Szeghalmi Lőrincz: Levelek az árnyékvilágból

...Fehér Béla Kossuthkiflije után egy ál-levélregénnyel folytatódik a sor. (Levélregény – gondolhat most mindenki riadtan e szó hallatán a Fanni hagyományaira...) De hogy miért ál? Szeghalmi Lőrincz, a levelek – és így a levélregény – szerzője ugyanis nem valós, hanem kitalált személy, egy író által kreált orvos, így a neki tulajdonított levelek is a ma élő Alt Krisztián művei. A turpisság csak a nagyon gyanakvó olvasó számára tűnhet fel, ha belelapoz a kötet végén található jegyzetekbe – illetve az első lap alján megpillantja Alt Krisztián, mint a szerzői jogok birtokosa nevét –, és nem is azonnal, mivel a levelek nyelvezete mesterien – csak helyenként túlzóan – imitálja az 1800-as évek első felének stílusát.

A levelek – és így a történet – kiindulópontja egy békákat szülő ungvári asszonynak az Orvosi Tár című folyóiratban is ismertetett különös esete. A városba visszatérő Szeghalmi doktort ehhez hívják segítségül kollégái, és mint idővel kiderül, az egyáltalán nem nyugati orvoslást igénylő kezelés indítja be a levélregény tragikus eseményeinek láncolatát. Ung vármegye ugyanis hemzseg a természetfeletti erőkkel bíró emberektől (nem, nem vámpírok, nem vérfarkasok és nem is tündérek), a közéjük tartozó Vas Györgynél hátborzongatóbb, bosszúszomjas alakot pedig keresve sem lehetne találni egy rémregényben. Ezzel meg is érkeztünk a Levelek az árnyékvilágból valódi műfajához: a könyv második felében egyre kevésbé tud levélregényként működni, viszont rémregényként kiváló, hiánypótló mű, és a nyitva hagyott befejezést tekintve folytatásért kiált.

Magvető, 2990 Ft