel, 1333-ban
említik Korondot. A pápai tizedjegyzék után már csak a következő
század végén, 1493-ban jelenik meg a következő falu, Sófalva. Az
akkori hét székely szék - Aranyosszéket is beleértve -
panasszal fordult II. Ulászló magyar királyhoz, Báthori István
erdélyi vajda erőszakoskodásai miatt (innen származik a mondás:
“ a székelyek az ördöggel is szövetkeznek, csak a
Báthoriakkal nem! ”) A panaszos falvak között ott találjuk
Sófalva nevét is. |
 |
|
 |
Két Sófalváról
csak 1760-1762-től beszélhetünk, különválásuk a székely
falvak történetének sajátos fejezete (mindkét faluból
elindultak a legények, s ahol az első csepp vér kifolyt, ott állították
fel a két falu határát jelző halmot).
Parajd első írásos említése 1564-ben, a Királyi Könyvekben
található.1567-ben jelenik meg Atyha az írott forrásokban.
Szováta első említésének időpontja 1578 (Fekete Á.-Józsa
A.-Szőke A.- Zepeczaner J.-1998.). A XIX. században, a vulkáni
fennsíkon jellegzetes hegyvidéki tanyavilág alakult ki. Korondtól
K-re Fenyőkút és Pálpataka, Parajd szomszédságában Békástanya
és Sásverés jött létre. |
|
| A székelyek az
1500-as évek közepéig szabadon használhatták a sót. A
Zsigmond király és Mátyás király által is megerősített sókiárusítási
kiváltságot 1562 után a székelyek elveszítették, e fontos jövedelmi
forrás állami monopóliummá vált. |
|
| A Habsburg uralom alatt
1780-ban Parajdon kezdődött el a só rendszeres bányászata. Az
1848-49-es szabadságharc elfojtása után a parajdi sóbányák
továbbra is a kincstár kezelésében maradtak, a Székelyföldön
betiltották a szabad sókereskedelmet. A jobbágyfelszabadítás
után felértékelődött a Mezőhavas oldalain levő hatalmas erdőségek
gazdasági jelentősége. Ez a Sóvidék lakósainak munkát és
viszonylag olcsó faanyagot biztosított. A sóvidéki gyógyvizeket
először 1769-ben említik. Szováta fürdőt a XIX. század elején
a környező falvak lakói keresték fel. |
 |
|
| A XX. század elején
országos jelentőségű fürdővé vált, napjainkban európai hírű
üdülőváros, Románia egyik legkeresettebb gyógyfürdőhelye.
(Fekete Á. és mtsai.-1998.)
Sófalvi
András
|
|
   
|