Zöld­te­tők, tetőteraszok a vá­ros­ok­ban

Ker­tet a ma­gas­ba – üdítő látványt nyújtanak

A té­má­ról és an­nak za­la­eger­sze­gi vo­nat­ko­zá­sá­ról Hor­váth Zsu­zsan­ná­val, a Vá­ros­gaz­dál­ko­dá­si Kft. táj­épí­té­szé­vel, va­la­mint Agg Fe­renc és Inkovics Lász­ló ok­le­ve­les épí­tész­mér­nö­kök­kel be­szél­get­tünk.
A dí­szes te­ra­szok ki­ala­kí­tá­sa szin­te egy­idős az em­be­ri­ség­gel. A 20. szá­zad nagy­ra nőtt vá­ros­ai­ban, az­tán a sű­rűn la­kott te­rü­le­te­ken egy­re in­kább hát­tér­be szo­rult a föld­fel­szí­ni zöld­fe­lü­let, ezt pró­bál­ták és pró­bál­ják az épít­te­tők és ter­ve­zők a ma­gas­ban pó­tol­ni. Per­sze a hely­zet en­nél bo­nyo­lul­tabb; an­nál is in­kább, mert a vi­dé­ki vá­ros­ok­ban egye­lő­re ke­vés az ef­fé­le meg­ol­dás. A meg­ren­de­lői kör szűk, az épí­tés költ­sé­gei pe­dig ma­ga­sak. Leg­alábbis el­ső rá­né­zés­re.

Van­nak zöld „folt­ja­ink”

Za­la­eger­sze­gen a 90-es évek kö­ze­pén ve­tő­dött fel elő­ször az az öt­let, hogy a Csip­ke­ház te­te­jét te­ra­szo­sít­sák. Inkovics Lász­ló, a vá­ros ak­ko­ri fő­épí­té­sze úgy em­lék­szik, hogy a Csip­ke­ház te­te­jé­nek ki­hasz­ná­lat­lan­sá­ga szül­te a gon­do­la­tot. Ko­ráb­ban má­jus elsejei fel­vo­nu­lá­so­kat néz­he­tett on­nan az ün­nep­lő kö­zön­ség. Ké­sőbb vi­szont a la­kók meg­elé­gel­ték, hogy a te­tő­re bár­ki bár­mi­kor fel­me­het, ezért a lép­cső­ket le­zár­ták. A te­tő par­ko­sí­tá­sá­ról ké­szül­tek lát­vány­ter­vek, ám az öt­le­tek­ből vé­gül nem lett sem­mi. Az épí­tész ma úgy lát­ja, nem volt elég ki­for­rott az el­kép­ze­lés, s az aka­rat sem volt erős. A le­he­tő­ség vi­szont még ma is él.

Agg Fe­renc a za­la­eger­sze­gi zöld­te­tők­kel kap­cso­lat­ban úgy vé­le­ke­dik: egye­lő­re csak fol­tok van­nak. Az el­múlt év­ti­zed­ben az Eöt­vös ut­cá­ban, a Dél Her­ceg­nő­je tár­sas­ház­ban és a Par­ko­ló­ház ese­té­ben ala­kí­tot­tak ki zöld­te­tőt. Az el­ső ket­tő nem klasszi­kus te­tő, hi­szen nem az épü­let te­te­jén van a zöld­fe­lü­let, ha­nem a la­kó­szin­ten. Az esz­té­ti­kum és a hasz­nál­ha­tó­ság itt egya­ránt fon­tos, míg a konk­rét te­tő­be­épí­tés­nél a bi­o­ló­gi­ai ak­ti­vi­tás is elő­tér­be ke­rül. A zöld­te­tő ugya­n­is ki­vá­ló pá­ro­log­ta­tó és hű­tő ha­tás­sal bír. Nyá­ron sok­kal ke­vés­bé en­ge­di be a for­ró­sá­got, a hű­vö­sebb idő be­áll­tá­val pe­dig to­vább meg­őr­zi a me­le­get. A nö­vé­nyek ezenkí­vül ké­pe­sek meg­köt­ni a le­ve­gő­ben szál­ló port, csa­pa­dé­kos idő­ben pe­dig egy bi­zo­nyos mennyi­sé­gig ma­guk­ba szív­ják az eső­vi­zet.

Mi­től in­ten­zív a te­tő?

A táj­épí­té­szek meg­kü­lön­böz­tet­nek ex­ten­zív és in­ten­zív zöld­te­tő­ket – mond­ja Hor­váth Zsu­zsan­na. Az előb­bi mi­ni­mum 20 cen­ti­mé­te­res ta­laj­ré­te­get je­lent, me­lyet egy­sze­rű pozs­gás nö­vé­nyek­kel te­le­pí­te­nek be. Az ilyen te­tő nem igé­nyel kü­lö­nö­sebb gon­do­zást, a ter­mé­szet el­vég­zi a sze­lek­ci­ót. Vi­szont ezek­re a te­ra­szok­ra nem le­het ki­ül­ni, hi­szen nincs ak­ko­ra te­her­bí­ró ké­pes­sé­gük. Amit pi­he­nés­re és kö­zös­sé­gi cél­ra hasz­no­sí­ta­ni le­het, az az in­ten­zív zöld­te­tő.

