Egy zalai követ pozsonyi élete

 Bepillantás a reformkori országgyűlés mindennapjaiba

A „Deák Antal a pozsonyi diétán” című kötetet a közelmúltban mutatták be a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban. Köszöntőt Balaicz Zoltán polgármester, valamint a kiadó nevében dr. Pelyach István szerkesztő, az Országház Könyvkiadó koordinátora mondott. Mint elhangzott: a szerkesztőnek ezúttal kevés dolga akadt, hiszen Molnár András kiváló történész, aki ismét egy kiváló munkát tett le az asztalra.

Gyimesi Endre, Kiss Gábor, Molnár András és Pelyach István

A könyvet Kiss Gábor könyvtárigazgató, majd dr. Gyimesi Endre történész, nyugalmazott levéltárigazgató mutatta be. A kötet létrejöttével kapcsolatban Kiss Gábor felidézte: Deák Antal több alkalommal volt Zala vármegye országgyűlési követe a pozsonyi diétán. Az utókor szerencséjére 1825-1842 között intenzív levelezést folytatott a Pusztaszentlászlón élő sógorával, Oszterhueber Józseffel, akivel nemcsak Antal, hanem Deák Ferenc is jó kapcsolatban állt. Oszterhueber folyamatosan támogatta is a Deák-testvérek politikai, közéleti tevékenységét. Antal levelei kendőzetlenül és nagyon őszintén íródtak, így rajzolódhat ki belőle egy Pozsonyba érkezett zalai követ politikai tevékenysége hétköznapi élete.  Követté választásától kezdve, napidíján át (melyről első körben le is mondott), az úgynevezett sérelmi kérdésekig, vagy a magyar nyelv ügyéig.

Kiss Gábor azt is elmondta, hogy Deák Antal levelezése először a zalaegerszegi Gráner családhoz került. A millenniumi készülődés időszakában aztán a leveleket megvásárolta az országgyűlés dr. Gráner Ernő budapesti ügyvédtől. A dokumentumok egy idő után elfelejtődtek, sokáig elveszettnek hitték őket. Az Országgyűlés Könyvtárában 2018-ban akadtak rá az értékes forrásanyagra, mely kutathatóvá vált. Így került a reformkori levelezés Molnár András látókörébe. A szerzőnek tavaly „Deák Antal hagyatéka” címmel már jelent meg egy könyve a témával kapcsolatban, most azonban más megközelítésben dolgozta fel a rendelkezésére álló dokumentumokat. A levelek lehetővé teszik Deák Antal életrajzának, közéleti munkásságának és a Deák-testvérek eltérő politikai gondolkodásának pontosabb rekonstruálását. Sok új, és a korábbi ismereteket kiegészítő információt tartalmaznak az 1825–1827-es és az 1830-as országgyűlések történetéről, illetve az ezeknél jóval ismertebb, 1832–1836-os diéta kezdeti időszakáról.

A kötet borítója

Dr. Gyimesi Endre a kiadványt ismertetve többek között elmondta: Deák Antalnak az egyik legkedveltebb programja, és szabadidős tevékenysége a levélírás volt. Gyakran 15 oldalas leveleket is írt sógorának, beavatva őt legszemélyesebb dolgaiba. Például a bálok, fogadások, lakomák (néha már unalmas) világába, nőügyeibe (Ferenchez hasonlóan soha nem nősült meg) és egészségügyi problémáiba is. Mint fogalmazott, Molnár Andrásnál talán senki nem ismeri jobban Magyarországon a reformkort. Örömteli, hogy tudományos munkája révén egy újabb kötettel lettünk gazdagabbak.

A kiadványt számos kép is illusztrálja, melyekről Molnár András szólt. A képanyag jó része a pozsonyi nemzeti galéria honlapján található digitalizált állományból való, melyek között nagyon sok reformkori képet talált a történész. De a hazai közgyűjtemények anyagából is válogatott. Pozsonyi utcaképek, az országgyűlés belső terei is megelevenednek. A borítón pedig Ignaz Josef Weissenberg színezett litográfiájának egy részlete látható, mely a pozsonyi Karolina hidat ábrázolja; amin a városba érkező elsőként áthaladt.