Nőiség és, vagy nőiesség?

Fülöp Csenge lélekgyógyász mintegy hetven hölgy és maroknyi férfi előtt mesélt a nemiség megéléséről, az élet fő hangsúlyairól, a tudatállapotunk változtatásának szükségességéről, a női és férfi pólus jelentőségéről, a szellemi vízfejűségről, a szabadság s karma szerepéről. A hallgatóságát folyamatos fejtörésre és gondolkodás átalakításra buzdító marosvásárhelyi lokálpatrióta családba született lélekgyógyítót többek megosztó egyéniségnek mondják és a keszthelyiek jobbára szélsőséges érzelmekkel közelítenek hozzá. „Brutális történések” vezették spirituális útra, megtartotta erős istenhitét, „Máriaságát”, de már nem követ vallási előírásokat. Rákérdezett: olyan nagy különbség van a férfi és a nő között? Miért is akarunk annyira különbözni egymástól? A polaritásból felébredni – szerinte – fájdalmas. Az egy, az egység a hét téridőn keresztül megérkezett a föld duális dimenziójába, az egység megtagadása révén kettéhasadt, így alakult ki a nemiség. Az első nem: az egység tagadása volt. Később „nemesedtünk”, kiváltunk az ős-közösségből.

A nemzetek folyton harcolnak, tele vagyunk félelemmel, sérelmeket hurcolunk. A világ, ahol élünk, egy tér-idő sík. A földünk is rendelkezik saját programmal, ami szerint mi megéljük a fejlődésünket. A káprázat és szemfényvesztés világában tapasztalatokat szerezve kellene felébredni, hogy ne földi szabály- és törvénykövető „robotként” létezzünk. Istennek vannak törvényei? Nem. Isten maga a rend, amelyben nincsen szükség törvényekre. Előírásokra nekünk, embereknek van szükségünk. Az újjászületésünkhöz van Jézusunk, aki mindent elmondott ahhoz, hogy többek legyünk, mint az ember. Sokan a vallásosságban, ezotériában, spiritualizmusban buzdulnak, kifelejtve Istent, aki Gondviselőnk is, ha van gondunk. Tudathasadt állapotban leledzünk, amin lehet, s kell változtatni. Jó, ha senkit sem ítélünk el, nem szidjuk a másik nemet, a másik nemzetet. Helyette törekedhetünk lelkünk harmóniájának megteremtésére. Az ember ősanya és ősapa, szív és elme, férfi és nő egysége. Minden úgy van, ahogy lennie kell! Ha egységben gondolkodunk, ha magunkban egységet teremtünk és szeretetben az egység felé haladunk, akkor beteljesítjük földi programunkat és hazaérünk.