2017.10.20., péntek - VendelZalaegerszeg időjárása

Vezető hírek

Éjszakai csetelés „nagybetűs” dolgokról

2016. szeptember 26. hétfő, 18:21
Szerző: Pánczél Petra
Sokan csak az „akik nagybetű blogot olvasnak” Facebook csoportból ismerik. Pedig a nagybetü blog (így kisbetűvel és a virtuális térben ékezet nélkül) a közösségi portálon kívül is létezik.

Sőt, Nagy Betti költő (aki a polgári életben a Zalai Hírlap digitális szerkesztője) versei nyomtatásban is megjelennek. A minap épp a Hévíz folyóirat legújabb számába publikált, és a lap budapesti bemutatóján is részt vett. Versei ezen kívül antológiákban is szerepeltek. Mivel mostanában főleg a Facebookon „mozog”, stílusosan ott beszélgetett vele Pánczél Petra, a ZalaMédia szerkesztője. Az éjszakai csetelés szövegét minimális változtatással közöljük.

Beszélgetés Nagy Betti költővel

Pánczél Petra: Mi volt előbb Nagy Betti a Fészbukon a verseivel, vagy a nagybetű blog a neten?

Nagy Betti: Előbb volt Nagy Betti, nem a Fészbukon, hanem a Ságvári-gimnázium iskolaújságában, aztán volt a sárvári diákköltő találkozó, majd a '82-es Vérképlet antológia, amibe három-vagy négy versem került be. Aztán szünet, és elindult a „nagybetű” blog, és csak utána jött a fészbukos csoport.

P.P.: A „Mit csinálsz most” ciklus honnan ered? Egyből vers lett belőle, vagy afféle tréfás, szomorkás beszélgetés volt ez saját magaddal?

N.B.: Nagyon idegesítettem a környezetemet azzal, hogy ha telefonáltam, akkor azt kérdeztem, hogy "mit csinálsz most". Erre általában az volt a válasz, hogy "veled telefonálok", ezt megunva válaszolgattam magamnak arra a kérdésre, hogy „Mit csinálsz most". Ez elég szomorúan, és magányosan hangzik, de én jól elszórakoztam.

P.P.: Ha már a magányt szóba hoztad: elég sok vers központi témája ez. Viszont mégis rengeteg a humor, a szarkazmus benne.

N.B.: A magány nem feltétlen szomorú, van neki sok jó oldala is, és ha Te – és akik olvassák még – érzik benn a humort is, akkor ennek örülök.

P.P.: Az alkotó, kreatív emberek igénylik is a magányt valamelyest. Lehet, hogy pont ez kell a jó művekhez. De azért nem vagy teljesen "elidegenedve" a társadalomtól. Eljársz sok helyre, kiállításokra például. A képzőművészet is vonz? Rajzolni/festeni szoktál?

N.B.: Ó! Nem rajzolok, nem festek (nem örököltem apám kezét), de családom (fiam, Rozmán Balázs, unokahúgom Gyerák Petra) fest és rajzol, apu és a gyerekkori környezetem meg érzékennyé tett a művészetek iránt.

P.P.: Viszont a Balatont rendszeresen "megfested" versben. Honnan a kötődés?

N.B.: Odavalósi vagyok. A Balaton-felvidéken, Sümegen születtem, ötven éve van Badacsonyban nyaralónk, életem első tíz éve ehhez a tájhoz kötődik.

P.P.: És Zalaegerszeg hogy jött képbe? A gimi miatt?

N.B.: Nem! „Iderángatott” a családom. Apuék ideköltöztek a '70-es évek közepén.

P.P.: De azért valamennyire megszeretted?

N.B.: Ezt még most sem tudom, mert mindig akkor érzékenyülök el, és dobódom fel, ha meglátom a Balatont Györöknél, míg visszafelé nem éreztem ezt, mikor meglátom a Balatoni úton a körforgalmat.

P.P.: A zalaegerszegi irodalmi életbe valahogy nem kapcsolódtál be igazán. Nem jelent meg önálló köteted, ritkán jársz irodalmi estekre. Nem keresnek, vagy nem akarsz menni?

