Utoljára frissítve
2005.04.23.
Webmester

A Felsősófalvi Református Egyházközség lelki arculata a régmúlt, közelmúlt és jelen közvetlen és közvetett hatásának ötvöződése által körvonalazódott.

Régmúlt alatt értjük azt a korszakot, melynek konkrét, főleg személyekhez kapcsolódó emlékei kikoptak a köztudatból, csupán némely töredékes elemei maradtak fenn a gyülekezeti és közösségi tradíció révén. (Kezdetektől 1916-ig)

Az idősek megőrizték annak emlékét, hogy a felsősófalvi gyülekezethez tartoztak a szomszédos települések, a helybeli templom volt az anyaegyházközség és “megyéstemplom”. Ezt tanúsítja az az úrasztali szőttes terítő, mely a 19 sz. végén készült és a” felsősófalvi egyházmegye” feliratot viseli, annak ellenére, hogy készítése idején több mint egy fél évszázada már megtörtént az utolsó nagyobb leányegyházközségtől, Alsósófalvától való különválás. Az 1596-ban leszakadt parajdi gyülekezet halottainak a 20 század első feléig a felsősófalvi egyházközségnél is rendszeresen harangoztattak. Bár Alsósófalva lélekszámban az idők folyamán elkerülte Felsőt, mégis az elszigeteltebb, de szomszédos Siklód lakói Felsősófalvát “Nagy Sófalvának”, Alsót “Kis Sófalvának” nevezik.

Úgyszintén egy zsákutca a Templom utca nevet viseli, amely bár az 1803-as teljes újraépítés és “templommegfordítás” után funkcióját vesztette, mégis megőrizte annak emlékét hogy évszázadokon keresztül ez vezetett a templom akkor ÉK –i oldalán elhelyezkedő főbejáratához.

A közelmúlt korszaka egyházi- egyházközségi vonatkozásban hosszabb időszakot fed le, mint ahogy azt a köznyelvben érzékeljük, tekintettel az egyház folyamatos, rendszereken és korszakokon töretlenül átívelő jogfolytonossá- gára. (1916-1990).

Ebben a periódusban a gyülekezet és a faluközösség számos traumán esik át, melynek nyomait tudatosan vagy a közös tudatalattiban tovább hordozza (Talán nem véletlen hogy az öngyilkosságok szomorú statisztikájában a két Sófalva vezető helyet foglal el). A 20 század elejére a gyenge földekkel rendelkező Felsősófalva aránytalanul elnépesedik, a bel- és kültelkek felaprózódnak. Ennek következtében nagyarányú kiáramlás történik Amerika, a Regát (Román Ókirályság) valamint Erdély és az Anyaország nagy iparközpontjai felé.

A román csapatok 1916-os betörése, férfiak elhurcolása és kivégzése, az első román világ visszáságai – lásd a kötelező román nyelven való oktatás bevezetése, agrárhitellel való átejtése a szegényparasztságnak, aránytalan adóterhek kirovása két súlyos faluégéssel egészül ki. Nyomasztó emellett a hadiárvák és özvegyek helyzete az első világháború után. A rövid “magyar világ” örömét is beárnyékolta a dúló háború és némely kinevezett közhivatalnok pökhendisége. 

A második világháború vérveszteségeit fokozza az Úz völgyi tragédia, melyben számos idős és fiatal elhull vagy fogságba kerül.1944 őszén a végigvonuló front is megkéri véráldozatát, a 1944/45 telén itt telelő kozák csapat túlkapásai is maradandó emlékeket hagytak. A kollektivizálás és 70-80-as évek diktatúrája, a fiatalok tömeges kiáramlása városokba és ipartelepekre, a demográfiai összetétel megváltozása a roma lakosság robbanásszerű megnövekedése által, mind együttesen és hatványozottan hátrahagyták nyomukat a közösség lelki arculatán.

Mindezek ellenére –hála annak, hogy hagyományosan gyerekszeretők és nagycsaládot vállalók - a falu lélekszáma nem csökkent olyan tragikus módon, hogy aggódni kelljen. Amennyiben az emigráció korlátok között marad, vagy a tendencia legalább is kiegyensúlyozódik remény, van arra, hogy úgy egyházközségileg, mint faluközösségileg Felsősófalva a székelyudvarhelyi járás jelentékeny, életképes helysége maradjon.

A vázolt nehéz gazdasági helyzet következtében számos fiatal került szolgaként vagy munkásként nagyobb erdélyi városokba, ahol a két világháború közötti református egyház keretében működő evangéliumi megújulási mozgalom által szervezett I.K.E. missziós vonzáskörébe kerültek. (Jelentős személyiségei Gönczi Lajos, Horváth Jenő, László Dezső). Az elkötelezett, bibliaolvasó, imaéletet élő hazatérő ifjak képezik majd gerincét a második világháború utáni nehéz időkben a presbitériumnak és a folyamatosan továbbélő női bibliaórának, mely gyakorlatilag a Nőszövetség munkáját folytatta tovább immár nem intézményes keretben, hanem a gyülekezet kebelén belül. Jeles és helytálló gondnokok kerültek ki e generáció tagjai közül.

1947-ig sikerrel működik a Nőszövetség (számos elismerő oklevelet kapnak ), az IKE helyi csoportja is.

A továbbiakban a tiltások ellenére nagy népszerűségnek örvendtek a gyülekezeti gyermek-vallásórák, egy-két ritka kivétellel az egyháztagok gyermekei komoly felkészítés után megkonfirmáltak. A tradicionális faluközösségi kereteket a 70 évek elején beinduló tömeges ingázás befolyásolta leginkább negatív irányban. A háztáji gazdasági munkát a családok hét végén igyekeztek pótolni, ami természetesen kihatott a templomlátogatásra is. A vasárnapi munkavégzés, és a hétvégére szervezett nagycsaládi kaláka napjainkra hagyománnyá gyökerezett, bár ma már semmi se indokolja, tekintettel a kétnapos hétvégi munkaszünetre.

Jellemző, hogy a mai 35-50 év közötti generáció nagyon nehezen vagy egyáltalán nem akar/tud beilleszkedni a rendszeres gyülekezeti élet kereteibe. Ezt személyes misszió és presbiterképzés által sikerül valamelyest ellensúlyozni.

Egyházközségünk jelene az utóbbi évtized intenzív (Erdélyszerte általános) gyülekezetépítő munkája nyomán gazdagodik új elemekkel.

Rövidtávon sikerült azokat a gyülekezeti belső csoportokat létrehozni, munkaterületeket körvonalazni, újraszervezni, vagy megalapítani, amelyek egy hatékony, hagyományos kereteken túlmutató normális jelenkori protestáns gyülekezet természetes felépítéséhez tartoznak Kelet Európától Amerikáig.

Távlati célkitűzések közé tartozik a csoportok munkájának elmélyítése új munkatársak bevonása és kinevelése, korosztályonkénti célzott misszió és lelkigondozás.