Kortárs

Sokan grafikusként ismerik, mert leginkább a ceruzarajz áll hozzá a legközelebb. Most viszont többféle műfajban és változatos témákban is megmutatkozik; meglepetésül szolgálva a látogatóknak.

A Városi Hangverseny- és Kiállítóterem tavaszi nyitó rendezvényeként Kondor János sárvári festőművész „Megörökített idő” című tárlata fogadja a betérőket. Nem könnyű feladatot vállalt a művész, amikor a megfoghatatlan időt igyekezett ábrázolni, mondta többek között a megnyitón Daróczi Dénes művészettörténész.

„Ne keress történetet, csak fogadd be amit látsz, hallasz, érzel.” Ez a felvezető szöveg futott a Keresztury VMK színpadán Vecsei H. Miklós és a Qjúb „A kocka kibontása” című előadásának nyitányaként.

Legyőztük a telet, hiszen megérkezett a csillagászati tavasz, és eltüntettük a telet, mert a klímaváltozás miatt alig-alig látunk már hófedte tájakat.

A színház, a zene és a performansz határterületein mozgó előadás érkezik hamarosan Zalaegerszegre. A QJÚB – A kocka kibontása című produkciót Vecsei H. Miklós színművész álmodta-, majd rendezte meg alkotótársaival.

Tavaly nyáron költözött el Zalaegerszegről Nagy Kálmán festőművész, aki közel negyven év után hagyta el a várost. Egy rövid sóskúti kitérőt követően Budapesten lelt új otthonra. Bár mint mondja, még szokja a „terepet” és álmaiban sokszor visszatér Zalaegerszeg.

A szürke, ködös időben könnyen jókedvre derítheti az embert néhány könnyednek tűnő kép a nyári Balatonról. Vízpart, színes törölközők, labdák, fagyik, lángosok. Vagyis a balatoni klisék, némi iróniával fűszerezve; amikről saját magunkra ismerünk, vagy épp a szomszédunkra, rokonunkra. (Hiszen mindig a másik az „átlagnyaraló”, mi magunk sosem.)

Már az építkezés alatt is sokszor került a figyelem középpontjába a Mindszentyneum. A nyitás óta pedig szinte folyamatosan kap pozitív és negatív kritikákat a zarándokközpont.

Sok stílust kipróbált – az absztrakttól a konceptuális művészetig – míg végül egyértelművé vált számára, hogy a hagyományos ceruzarajz érdekli a legjobban. Azt mondja, ennek ellenére nem koptat el sok ceruzát, és csak két-háromféle grafiteszközt használ munkáihoz.

Megnyílt a VII. Zalaegerszegi Szalon képzőművészeti tárlat, mely közel félszáz alkotást mutat be a Városi Hangverseny és Kiállítóterem galériájában. A csoportos kiállítást 2010 óta kétévente rendezik meg, és a városhoz kötődő művészek alkotásait várják. A beérkezett műveket egy zsűrizést követően állítják ki és a szakértők döntenek arról is, hogy az adott évben ki kapja a Szalon-díjat.

Fischer csak egy van – legalábbis ami a hazai szobrászművészetet illeti –, a „Fischerek” viszont többen vannak. Főleg, mert a vér nem válik vízzé, az alma meg nem esik messze a fájától – csakhogy ilyen unásig ismételt közmondásokat is idézzünk néha.

Egy barát elvesztéséről, írásról, kiégésről, sőt egy-egy könyv megjelenésének körülményeiről is szó esett Karafiáth Orsolya író, költő legújabb regénye kapcsán. A szerző az Ünnepi Könyvhét keretében látogatott Zalaegerszegre.

Jubileumi kiállítása nyílt Németh Miklós grafikusművésznek az Apáczai Művelődési Központ galériájában. Az apropót az adta, hogy az alkotó idén 55 éves. A születésnapot pedig mivel is ünnepelhette volna meg jobban, minthogy kiállításra invitálta barátait, ismerőseit.

Néhány hónapja tért vissza Skóciából Zalaegerszegre Kajos Anna Zsófia képzőművész. Az elgini Moray School of Art egyetem képzőművészeti karának egykori hallgatója, most a Liszt-iskola galériájában mutatja be alkotásait.

Egyszerre realista és absztrakt, követi a festészet hagyományait, de térinstallációkat is készít. Így lesz minden egyben a veszprémi születésű, Budapesten élő Csiszér Zsuzsi festőművész képein.

A kilencvenes évek eleje óta minden év március 22-én a figyelem középpontjába kerül a víz, hiszen ekkor ünnepeljük a víz világnapját. Természetes, hogy ilyenkor környezetvédelmi szempontból beszélünk a kérdésről, ám néha érdemes más nézőpontból is körbejárni a témát. Mondjuk, hogy mit jelent a víz a képzőművészet számára; legyen szó szimbólumról, vagy a festészet számára fontos anyagról.

A Költészet világnapja (március 21.) alkalmából a kortárs versekről beszélgettek az Apáczai tagkönyvtárban működő Könyvbarát Körben. A téma egyik elkötelezettjét is meghívták vendégségbe, D. Varga Ádámot, a Hevesi Sándor Színház színművészét, aki dramatizálta és rendezte a kizárólag kortárs versekre és dalokra épülő „Közel a jóhoz” című darabot.

Vidéki élet és fővárosi lét, hagyományok és kortárs irodalom. Emberi sorsok, küzdelmek; a sértettségtől a harmóniáig. Grecsó Krisztián József Attila-díjas író, költő volt a vendége a Zalai Falvakért Egyesület „Nők a nőkért – Mi. Nők. Egymásért, együtt” című rendezvénysorozatának.

Új darab „ért be” a Hevesi Sándor Színház deszkáján. D. Varga Ádám, a társulat fiatal színművésze, aki egy éve erősíti a zalaegerszegi csapatot, írt és rendezett egy zenés irodalmi művet az életet átívelő szerelem témája köré.

Már önmagában az is ritkaságnak számít, hogy a Csatár feletti égbolt színei egy ruhán nyerjenek végső értelmet. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy ez a bizonyos ruha egy könyvborítóra is rákerült, akkor sejthetjük, hogy valami különlegességről, megismételhetetlen dologról van szó.