Szobrok, sírok fotóalbumban

Fa fejfából nagyon kevés van már a városban

Aztán jött az ötlet, hogy a kirándulásokon látott dolgok után, a saját környezetében is kutakodjon. Így született meg félévi munkával két újabb album, mely a köztéri szobrokat és a város öt köztemetőjének érdekesebb sírhelyeit mutatja be. 

Kiss Lászlóné a sírhelyeket tartalmazó fotóalbummal

- Sok minden mellett elmegyünk nap, mint nap, egyszerűen nem látjuk meg, ami nem érdekel. Amikor azonban más szemmel járunk a városban, láthatóvá válnak – mondja Kiss Lászlóné. – Szabolcs Péter szobrászművész a szomszédunkban él, sokáig csak az ő alkotásait vettem észre. Aztán kezdtek feltűnni mások köztéri művei is. A barátnőmmel, Bekes Ernőnével beosztottuk a várost és lefényképeztük a köztéri szobrokat, térplasztikákat, domborműveket. Először Németh János alkotásait kerestem, mert azok nagyon jellegzetesek, aztán a többit. Több mint 300 fotó készült ezekről. Volt, amit könnyen megtaláltunk, de volt, ami bár szem előtt van, szinte észrevehetetlen. Az önkormányzaton kaptam segítséget a kutatáshoz. Ezt az albumot két évvel ezelőtt mutattuk be egy idősek napi kiállításon. Iványi Ildikó mondta, hogy ez értékesebb annál, mint hogy fiókban legyen. Elhatároztam, hogy a sírhelyeket megörökítő albummal együtt majd a Göcseji Múzeumnak ajándékozom ezeket.

- A sírhely fotózás gondolata honnan ered?

- Öt városi civil klubnak vagyok a tagja, gyakran jártunk kirándulni is. Így Budapesten a Farkasréti Temetőben láttam többek között színészek, énekesek, táncosok sírhelyeit. Többségüket egy szobrász alkotása díszíti. Honthy Hanna síremlékén egy öltöző asztal van, a művésznő arcmásával. Jártunk Észak-Erdélyben is, Szaploncán a híres „vidám temetőben”. Nagyon szép kék színűre festett fejfák vannak, az elhunytakra jellemző, akár tréfás feliratokkal. Talán ez is ötletadó volt, hogy itthon megnézzem a temetőket, hiszen a temetkezési szokások is a város kultúrájához tartoznak. 

A város összes temetőjét bejárta

- Mit tapasztalt?

- A sírok kutatásában sok segítséget kaptam Béres Katalin muzeológustól. Ő volt a kezdete a munkának és a végén is neki mutattam meg a gyűjteményt. Több mint 200 sírt fotóztam le a szomszédasszonyommal, dr. Herczegné Kruczler Évával együtt. Fa fejfából nagyon kevés van már. A legrégebbi és legérdekesebb új sírok az Olai temetőben vannak, néhányuk egy műalkotás. Ennek a temetőnek különleges hangulata van, egészen más, mint a többi. Síremlékre gravírozott fényképet is itt vettem észre először. A zsidó temetőben zömében háborúban elesettek fejfája található. Az Új temetőben inkább érdekesebb alakú síremlékek jellemzőek. Fenyőfa, többszörös szív vagy egyéb, vagy az elhalálozás módjára utaló valamilyen szimbólum. A Kálvária temetőben is nagyon régi sírhelyek találhatók. Ami itt feltűnő, hogy szorosan egymás mellett vannak a parcellák, mintha egymást tartanák a sírok. A Göcseji úti temetőben lehet információt is kérni a keresett sírhellyel kapcsolatban. A sok hasonló nevű elhunyt, vagy az alig olvasható feliratok nehezítették a kutatást. 

- Kiket keresett?

- Híresebb, közismertebb embereket, akik a foglalkozásuk révén sokat tettek a városért, polgármesterek, tudósok, művészek, írók, ügyvédek, orvosok, pedagógusok, vállalat igazgatók, rendőrfőkapitány. És azokat is, akik nem szokványos módon hunytak el, illetve a különösebb sírhelyek is bekerültek az albumba. A gyereksírokat például többségében szobrocska díszíti. 

- Ez a gyűjtemény október végéig a Móricz Galériában látható, az idős alkotókat bemutató kiállításon. Nagyon egyedi ez az album, folytatja-e a kutatást?

- Még nem tudom. Valamit mindig ki szoktam találni. Fényképezőgép nélkül meg nem megyek sehova.