Pánczél Petra

Új dekorációt kapott a vizslaparki kosárpályánál lévő pengefal. A közelmúltban az önkormányzat és a Zalaegerszegi Televízió hirdetett közös rajzpályázatot „Az én Vizslaparkom címmel”, melyre március végéig várták az alkotásokat.

Az elmúlt egy évben csak néhány hónapig fogadhatott látogatókat a Göcseji Falumúzeum. Tavaly nyáron főleg a bakancsos turisták találták meg a skanzent. A zárvatartás ellenére az élet és a munka nem állt meg. Május 15-étől pedig újra megnyílhatnak a kapuk; egyelőre a védettségi igazolvánnyal rendelkezők és a velük érkező kiskorúak léphetnek be az intézmény területére.

Akik az elmúlt napokban az alsóerdei kerékpárúton szerettek volna eljutni az Aranyoslapi forráshoz, az Azáleás völgybe, vagy az erdő egy másik pontjára, már szembesülhettek azzal, hogy az út egy szakasza lezárásra került.

A járványhelyzet egyértelmű nyertesei a sütemények. Persze csak ha nagyon lesarkítva szeretnénk megfogalmazni az elmúlt fél év történéseit a vendéglátás terén. Az utóbbi néhány hónap „elviteles” üzemmódjáról és a múlt heti terasznyitás tapasztalatairól érdeklődtünk két helyszínen.

A rajzolás tevékenységéből indult el egész pályafutása. Dús László szakkörében kezdett, sőt onnan számítja végleges elköteleződését a képzőművészet felé. A festés kevésbé vonzotta, ám a „szöszmötölősebb” grafikai irányzatok igen.

Furcsa dolgokat művel az ember agyával (vagy lelki világával) a járványhelyzet és az utazási korlátozás. Alapvetően nem vagyok egy nosztalgikus alkat, ritkán merengek hosszan a múlton, nem idealizálok túl múltbéli eseményeket (sem a saját, sem a világ történéseit illetően). Inkább az "ami történt, megtörtént" elvet képviselem, levonva a tanulságokat. Többnyire próbálok a jelenben lenni, gondolatilag meg a jövő felé orientálódni.

Köztér, kulturális intézmény, sőt szavalóverseny is viseli a nevét Zalaegerszegen. Huszonöt évvel ezelőtt hunyt el a város díszpolgára, Keresztury Dezső író, költő, akadémikus, akit szerteágazó tevékenysége miatt máig az utolsó polihisztorok egyikeként tartunk számon.

Az elmúlt hét bővelkedett világnapokban, bár tulajdonképpen ez majdnem minden hétről elmondható, hiszen szinte már mindennek (legyen az tárgy, élőlény, vagy akár szemléletmód) van nemzetközileg jegyzett napja. Egy részük tényleg komoly és fontos dolog, a többi meg sokszor totális idiótaságnak tűnik.

Manapság már teljesen természetes dolog, hogy okos eszközeinket különféle applikációkkal turbózzuk fel, melyek aztán segítenek minket a hétköznapi élet számos területén, de akár egészségi állapotunkat is figyelemmel kísérhetjük velük. Az app-ok kulisszatitkairól azonban a laikusok keveset tudnak, hiszen ritkán kerül szóba a fejlesztés és az üzemeltetés.

A címben szereplő kérdés arra vonatkozik, hogy meg kell szeretnünk a helytelenül leírt igekötős igék látványát, vagy elég, ha egyszerűen csak elfogadjuk azt a tényt, hogy bizony létezik ez a jelenség. Hiszen a nyelv és az írásmód is változik, még ha a helytelenség sokszor bántja is a szemünket.

Néhány hónappal ezelőtt jelent meg a Barokk freskófestészet Magyarországon című kiadvány második kötete, mely Baranya, Tolna, Somogy és Zala megye örökségét tárja az olvasók elé. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem kiadásában megjelent impozáns könyv több mint felét Zala megye emlékei alkotják, hiszen az itteni falvak bővelkednek a korszakból származó templomokban.

Lapszám a lapszámban – röviden így lehetne összefoglalni a most megjelent Pannon Tükör tartalmát. A periodika ugyanis a megszokott rovatain túl, a Hévíz folyóiratot is magában rejti. Persze nem teljesen, inkább csak a lírai részekre fókuszálva.

A múzeumi épületek pszichológiája és a műtárgygyűjtés lélektana is szóba került azon az online eseményen, melynek Nagy Réka klinikai szakpszichológus volt a vendége. Az American Corner Pécs programsorozata (melynek keretében különféle virtuális tárlatvezetéseket tartanak) ezúttal a new york-i Guggenheim Múzeumba kalauzolta el az érdeklődőket.

Legmagasabb pontjára ért az építkezés a Mindszenty-zarándokközpontnál.

Picassotól a Rózsaszín párduc képi világáig sok minden inspirálja. Illusztrátorként a vázlatosabb, lendületesebb grafikai megoldásokat kedveli. Ez látszik Kertész Erzsi legújabb mesekönyvének (Mindig másnap) illusztrációin is, melyeket egy egervári grafikus, Korbuly Ági készített.

Vannak, akik vágynak rá, mások szerint meg nem is igazi munka ez, csak láblógatás. Sokan pedig magát a fogalmat sem ismerik igazán. Mert mi is az, hogy digitális nomád? A két szó így együtt azt sejteti, hogy valamiféle online térben jártas, vándorló életmódot folytató egyénről van szó.

Játékos digitális élményt kínál a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár, melynek némi helytörténeti vonatkozása is van. „Deák Ferenc és az elveszett zsebóra” címmel egy online szabadulószobát hoztak létre, mely a honlapjukról érhető el.

Ragasztó, szelepgumi, fékező, csengő, kutyák ellen meg korbács vagy nádpálca. Többek között ezek voltak a 19. század végén a biztonságos kerékpározás kellékei itt Zalaegerszegen. Ehhez hasonló „menetszabályzatokat” országszerte alkottak, hiszen ekkoriban főleg egyesületi keretek között űzték ezt a sport-és szabadidős tevékenységet az emberek (leginkább a férfiak).

A járvány egy éve alatt mintha jelentősen nőtt volna a városban a kutyatulajdonosok száma. Valóban több az új gazdi és négylábú, vagy csupán érzéki csalódás, hogy szinte mindenhol kutyasétáltató embereket látni? Pontos adat persze nincs a városban lévő kutyák számáról, azért a szakembereket megkérdezve próbáltunk utánajárni annak, hogy tényleg megfigyelhető-e valamiféle növekvő tendencia?

A Göcseji út Csány téri, és a Göcseji út Ady utcai sarkán is áll egy-egy olyan, az 1920-as évek második felében épült ház, mely manapság kevés figyelmet kap. Köszönhetően talán a környék intenzív gépjárműforgalmának és a közlekedési lámpáknak. Utóbbiak ugyanis mindkét esetben „belógnak” a képbe. (Emiatt még fotózni sem egyszerű a homlokzatokat.)