A fény régészete tárlat

A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával a közelmúltban jelent meg az a tanulmánykötet, amely „A fény régészete - a természetes fény szerepe az őskori ember életében” című Baján, Szentendrén, Keszthelyen már bemutatott vándortárlathoz kapcsolódóan látott napvilágot – adta hírül P. Barna Judit, a Balatoni Múzeum régésze.

Mint azt a szakember megerősítette: a kiállítást Pásztor Emília a bajai Türr István Múzeum, régésze rendezte, de a cseh, lengyel és szlovák társrendezők mellett ő maga is, a Balatoni Múzeum régészeként nagy szerepet vállalt a rendezésben és ő a szerzője, a tanulmánykötet egyik fejezetének. Kiderült: a tárlat életre hívói egy könyv megírásához fogtak azzal a vágyakozással, hogy felkeltsék a szakemberek érdeklődését, valamint a tudomány iránt fogékonyságot mutatók figyelmét az új kutatási módszereikre és eredményeikre.

Pásztor Emília és P. Barna Judit, a két magyar szerző több mint egy évtizede vizsgálják a késő neolit kőárkokat, a közel 7000 éves régészeti leleteket. Félszáznál több Kárpát-medencei kőárok precíz vizsgálatára alapozva dolgozták ki a mára nemzetközileg ismertté és elismertté lett elméletüket. Segítségül hívták a régészeten kívül a csillagászatot, az etnográfiát, és a modern régészet új ágát: az archaeoasztronómiát. A neolitikus körárkok, azaz a korai földműves közösségek szakrális gyülekezőhelyeinek tájolásában a napnak, a holdnak alapvető szerepe volt, jelezve ezzel a természetes fény megkülönböztetett szerepét. A tanulmánykötet szakavatott szerzői behatóan tanulmányozták, hogy az egyes égitestek és különféle égi jelenségek milyen hatást gyakorolhattak az őskori ember gondolatvilágára, tudására, környezetformálására.

Azt is vizsgálták, hogy ez a hatás milyen elementáris erővel jelenik meg, és él tovább a bronzkori díszítőművészettől, a 19.-20. századi etnográfián keresztül a kortárs iparművészet anyagi kultúrájában. A szerzők kutatásai tudománytörténeti jelentőséggel bírnak, mert a nemzetközi antropológiai és régészeti kutatások egyre inkább felismerik és elismerik a tényt, hogy a természetes és mesterséges eredetű fény nélkülözhetetlen és megkerülhetetlen eleme a térrel, formával és viselkedéssel kapcsolatos régészeti értelmezések körének.

Zala megyében a Balatoni Múzeum vezetésével alakult az a több tudományterületet és intézményt átfogó kutatócsoport, amelyik a neolitikus kőárkokat tanulmányozza s folytatja a földművek, mint mesterséges tájformáló jelenségek természeti környezetükben való komplex kutatását. Jelenleg nyolc zalai lelőhelyről rendelkeznek adatokkal: Balatonmagyaród-Hídvégpuszta, Becsehely-Gesztenyési-földek, Bezeréd-Teleki dűlő, Gétye-Gyomgyáló-lejtős, Nagykanizsa-Palin, SormásTörök-földek és Ligetfalva-Gesztenyés-dűlő. A könyv rövid, közérthető, de szigorúan a tudományos ismeretterjesztés szabályait követő összefoglalása a régészeti, művészeti, a társadalom- és természettudományos, a környezettudományos kutatásoknak, amelyben azt vizsgálták, hogy a természetes fény milyen hatásokat gyakorolt az őskori és tradicionális társadalmakra.