Csemegéző

Trieszt: a kikötői kocsmától a Habsburg kilátásig

Pár hónapja elém került egy érdekes interjú, melyben egy magyar nyugdíjas hölgy elmeséli, hogy némi előkészület után fogta magát, eladta budapesti otthonát, majd vett egy pici lakást Triesztben, és azóta is ott él.

Olyan várost keresett, ami kisebb, élhetőbb, ahol barátságosabbak az emberek, de azért a hangulata mégis hasonlít valamelyest a magyar fővároséra. Bónuszként az se nagy baj, ha van tengerpartja.

Trieszt a krémes eszpresszók, sűrű cappuccinók és frissítő Aperol spritzek közege, ahol a Tiramisu és a Sacher-torta (gasztro)kultúrája éppen olyan csodásan megfér egymás mellett, mint a római kori színház maradványa, a kikötő régi világítótornya, vagy néhány neoreneszánsz és szecessziós épület.
Olvastam egy utazó blogger cikkét is, akinek pont az nem tetszett Triesztben, hogy a város sem nem tipikusan osztrák, sem nem olasz. Ízlések és pofonok: nekem ez a kétarcúság (sőt, inkább multikulturalizmus) nagyon is bejött, már csak azért is, mert a kikötőváros főbb nevezetességei gyalogosan is elérhető távolságban vannak egymástól, így hangulatunktól függően szinte cikázhatunk az „olasz” és „osztrák” városrészek között. Vagy szimplán csak elidőzhetünk valamelyik szekcióban. Mondjuk a kikötő egyik csendes bárjában; ahonnan végignézni az október végi naplementét egy Aperol spritz mellett nemcsak idegnyugtató, hanem lélekemelő dolog is.

(...)

A címben nem véletlenül emlegettem „Habsburg kilátást”, nos ehhez a népszerű Miramare-kastélyhoz kell eljutni. Némi buszozás után egy hangulatos tengerparti sétányon át érkezünk meg a 19. századi palotához, amelyet Maximilian, vagyis magyarul I. (Habsburg) Miksa osztrák főherceg, későbbi mexikói császár építtetett maga és felesége, Sarolta számára...