Árnyak a házfalon

Kun Éva tárlata a Gönczi Galériában

A művész a 70-es 80-as évektől megkérdőjelezhetetlen alakja a magyar képző- és iparművészetnek. Fazekastanulóként kezdte pályáját, majd a Magyar Iparművészeti Főiskolán diplomázott. Az 1970-es évektől számos elismeréssel jutalmazták, 1995-ben pedig Ferenczy Noémi díjas alkotó lett.

Kezdetben a népművészet kerámiái érdekelték, majd figyelme fokozatosan a modern hazai és japán kerámiák fel fordult. Ekkoriban még inkább használati tárgyakat készített, ám később - miután megismerkedett a raku technikával - egyre inkább szobrok, kisplasztikák kerültek ki keze alól. A mostani Körkép című kiállításán is főleg ezek dominálnak, bár dombormű és festmény-szerű kompozíciók is uralják a teret.

Kun Éva munkái jellegzetesek, mondhatni összetéveszthetetlenek. Mediterrán hangulatú házikói, öreg templomai (melyek mécsestartóként is szolgálnak) letűnt pillanatokat tárnak a néző elé. Annál is inkább, mert a házak oldalán minden esetben ott van az ember-árnyék; mint örök lenyomat, kitörölhetetlen emlék. Sors.

A keramikusművész gazdag szimbólumrendszere is jól nyomon követhető a Keresztury ÁMK tárlatán. A paraszti kultúra jellegzetes motívumai és az anyaföld-földművelés szeretete éppúgy jelen van, mint a szakrális, vagy keresztény ihletésű ábrázolások. Mindezt erősítik a föld színek, valamint a vöröses, néhol rózsaszínes árnyalatok.

A kiállítást megnyitó Németh János keramikusművész szerint Kun Éva munkái gondolatot ébresztenek, lelket és szeretetet árasztanak. Ezt a fajta művészetet nem lehet "csinálni", ez születik.

A közel félszáz alkotást felsorakoztató tárlat február 22-ig látogatható.