2017.11.18., szombat - JenőZalaegerszeg időjárása

Vezető hírek

Ezer Celsius-fok felett éget

2017. szeptember 25. hétfő, 20:05
Szerző: Pánczél Petra; Fotó: -pP-
Mázakkal játszik, oxidokkal meg hőfokokkal kísérletezget. Miközben beszél, kémiaórán érzi magát az ember. Pedig ez egy fazekasműhely. A háttérben Metallica szól (az interjú kedvéért halkabbra veszi a Nothing else matters-t). Csuti Tibor azt mondja, népzenére nem lehet korongozni.

Legalább is, ő nem tud. Valami ütősebb kell, energikusabb, ezért inkább rockot, vagy heavy metalt hallgat, miközben formázza az agyagot. Persze ez az agyag nem az az agyag, mint amivel a régi népi cserepek készültek, s a máz is inkább napjaink dizájnjához illeszkedik. Többek között erről is beszélgettünk vele.

Csuti Tibor a 21. század igényeinek megfelelő, használható tárgyakat készít

A korongozás a régi, de új a máz

- Mintha a népművészet és az iparművészet határán mozognának a tárgyak. Minek tekinthetők: alkotásoknak, termékeknek, vagy lakásdíszeknek?

- Fazekas vagyok, nem művész, az elsődleges célom pedig az, hogy használati-, és valóban használható tárgyakat készítsek. Persze egy-egy edényben benne vannak a saját gondolataim is, de ez nem művészkedés akar lenni. Sokkal inkább játék, kísérlet. Olyan dolgokat szeretnék létrehozni, amik a mai modern korban, a mai lakás- és konyhaviszonyok között is megállják a helyüket. Mikróban, vagy mosogatógépben sem mennek tönkre.

- Mert a hagyományos fazekastermékek azt nem bírják? Egyáltalán mitől tekinthető hagyományosnak vagy modernnek egy kerámia? Pláne, ha midkettő korongozással készül.

- A korongozás valóban az alaptechnika. Viszont nem mindegy, hogy utána mi történik. Milyen mázat használ valaki, és milyen hőfokon éget. A régi népi cserépedények ólmos mázréteget kaptak, fémoxidokkal kapták meg a színüket, és 980-1000 Celsius-fok között égették ki őket. Egyre inkább úgy látom, hogy manapság a magasabb hőfok felé kell elmenni. Én 1000 fok felett égetek. Az ólmos mázat gyakorlatilag el lehet felejteni, mert káros az egészségre. Emiatt aztán a mai edények színei, mintái mások. Persze jók és szépek a hagyományos cserepek is, de mindennapos használatra kevésbé alkalmasak. Porózus szerkezetük miatt például nem jó mikrohullámú sütőbe tenni őket, mert az edény forró lesz, de a benne lévő folyadék nem. Míg a magasabb hőmérsékleten égetett, tömörebb szerkezetű edényeknél ez épp fordítva van.

- A díszítést és a színeket hogyan módosítja ez az eljárás?

- Teljesen! Ahogy mondtam, az új cserepeken nem lehet a régi technikákat alkalmazni. Ami más színvilágot is eredményez. Kicsit fakóbbat, de sok benne a lehetőség. Az ólmos és a bolti máz helyett hamumázat használok, ami tulajdonképpen annak az agyagnak a híg pépjéből készül, amiből egykoron a régi fazekastermékek születtek. Ehhez jön hozzá a tölgyfahamuból készült lúg, illetve a színezéshez a különféle oxidok; vas-, réz, vagy mangán és kobalt. Attól függően, hogy a máz milyen vastagságban kerül fel az edényre és milyen hőfokon égetjük ki őket, különféle színeket és árnyalatokat kaphatunk. Kékes, szürkés, vöröses, narancsos, barnás, de egészen sötét, majdnem fekete színek is lehetnek. Már 40 fok különbség is jelentősen módosíthatja az árnyalaktokat. Az égetés során pedig mintázatok is kirajzolódnak a hő hatására; 1200 fokon például kissé korallos lesz a felület. Most a színeken túl ezekkel is kísérletezem. Azt is elárulom, hogy nem minden sikerül elsőre…

A szín és a minta függ a máztól és az égetés hőfokától

- Egy kicsit kémikusnak is kell lenni?

- Érdekes ez, mert a korongozást és magát a fazekas mesterséget itt tanultam a gébárti Kézművesek Házában, egy kurzuson. Akkor még ezek a kémiai folyamatok annyira nem kerültek fókuszba. Most kezdek jobban elmélyülni az oxidok meg a hőmérsékletek világában. Rengeteget segít a tanulásban az internet. A világ minden pontjáról próbálom begyűjteni az információkat és a szakmai újdonságokat. Mindig kutatok az friss dolgok után. És hát, azokkal is tartom a kapcsolatot, akik érdeklődnek a munkáim iránt.

- Mi inspirált annak idején, hogy a hagyományostól eltérő kerámiákat készíts, és mennyire fogadja el a szakma a modernebb technikával készült fazekastermékeket?

- A GébArt Zalaegerszegi Nemzetközi Művésztelep jó pár évvel ezelőtt kerámiatelepként működött, melynek vezetője akkor a lengyel származású, Pécsett élő Krawczun Halina keramikus volt. Az alkotótáborban lévő művészek, és az itt készült munkák nagyon hatottak rám, illetve a Németh János keramikusművésszel végzett közös munka is. Szóval megtetszett maga a kerámiaművészet, és bár maradtam fazekas, a munkáimra hatással vannak ezek az alkotások. Hogy a szakma mit szól hozzá? Egyre inkább nyitottak, hiszen ez a jövő. 15 éve vagyok a Fazekas Szakbizottság tagja, ott is ezt tapasztalom. Persze, az idősebbek jobban ragaszkodnak a hagyományos technikákhoz, de a fiatalabb korosztályok ötleteit, új eljárásait már nem lehet kikerülni. És a közönség is igényli a modernebb termékeket.

- Ha már a GébArt-i művésztelep szóba került: az idei festőtáborban az egyik képzőművésszel, a brazil Tarciso Viriatoval volt egy közös „projekted”. A Facebook-oldaladon viszont többen kritizálták ezt az alkotást…

- Nem értem miért! Le is írtam ott, hogy nem értek egyet ezekkel a véleményekkel. Fantasztikus képei vannak a srácnak, nekem nagyon tetszettek a színes grafikái. A közös munkánk tulajdonképpen az volt, hogy készítettem neki néhány edényt, köztük egy palackot, ő meg megfestette a saját stílusában; a saját színeivel és grafikai megoldásaival. Szerintem zseniális lett! Nyitott vagyok a kortárs művészetekre, adott esetben lehet kapcsolódási pont a fazekasság és a képzőművészet között. Annál is inkább mondom ezt, mert eredetileg grafikusnak készültem… csak nem vettek fel a fősulira. Aztán jött a katonaság, meg a rock and roll. Végül a kerámiánál kötöttem ki. De nem bánom, hiszen a lehetőségek tulajdonképpen végtelenek.

MEGOSZTÁS

HETI TÉMA
Lapcsalád (pdf-tár)
Zalaegerszeg
Zalai Napló
Hévíz Keszthely
CÉGBOX
HÍRLEVÉL
CÍMKÉK