Hallgatói búcsú

A történelmi falak között mondott köszöntőjében dr. Czoma László, a Helikon Kastélymúzeum igazgatója arra buzdított, hogy a magyar falvak jajkiáltásai közepette a végzett gazdászok a legtöbbet hozzák ki a magyar földből, ezzel is szolgálva a községek felemelkedését.

Ruzsics Ferenc, Keszthely polgármestere arról szólt, hogy a Georgikon nem hódolt be a felsőoktatási divathullámoknak, s a könnyű diplomagyártás helyett hosszú távon is jól hasznosítható tudást adott. A kar létét nem fenyegeti a felsőoktatás zömét érintő átszervezési reform sem, mert itt nem csak a tanagyagot, hanem a szakma szeretetét is becsülettel átadta az oktatói gárda – mondta.

Dr. Rédey Ákos rektor köszöntőjében arról beszélt: az egyetlen Balaton-parti egyetem nem csupán Keszthelynek ad rangot, de a hallgatók is jófajta belső identitást kapnak itt. A hagyománytiszteletet becsben tartva, magas követelményszintet elvárva jutottak itt komplex tudáshoz, értékteremtő ismeretekhez, hogy igényességgel küzdhessenek a további szakmai sikerekért, a régió, a nemzet felemelkedéséért.

Dr. Dublecz Károly dékán a virághabos víg májusi ünnepen mondott búcsúztató gondolatai között kiemelte: kellő tudással felvértezve, tisztességes, becsületes munkavégzéssel, az időt jól kihasználva minden végzős megtapasztalja majd, hogy az életnek nem célja, hanem értelme van.

Tóth Beatrix a sárguló hallgatók nevében búcsúzott a társaitól; Szabó Péter, a hallgatói önkormányzat elnöke a jelen s jövő értékteremtőit szólította meg, akik további összefogással lehetnek eredményesek. A gazdászhimnusz közös eléneklése és a díszmagyarban lejtett ünnepélyes tartású palotás eltáncolása előtt Márkus Zoltán főkartács kiáltotta országnak-világnak: – A Georgikon-család visszavár!