N.B.: Tagja voltam a régi írókörnek (még a nagyokkal; Pécsi Gabi, Bán Zsuzsa, Orsós Jakab, Lackner Laci), aztán egyszer csak azt éreztem, hogy nem érzem jól magam költők-írók között. Azóta nem kerestek, öt évvel ezelőtt próbálkoztam az új írókörnél, de nem örültek nekem. Nem hívtak vissza telefonon. Nem sértődtem meg, annyira nem érdekelt a dolog. Van nekem csúcs jó csoportom, látod, Te is rám találtál!

 

MIT CSINÁLSZ MOST?

E-fáradtam

de te azért

e-mailben

majd tudasd

mi a szarért  nem

e-meled fel

rohadtul okos telefonodat

hogy végre

e-mondhassam

velem  mi a baj

ha végre összeköt

egyszer majd bennünket

az elektronika

akkor üzenem majd:

hiába a sok virtuális társ

én nem bírom tovább

 e-gyedül

 

P.P.: Akkor lehet mondani, hogy a hülye Fészbuk is jó valamire, és jót tesz a versnek, ha ilyen formában (is) tud terjedni?

N.B.: Ezen gondolkodtam már..., néha azt érzem, hogy ez azért nem az igazi irodalmi közeg, aztán meg azt, hogy miért is nem? Azért vigyáznom kell mikor verset küldök lapoknak, mert a folyóiratok (már amelyik) nem fogadnak el olyan írást, ami a neten már megjelent, mert azt már publikációnak tartják. Ezen lehetne vitatkozni, de én betartom a szabályt, csak új – netre még fel nem tett – írást küldök el nekik.

P.P.: Újságíróként, bloggerként is elgondolkodtató, hogy vajon mindig a versnek (írásnak/bejegyzésnek) szól –e a közösségi oldalon a lájk, vagy sokan szimplán belájkolják a posztod, mert bírják a fejed. Ez nem okoz némi zavart?

N.B.: Nos, van a blogom, meg van a Facebookos csoportom (ez két különböző dolog, de általában összekeverik az emberek). A blogom nem pörög, nem tudom, hogy olvassák-e az emberek, mert csak a csoportban látok visszajelzést. Igazad van, néha a csoportba felteszem a blogbejegyzésemet, és lájkolják, aztán mondják, hogy nem is tudták, hogy blogom is van. Akkor a lájk nem tudom minek szólt.

P.P.: A Hévíz folyóirat viszont mégis megtalált, és a Spanyolnátha internetes irodalmi lap is, ahol szintén jelent meg versed…

N.B.: A Hévízt a Zalai Hírlapnak köszönhetem, ott jelent meg versem, és utána hívott fel Szálinger Balázs főszerkesztő, hogy küldhetnék nekik is. A Spanyolnátha főszerkesztője Székelyhidi Zsolt, aki a fiam spanja, kiállításainak "örökös" megnyitója. Régóta ismerem, de szigorú szerkesztő, csak egy versem fogadta el a Spanyolnáthába.

P.P.: A „nagybetű” elnevezés, az csak játék a neveddel, esetleg utalás arra, hogy mindig van egy új-, kezdő mondatod, vagy esetleg nyomatékosítani akarsz valamit… csak azért is kisbetűkkel?

N.B.: Nem játék a nevemmel, hanem amikor regisztráltam e-mailre, meg Fészbukra, akkor azt „mondta” ilyen már van, ilyen is van, meg olyan is, aztán maradt a maradék. A nagybetü. Kisbetűvel, ékezet nélkül. Ez nem volt tudatos, erre nem építek.

P.P.: Pedig jól hangzott volna hozzá valami filozófiai körítés. Egyébként hogy állsz ezzel a virtuális világgal? Az „e-fáradtam” kezdetű versedből az látszik, hogy azért némi iróniával és egy kis keserűséggel kezeled…

N.B.: Hát, hogy lehetne kezelni ezt a világot? Nem egy kiskocsmában sör mellett beszéljük meg esténként, hogy mi történt velünk, nem személyesen veszünk össze barátainkkal, hanem töröljük őket a Fészbukról. Felbontunk eljegyzést, örök barátságot, szerelmet! (Uramatyám, virtuális lett a világ!) Látod Petra, inkább ültünk volna be valahova egy fröccsre, vagy jöttél volna fel hozzám egy grenadírmars vacsorára…

nagybetu

MEGOSZTÁS

HETI TÉMA
Lapcsalád (pdf-tár)
Zalaegerszeg
Zalai Napló
Hévíz Keszthely
CÉGBOX
HÍRLEVÉL
CÍMKÉK