Himnusz-történet a zivataros századokból

Közakaratból nemzeti jelkép

Hivatalos alkalmakkor ugyanis az osztrák császári himnusz - a Gott erhalte (Joseph Haydn műve) - volt az állami és közösségi ének.

Kölcsey csak 1828-ban jelentette meg először művét, amihez aztán Erkel Ferenc zeneszerző írt zenét 1844-ben, egy pályázati felhívásra. A nyertes művet még abban az évben be is mutatták a budapesti Nemzeti Színházban. Csakhogy eközben megszületett Vörösmarty Szózata is (1836-ban), amit 1843-ban már meg is zenésített Egressy Béni, így a két mű tulajdonképpen versengett egymással a himnuszi rangért.

A nemzeti színházi bemutató után, Kölcsey Himnuszának szövege és zenéje is gyorsan terjedt; a vers és a kotta számos kiadást megért. A közakarat és a közmegegyezés végül himnuszi rangra emelete "A magyar nép zivataros századaiból" alcímet viselő költeményt. Először 1848. augusztus 20-án csendült fel az ének állami ünnepségen. Érdekes, hogy a zene üteme kezdetben gyorsabb, lendületesebb volt, az 1920-as években, a vesztes világháború, és a trianoni békeszerződés hatására vált csak lassúbbá a tempó.

A Himnusz a kommunizmus évtizedei alatt is megmaradt, annak ellenére, hogy Rákosi Mátyás kezdeményezte egy új, szocialista himnusz megírását és bevezetését, ám a tervből végül nem lett semmi. A Himnusz 1989-ben került be a magyar alkotmányba, s ekkortól lett január 22-e a magyar kultúra napja is.

Ezen a ponton akár be is fejezhetnénk a mű történetének felelevenítését, ám 2000-ben heves vita lángolt fel a magyar közéletben amiatt, hogy az Anima Sound System zenekar feldolgozta a Himnuszt, elektronikus zenei környezetbe ágyazva Erkel művét. Több politikai szervezet tiltakozott, botrányosnak ítélve a feldolgozást, míg a zenészek kitartottak amellett, hogy a nemzeti identitástudat ezredvégi megnyilvánulását, és a világzene térhódítását jelenti ez az átirat. És nyilván, nem ünnepi alkalmakra szánták az alkotást.

Érdemes azon is elgondolkodni, hogy mi lett a középkorban oly népszerű himnuszköltészettel manapság. Születnek e kortárs himnuszok? Péntek Imre József Attila-díjas költő, a Pannon Tükör főszerkesztője érdeklődésünkre elmondta: tény, hogy a klasszikus értelemben vett himnusz műfaj nem túl gyakori mostanában az irodalomban. Azonban a fohász, az imádság, a hazáért való aggódás, illetve az az átfogó, patetikus nemzet- és történelemkép, melyet Kölcsey Himnusza sugall, létezik. Csupán részletekben jelenik meg. Úgy is mondhatjuk, hogy mozaikokra bomlott a valaha egységes szerkezet. Ám a tartalom, és a himnuszokra jellemző érzelmi töltet jó néhány versben felfedezhető.