Er­re meg­fe­le­lő, gyö­kér­ál­ló szi­ge­te­lés és alá­tá­masz­tás után mi­ni­mum egy mé­ter vas­tag­sá­gú föld­ré­teg ke­rül, majd fák­kal, cser­jék­kel, éve­lő nö­vé­nyek­kel és fű­vel épí­tik be a te­rü­le­tet. A föl­det és a nö­vé­nye­ket da­ru­val eme­lik a ma­gas­ba. A zöld­te­tő ez­tán ugyan­olyan gon­do­zást igé­nyel, mint bár­me­lyik kert. Van­nak per­sze még meg­vá­la­szo­lat­lan kér­dé­sek: azt még pél­dá­ul nem tud­ni, hogy ho­gyan le­het a te­tőn el­öre­ge­dő fá­kat ki­vág­ni.

Ab­ban mind­há­rom szak­em­ber egyet­ért, hogy ezek­nek a te­ra­szok­nak csak ak­kor van iga­zán ér­tel­mük, ha a szép­sé­gen túl funk­cio­nál­nak is, va­gyis fo­lya­ma­to­san „kap­cso­lat­ban van­nak” a la­kók­kal. Köz­épü­le­tek ese­té­ben pe­dig va­la­mi­lyen szó­ra­koz­ta­tó vagy egyéb üz­le­ti funk­ci­ó­val cél­sze­rű össze­köt­ni az esz­té­ti­ku­mot, hogy az em­be­rek fel­men­je­nek a te­tő­re, és hasz­nál­ják is azt. Agg Fe­renc hoz­zá­tet­te: ma­nap­ság nem­csak zöld­te­tő­ről, ha­nem zöld­fa­lú épü­le­tek­ről is ér­de­mes be­szél­ni. Ilyen eset­ben a fa­la­kat is nö­vé­nyek (fu­tó­nö­vé­nyek) bo­rít­ják. A Par­ko­ló­ház­nál pél­dá­ul lát­hat­juk ezt a meg­ol­dást. Itt is az a lé­nyeg, hogy hűt­se az épü­le­tet és fog­ja a port.

Di­vat és jo­gi „kis­ka­pu”

A te­tő­ker­tek ter­je­dé­sé­nek több oka is van. Agg Fe­renc sze­rint a pi­ac sa­já­tos­sá­ga, hogy mind­ig töb­bet és szeb­bet kí­nál a ve­vők­nek, s aki­nek le­he­tő­sé­ge van rá, az meg­ve­szi a ter­mé­ket. Eh­hez per­sze tár­sul­hat a szin­tén népszerűsödő öko­ló­gi­ai szem­lé­let is. Aki te­he­tős és mo­dern gon­dol­ko­dá­sú, az olyan há­zat épít­tet, mely­nek te­tő­te­ra­sza is van. Ez azon­ban Ma­gya­ror­szá­gon egye­lő­re in­kább csak a fő­vá­ros­ra jel­lem­ző. Ott is egy igé­nye­sebb, tő­ke­erő­sebb be­ru­há­zói kör­re. Pe­dig nem biz­tos, hogy a zöld­te­tő mi­at­ti több­let­költ­ség a la­kó­kat ter­he­li. Elő­for­dul, hogy a tár­sas­ház alat­ti üz­le­tek vagy par­ko­lók fi­ze­tik meg a te­tő árát.

Hor­váth Zsu­zsan­na úgy vé­li, hogy van más ok is, ami mi­att fel­fe­lé ter­jesz­ked­nek a ker­tek: a be­ru­há­zók és tu­laj­do­no­sok igye­kez­nek min­den le­het­sé­ges he­lyet be­épí­te­ni és ki­hasz­nál­ni a föld­fel­szí­nen, ám a zöld­fe­lü­let mennyi­sé­gé­re az épü­lő há­zak ese­té­ben van­nak bi­zo­nyos he­lyi épí­té­si sza­bá­lyok. Vagyis amit va­la­ki lent el­vesz egy zöld­fe­lü­let­ből az épü­let ja­vá­ra, azt fent „kény­te­len” pó­tol­ni. Hosszú­ tá­von azon­ban min­den­kép­pen meg­té­rül a be­ru­há­zás, a baj csak az, hogy ha­zánk­ban még nem szo­kás év­ti­ze­dek­kel elő­re gon­dol­kod­ni.

Inkovics Lász­ló úgy ér­zi, hogy nem­csak egy rö­vid tá­vú di­vat­hul­lám­ról van szó. Sze­rin­te a jö­vő a zöld­te­tő­ké. Zsú­folt bel­vá­ros­ok­ban üdí­tő lát­ványt nyúj­ta­nak. Több olyan elő­ző rend­szer­ben épült la­pos te­tős épü­let is van (is­ko­lák, hi­va­ta­lok), me­lyek rö­vi­de­sen fel­újí­tás­ra szo­rul­nak, s ez egy­faj­ta meg­ol­dás le­het.

Ab­ban mind­hár­man egyet­ér­te­nek, hogy az ön­kor­mány­zat le­het egy­faj­ta ösz­tön­ző, hi­szen sa­ját tu­laj­do­ná­ban lé­vő épü­le­tek ese­té­ben mu­tat­hat pél­dát. A pén­zen túl leg­in­kább aka­rat és el­ha­tá­ro­zás kér­dé­se, hogy ki­ta­lál­juk, mi­től lesz szép és él­he­tő egy vá­ros. Az esz­té­ti­kum és hasz­nál­ha­tó­ság egész­sé­ges ará­nyát kell te­hát meg­ta­lál­ni.