2017.11.24., péntek - EmmaZalaegerszeg időjárása

Vezető hírek

Népi táplálkozás húsvétkor

2017. április 17. hétfő, 17:46
Szerző és fotó: Nemes Norbert
A keszthelyi természetgyógyász klub felkérésére Gyanó Szilvia, a Balatoni Múzeum néprajzkutatója nagycsütörtökön a Balaton Színház Básti-termében tartott vetítettképes előadást a húsvéthoz kapcsolódó étkezési szokásokról, a régi ünnepi táplálkozás hagyományairól.

Az etnográfus kiemelte: Jézus feltámadásának örömünnepére a századokkal korábban élt ember testi és lelki értelemben is alaposan felkészült. Hamvazószerdától nagyszombat éjfélig tartottak böjtöt, szigorúan elhagyva a zsírt és a húsos ételeket. A testi böjt mellett fontos jelentőséget tulajdonítottak a lelki böjtnek is, ezt tükrözve viselkedésükben és viseletükben is. Lecsendesedtek, elhagytak minden mulatozást: bálokat, lakodalmakat és csendes imával, a Fájdalmas Olvasó mondogatásával, Keresztúti Ájtatosságon való nagypénteki részvétellel készültek a feltámadásra.

Bőtös krumplilevest ettek

Az őskeresztények még csak negyven órát böjtöltek, a XII. században vált általánossá a negyven naposra kiterjesztett böjt, ami Krisztus vezeklését és szenvedését tükrözi. A XX. század előtt élt szegények, jobbágyok javarészt csak heti egyszer fogyasztottak húst, ezért számukra az arról való lemondás csak kisebb jelentőséggel bírt.

Zalában divatban volt a zöldséggel összeforralt bőtös krumplileves valamint nagypéntekeken a szüpöcs. Ez a szilva, körte, alma és barack aszalvány finom és egészséges házilag készült ennivaló. A legszigorúbb böjt és gyász ideje nagypéntek volt. Ekkor nem sütöttek kenyeret, nem szítottak tüzet és szigorúan nem főztek zsírral, nem ettek húst. A böjt a feltámadási körmenettel ért véget. A mai napig Húsvétvasárnap, a hajnali misén szenteltetik meg a templomokban a sonkát („lapickát”), tormát, főtt tojást, cipót, vagy kalácsot és a szőlősgazdák a bort. Mindehhez Dél-Zalában még a só megszentelése is hozzátartozott. A húsvéti reggeliket a családok mindig közösen fogyasztották el.

Az ünnepi táplálkozásuk egyszerű, egészséges és tájegységenként változó volt. Mindkét húsvéti napra bőséges, gazdag lakomázás volt jellemző. A kora újkorban főként az úri háztartásokban előkerültek a változatos vad –és halételek, a mézzel és fűszerekkel ízesített étkek, a mártások. Tobzódtak a húsban, de a bárányhús evése nem volt tipikus sem a megyében, sem a Nyugat-Dunántúlon, viszont marha, tehén, tyúk, fácán, és hal nagyobb mennyiségben előfordult.

MEGOSZTÁS

HETI TÉMA
Lapcsalád (pdf-tár)
Zalaegerszeg
Zalai Napló
Hévíz Keszthely
CÉGBOX
HÍRLEVÉL
CÍMKÉK