2017.11.23., csütörtök - Kelemen,KlementinaZalaegerszeg időjárása

Vezető hírek

Ágyúhüvelyből gyalu

2017. július 02. vasárnap, 10:53
Szerző: Pánczél Petra; Fotó: pP
Gyerekkora óta gyűjti a régi tárgyakat, mint meséli nagyapjától örökölte ezt a szenvedélyt. Mára már szép kis kollekcióval büszkélkedhet Papp Tamás, zalaegerszegi asztalos, akinek több száz, főleg a 20. század első feléből származó régisége van.

Javarészt a mezőgazdasághoz és a paraszti világ mindennapi tevékenységéhez kötődő tárgyak ezek, de mostanság „rákattant” a nagyobb gépekre is. Ehhez az ötletet az adta, hogy tavaly felújította Gyűrűs község egykori tűzoltófecskendőjét. Mert nemcsak gyűjti a tárgyakat, hanem alkalomadtán rekonstruálja, újra is festi azokat. Hogy a patinájuk, vagy az eredeti színviláguk ne csorbuljon, igyekszik begyűjteni róluk minden információt: keres, kutat az interneten, vagy a régi újságok között.

Papp Tamás a II. világháborús rohamsisakkal

Becses tárgyak az asztalos gyűjteményében

Korabeli csavarkészlete, vagy a csepeli Weiss Manfréd-gyárból származó zománcos tányérja éppúgy van, mint svéd gyártású benzinlámpája a 30-as évekből, Nagykanizsáról származó, kézzel is hajtható antik répavágója, vagy favázas kukoricamorzsolója a budapesti Hofherr-Schranz gépgyártól, ami szintén a harmincas-negyvenes évekre datálható.

- Kedvenc tárgyam az egyre bővülő saját szerzemények mellett mégis az a gyalu, melyet nagyapám készített a fronton, mégpedig ágyúhüvelyből. Halála előtt ajándékozta nekem. Nagyon büszke vagyok rá azóta is. De tőle örököltem azt a II. világháborús német rohamsisakot is, akinek tulajdonosát a legenda szerint a nagyszüleim lakóhelyének határában lőtték le.

Az ágyuhüvelyből készült gyalu

Mutat ennél barátságosabb eseményekhez kötődő darabokat is; például két fehér cumisüveget az 50-es évekből. Majd előkerül a legrégibb és majdnem a legnagyobb tárgy is, egy 1899-es szélrosta, amit magtisztítónak használtak aratások után.

Egy korabeli répavágó az asztalos gyűjteményéből (Papp Tamás felvétele)

- Nem teljesen öncélúan gyűjtögetem ezeket a régiségeket – folytatja Papp Tamás. Azt szeretném ugyanis, hogy minél többen és többször lássák őket, különben teljesen elfelejtődnek. Tervezem, hogy létrehozok egy egyesületet, ami lehetővé tenné, hogy akár másokkal szövetségben, szélesebb körben lehessen terjeszteni a múltbéli tárgyakat. Az lenne a lényeg, hogy forogjanak az emberek között, mondjuk egy-egy ünnep, vagy kulturális esemény kapcsán.

A gyűjtő szívesen vinne alkalmanként iskolákba, művelődési házakba, múzeumokba is a kollekcióból, ha olyan program van, amihez passzolna valamelyik becses darab.

A Hofherr-Schranz gépgyár kukoricamorzsolója

Mint mondja, az is izgalmas dolog lehet, ha összevetünk például egy gyári terméket – mondjuk kukoricamorzsolót – egy olyan ugyanerre a célra készült eszközzel, amit otthon házilag készítettek a falvakban. Mert pénz nem volt arra, hogy gépet vegyenek, de a szükség rávitte őket arra, hogy maradék tárgyakból „összebuheráljanak” egyet. A fiatalabb korosztályokkal a tárgyakon keresztül meg lehetne ismertetni ezeket a történeteket.

MEGOSZTÁS

HETI TÉMA
Lapcsalád (pdf-tár)
Zalaegerszeg
Zalai Napló
Hévíz Keszthely
CÉGBOX
HÍRLEVÉL
CÍMKÉK