Vezető hírek
Karakterszerepek mesterfokon
Az Abigél egyik előadása után találkoztunk. Közben már próbálja a Shakespeare darabot. Játszik egyszemélyest, gyerekműsort, a celldömölki társulatnak is tagja, újabban amatőr csapatokat is rendez. Mindez nyilván fárasztó.
Ecsedi Erzsébet: Az tudok lenni, ami akarok
- Kell két óra, amíg kijövök egy szerepből, meg előtte is szükségem van ráhangolódási időre. Élvezem a munkám, feltölt, az egész heti fáradtságot pedig vasárnap ebéd után alszom ki egy órában.
- Születésnapi buli lesz? Kívánságok?
- A 60. születésnapomat megünnepeltük, biztos most is, ha másnap nem lesz előadás. Kívánságom nem nagyon van, ha imádkozom, akkor a gyerekemért, hogy neki összejöjjenek a dolgok. Pontosan tudja, hogy ez a szakma nem zökkenőmentes. Nekem sem volt az. De tudok neki segíteni, jól tudunk együtt dolgozni –utal leányára, Ecsedi Csengére, aki jelenleg bábrendezőnek tanul, s akivel közös gyerekműsorai vannak.
- Mik voltak ezek a nehézségek?
- Sok csalódás ért, mert nem kaptam meg azokat a szerepeket, amiket szerettem volna. Már az is megfordult a fejemben, hogy otthagyom az egészet. Főszerepeket később sem igen osztottak nekem és érdekes módon a karakterekkel értem el sikereket, a nívódíjat is ezért adták. Egy néma szerepért, kis szerepért, meg a Zsivágóban a házmesterért. Álmomban nem gondoltam volna. Most már meg vagyok elégedve a pályámmal, végül is eljátszhattam azokat is, amire fiatalabb koromban vágytam. És remélem e téren jövőre teljes lesz a kép.
Ecsedi Erzsébet
- Egy kis alföldi faluból indulva, hogyan lett színésznő?
- Véletlenül, bár szerinem nincsenek véletlenek. Budapesten jártam gimnáziumba és egy klubtagság belépőhöz ki kellett tölteni egy adatlapot, ahol beírtam, hogy játszanék amatőr csapatban. Ez alapján kértek fel később, így kerültem a 25. Színházhoz. Elmondtam egy verset és ottragadtam. A színművészetire elsőre felvettek. A többiek csodálkoztak is ezen. Én meg onnan is majdnem hazajöttem, mikor láttam, hogy mások kottával meg egyebekkel jönnek a felvételire. Amikor én következtem, nem néztem kik ülnek ott, csak a feladattal foglalkoztam. A mai napig az ösztöneim vezetnek, amikor játszom. Az tudok lenni, ami akarok. A szerepet sokáig próbálgatom magamban. Ízlelgetem, hagyom, hogy előtörjön, aztán már csak meg kell látnom egy gesztust, elég egy pillantás, egy mozdulat. Akkor jó, ha mindezt a folyamatot a rendező engedi is.
- Ön is ilyen rendező?
- Megbeszélem, hogy mit szeretnék, ha kell meg is mutatom, úgymond előjátszom. Vidámak szoktak lenni a próbák. De játszani kényelmesebb, a rendezőnek nagyon sok mindenre kell figyelni.
- Amatőr társulatokat is rendezett az utóbbi időben.
- Milejszegen és Teskándon. Nagyon szerettem ezt a munkát.
- Nem érzi, úgy, hogy Zalaegerszegen is itt ragadt?
- Nem vágyom Budapestre, bár hívtak. Nem szeretem azt a rohanást, meg hogy csak egy csíknyi zöldfelület van ott. Alföldi létemre, a zalai dombok nyugtatnak meg. Előbb volt itt házam, mint munkám. Szolnokról jártam ide hosszú hétvégeken a Trabantommal. Aztán gondoltam, ne kelljen már annyit utazni, így kerültem Zalaegerszegre. Házat felújítani volt nálam a fél szolnoki, később a zalaegerszegi társulat. Gondoltam is rá, hogy most már meg kellene csinálni, amit 30 éve tervezek oda. De kertem az van, szeretek kertészkedni és imádom a természetet. Normál életet élek, nem is nagyon ismernek fel a városban. Ha mégis, azon meglepődöm. Nem akarok színésznő lenni, hanem csupán az, akit az adott darab éppen kíván.
- Gyerekeknek vagy felnőtteknek jobb előadni?
- Gyerekeknek komolyabban kell játszani. Érzékenyebbek az őszinteségre. A hazugság az egyetlen dolog, amit én sem tudok elviselni. A felnőtt közönséget már akkor érzem, amikor még nem is vagyok a színpadon. Hogy milyenek. Hogy most nekik erősebben vagy poénosabban kell játszanom, hogy mikor vevők a finomabb dolgokra. És előadás közben is figyelek rájuk. Érzem a rezgésük. Van egy egyszemélyes darabom, a Shirley. Ott van, hogy kacagnak, aztán meg sírnak. Nagyon jópofa sztorik vannak benne, meg fontos dolgok.
- Mik azok a fontos dolgok?
- Rádöbbeni, hogy milyen pitiáner életet éltünk addig. Aztán mégis ott van a szabadság lehetősége.
- Könnyen tanulja a szerepeket?
- Igen, ha van rá mód és lehetőség. Ehhez mindig figyelem az embereket. Korcsolyázni is úgy tanultam meg, hogy az akkor még ovis lányomat vittem a jégre és néztem, hogy mit csinálnak. Aztán legközelebb én is kértem korcsolyát és a megfigyeléseim alapján én is korcsolyáztam.
- Utasított vissza szerepet?
- Egyszer, amikor a lányom még kicsi volt. De nem fogadták ezt el. Nekem a gyerekem volt mindig az első. Belenőtt a színházi világba. Ma már partnerem és míg én vagyok a példaképe, nekem is erőt ad a munkához. Egy szerepet megformálni, egy darabot rendezni, egy előadást összeállítani olyan, mint egy alkotás. Bár nekem a lányom a fő alkotásom.
MEGOSZTÁS
-
rövidhírek
Takarékosság - Kiszámíthatóság éves távlatokbanMegállapodás a ZalaZONE és a Modenai Egyetem Ferrari Tanszéke közöttMegújul a Várkör utca egy szakaszaA 76-os főútra dőlt egy fa a csácsi arborétum közelébenBusz helyett biciklivel! Eltűnt, majd megkerült a kerékpárAszfaltozás miatt lezárják a Budai Nagy Antal utcai parkolót ZalaegerszegenLess Nándor-díjas földrajztehetségIvóvíz-és szennyvíz-rekonstrukció a Hoffhalter Rudolf utcábanBejelentette polgármester-jelöltjét a Tiéd a Város EgyesületFejlesztések a Platán sor és Arany János utca között -
rovatunk hírei
Uniós jogok és tudnivalók utazóknak!Felejthetetlen hétvégi program az egész családnak!Hová tűnt május 1. szellemisége?Élő internetes közvetítés az egerszegi Kamarák HázábólAz új Európai Bizottság (x)A pergamen nem kutyabőr2014.09.19. POP UPvideoGyenesdiás gyorsan gyarapodikTermészettudományos oktatás eszközrendszerének és módszertanának fejlesztése a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban TÁMOP-3.1.3.-11/2-2012-0023 top 10
Anya csak egy van; várostörténeti sétát szervezett a Tourinform irodaTakarékosság - Kiszámíthatóság éves távlatokban