                  
   
Utoljára frissítve
2005.04.23.
Webmester
|
A Székely Mózes-emléktábla története Brassóban
Ha valaki látja itt; a brassói unitárius
templom portikusában ezt az aranybetűktől fénylő díszes vörös
márványtáblát, bizonyos rezignált csodálkozással olvassa el a rajta lévő
szöveget: HŐS SZÉKELY MÓZES FEJE ITT PORLADT KOSZORÚTLAN ÁMDE A HŰ
KEGYELET KÖBE ÍRATTA NEVÉT. EMKE 1889
 Biztosan
lesznek olyanok, akik szülőföldünk történetének alaposabb ismerete
alapján tudják, kiről is van szó, de az sem lehetetlen, hogy sokan
értetlenül csóválják majd fejüket. Mert édes hazánkról, Erdélyről sokat
hallhattak a különböző iskolákban, s ma is napirenden van ennek
történelemidézése, de sajnos sokan sok helyen nem tudatosan másképpen
idézik, mint ahogy valójában történtek az itteni események. Néha sok
mindent hozzátesznek, máskor meg többet elhallgatnak a valóságból, s így
nincs mindenkinek pontos emlékezete valós múltunkról.
Székely Mózesről mindössze annyit tudunk, hogy állítólag
Székelyudvarhelyen született 1550 körül. Apja lófő székely volt, s mint
ilyen ő is részt vett a háborúkban. A fiú valamilyen módon kedvet érzett
a katonáskodáshoz, és beállott a fejedelmi seregbe közkatonának.
Szájhagyomány szerint mintegy 25 éves lehetett, amikor a gyakori
hadviselések idején egyszer csapatteste Radnót táján állomásozott,
szemben pedig, a folyón túl az ellenség kardjai villogtak. Egyszer csak,
amolyan személyes bravúrból, foga közé szorított kardjával egymaga
átúszott az ellenfélhez, és korabeli szokás szerint arra jelentkező
bajvívót hívott ki küzdelemre. A fiatal és képzett katona szabályos
párviadalban levágta ellenfelét, azzal vette szablyáját és visszaúszott
saját seregéhez. Mikor a fejedelem hírt kapott a hős székely ifjú
bátorságáról és katonai sikeréről, azonnal nemessé emelte s egyben egy
dandár vezetésével bízta meg. A nemességgel szép birtokokat is nyert, s
mivel családi vagyona Siménfalva határában volt, más nemesekkel birtokot
cserélve, földjei nagyrészt e falu határába kerültek. Így kapta Ő is a
Siménfalvi előnevet.
 Székely
Mózes katonai pályafutása alatt több háborúban vett részt és kiváló
hadvezér híre kelt. Nem volt hát véletlen, hogy 1603-ban, mikor ismét
fejedelemválasztásra került sor, főleg a székelyek akaratából, ő került
Erdély fejedelmi méltóságába. Áldozócsütörtökön lett fejedelemmé, olyan
időben, amikor már osztrák hadak törtek be az ország földjére. S mivel
az osztrákok nem érezték magukat elég erősnek a törökkel szembeszállni,
Básta, a hírhedt generális egyezséget kötött Havasalföld vajdájával,
hogy két oldalról támadva elfoglalják Erdélyt. Így a fiatal fejedelem
kénytelen volt összeszedni az erdélyi hadakat és Brassó alá vonult
megvédeni országát, ahol 1603. július 17-én megütközött a
Törcsvári-szoroson beözönlő román hadakkal. Serban Voda fejedelem hadai
számbeli fölényben legyőzték az erdélyi hadakat. Így kapta az a hely a
sokak által "erdélyi Mohácsnak" mondott szomorú nevet, ahol háromezer
válogatott magyar és székely vitéz esett el. Köztük volt a mindig első
sorokban küzdő fejedelem is. Az elesett hős fejét Radu Serban vajda
sátra elé tűzette ki, majd diadalmi jelvényként behozták Brassó
városába, és az itteni piactéren felelőtlen emberek gúnyt űztek vele.
Abban az időben már városi szenátor volt a későbbi híres városbíró,
Weiss Mihály, aki ismerte és tisztelte a hős Székely Mózest, ezért
kimentette annak idekerült fejét a csőcselék lábai alól, azt a maga
Kolostor utcai kertjében eltemettette. Később a régi ház helyére más
épület került, kertjét is beépítették. Ott létesült a 19. században az
egykori Európa szálloda, sokféle rendezvény helye. Így jutott valakinek
eszébe 1889 nyarán, hogy az egykor odatemetett fejedelmi fő nyughelyén
emléktáblát helyezzenek el. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egylet
szervezésében és rendezésében, nagy ünnepség keretében, a Brassói Magyar
Dalárda, a Polgári Kör és a Magyar Kaszinó közreműködésével helyezték el
ezt a táblát az említett épület falán. A tábla sokáig háborítatlanul ott
állott az egykori sírocska közelében. Ám az idők változtak. Az egykori
vendéglői díszteremből moziterem lett s bár egy oldalfalon senkit nem
bántott, az akkori hatalmasok közül valaki kiadta a parancsot, hogy azt
onnan el kell távolítani, és meg kell semmisíteni. A végrehajtással
megbízott mérnök azonban, mint a múlt megbecsülője, segített abban, hogy
a tábla megmentődjön s biztonságos helyre kerüljön, az unitárius
templomhoz. Így lapult ez a tábla 35 éven át. Közben vártuk a napot,
amikor megint kikerülhet rejtekhelyéről, és ezután már itt, az unitárius
templom tövében hirdeti a kis ország nagy feladatok előtt álló,
dicstelenül elhunyt unitárius fejedelmének emlékezetét. Brassó határában
esett el, feje itt porladt el, emlékezetét is brassóiak kell megőrizzék.
Múltunkat soha ne engedjük semmitől, senkitől elhomályosítani. Maradjon
történelmünk tanulságul, akár szép és dicső, akár fájdalmasan keserves
volt is az számunkra, és mi igyekezzünk nevünket ilyen fénylő
aranybetűkkel beírni a fennmaradást biztosító jövőt építők lajstromába.
Máthé Sándor esperes
Brassói Lapok 28. szám; 2003. július
18.; SZABAD TÉR |
