Arany János: Toldi (Jankovics Marcell rajzaival)

Az iskolák alighanem semmivel nem tudják jobban elidegeníteni lehetséges olvasóiktól az ilyen klasszikusokat, mint a "kötelező” ráütött billogjával – és ennek minden egyéb következményével. Poros romantika a múltból, a mából érthetetlen indulatok és érzelmek a mából sokszor érthetetlen szavakból kirakva. Pedig ha csak úgy, ugyanannyi nyitottsággal olvassuk, mint minden mást: "Ég a napmelegtől a kopár szik sarja, Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta; Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben, Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben.” Nekem például negyven éve így jelenik meg a mezei, falusi kánikula. Érzem a hőséget is, látom a remegő levegőt és még ideje is van – csakis kora délután lehet.

Értő kezekből. Ez jutott eszembe a Jankovics Marcell illusztrálta könyvről, amiben csak a borítófül felér egy irodalomórával. Jankovics ugyanis fekete–fehérben és aranyban és mint egy kódexet rajzolta tele Arany elbeszélő költeményét, amiben Toldi így nem csak egy túlnőtt falusi surmó, hanem a népmesei Erős Miklós is, egy az Alföldre szorult Herkules. Az arany a naphéroszok színe is, Toldi mögött pedig a népmesék számtalan Miklósa – és így már egészen más nézőpontot is kap a történet. És a hónapok száma szerint éppen 12 énekre tagolta Arany? És mi ez az emberfeletti erő, ami csak az emberfeletti igazságérzetével vetekszik?

Minden ilyen leporolás csak jót tehet a kötelező klasszikusokkal – és az "arany – Arany” párhuzam pedig csak most jutott eszembe.

Méry Ratio; 3950 Ft