Elektromos készülékeink villámvédelme

Hazánk földrajzi helyzete szerencsésnek mondható, mert nálunk ugyan nem alakulhat ki szökőár, nincsen vulkáni tevékenység, de pl. a gyakori szélsőséges időjárás (szélviharok, nagy mennyiségű, különböző halmazállapotú csapadék) komoly környezeti károkkal fenyeget. Az elmúlt pár év időjárási megfigyelései alapján egyre jobban látható, hogy a szélsőséges időjárási helyzetek megsokasodtak, és egyre gyakoribbak hazánkban is a heves zivatarok.

A zivatarok természetes velejárója pedig a villámlás, ami az elektromos kisülések természetéből fakadóan számos közvetlen és közvetett hatást vált ki környezetünkben. Gondoljunk csak az okozott anyagi kárra, de pótolhatatlan veszteség is érhet bennünket, ha pl. a számítógépünkön tárolt adataink sérülnek, vagy semmisülnek meg.

Sokszor találkozhatunk ezzel a kifejezéssel: „a villámlás másodlagos hatása”. Épületeink biztosításánál komoly szerepe lehet az erre vonatkozó kiegészítő biztosítás meglétének, mert ennek hiányában az elektromos berendezéseinkben keletkezett károk nem téríthetők meg. Cikkünk keretei szűkösek a téma teljes áttekintésére, de ezúton is szeretnénk néhány alap óvintézkedésre felhívni a figyelmet.

A villámlás elsődleges hatása a villámcsapás helyén kialakuló magas hőmérséklet és az elektromos kisülés során felszabaduló több MJ (MegaJoule) energia hatalmas rombolásra képes. Az ellene való védekezés kialakítása komoly szaktudást igénylő, felelősségteljes tervezői és kivitelezői feladat, az érvényben lévő szabványok teljesítése pedig alapvető követelmény.

A villámlás másodlagos hatásának nevezzük a villám elektromágneses erőterének gyors változása során a környezetében található elektromosenergia-átviteli hálózatokban, vagy jel- és adatátviteli vezetékekben indukálódó feszültséget. Ennek nagysága és időbeli lefolyása károsan terheli meg az elektromos készülékeink tápegységeit, és valamennyi áramkörét, amely külső vezetékhez kapcsolódik.

Elektromos készülékeinknek teljesíteniük kell az ún. EMC-követelményeket, és rendelkezniük kell az ezt igazoló megfelelő CE-tanúsítványokkal. Az indukálódott nagyfeszültségű és energiájú rövid impulzusok azonban a berendezések csatlakozási pontjainak közelében mégis jelentősen meghaladhatják az EMC-szabvány szerinti értéket, és ennek eredményeképpen nem csak az érzékeny elektronikai eszközeinket (számítógép, tv, házimozi stb.), de a kevésbé „sebezhetőnek” hitt háztartási gépeket (mikrohullámú sütő, hűtőgép stb.) is tönkretehetik.

A szakirodalomban említett háromszintű védelem kialakításában fogyasztóként vagy felhasználóként a harmadik, ún „finom” védelmi szinten tudunk tevékenyen szerepet vállalni. Szerencsére, napjainkban már léteznek olyan megoldások, amelyek a fent említett károk bekövetkezésének a valószínűségét jelentősen csökkentik. Ezek a védelmi eszközök természetesen csak megfelelően kialakított külső védelem esetén működhetnek az elvárható hatékonysággal.

Példaként egyszerű lehetőségként említhetők azok, a kereskedelemben széles körben kapható túlfeszültség-védelmi eszközök, amelyek nem csak a 230 V-os hálózaton, hanem a központi antennarendszeren, vagy telefonos/informatikai hálózaton keresztül érkező túlfeszültségű impulzusok ellen is védenek. Dobozukon a gyártó feltünteti annak az „idegen” energiának a nagyságát (ez általában egy MJ érték), amit az adott termék képes „elnyelni”.