Család és betegség

– A családnak ugyanúgy szerepe lehet a megbetegedésben, mint a gyógyulásban. Az előbbihez tartozik a genetika, a mintául szolgáló jó vagy rossz életviteli szokások, illetve az ezek nyomán kialakuló hajlamok. Nem elhanyagolható az ember legfontosabb szükséglete, hogy szerethessen, és őt is szeressék. Ha ez hiányzik a családból (egyedülélés, társas magány, elhanyagoló vagy túl korlátozó szülői attitűd miatt), súlyos betegségek alakulhatnak ki.

A másik oldalon viszont, pusztán a szerető család léte motiváló erejű lehet a gyógyulásban. A beteg akár erején felül is kész küzdeni, miközben a család biztatja, hogy ne adja fel. Napjainkban, amikor az egészségügyi ellátásban problémák vannak, jó, ha minél több egyszerű gyógymódot ismer a család.

Az sem mindegy, hogy milyenféle ápolást biztosítanak a hozzátartozók, emberszámba vevő, gyengéd hozzáállást, vagy csak mechanikus kiszolgálást. Különbséget kell tenni a gyors lefolyású, és az elhúzódó betegségek között. Ez utóbbi lelki küzdelmet és fizikai kimerültséget okozhat az ápolást végző családtagoknak, ezért felváltással időnként biztosítani kell az ő pihenésüket is.

A krónikus betegségek esetében a betegben is meghatározott folyamat játszódik le, melyet ismerni és elfogadni kell, mert ez a természetes. Elsőként jellemző a hárítás, a súlyos betegség tagadása. Nem akar tudomást venni, hogy visszavonhatatlanul megváltozott az élete, mely annak elvesztéséhez vezet. Ezt követnie kell, fokozatosan a betegséggel való „szóba állásnak”, egyénenként változó időhatáron belül.

A lázadás fázisában tele van keserűséggel, panasszal a beteg, méltánytalanságot él meg, kétségbeesik. Végül jön a teljes elfogadás. A ciklusban időszakosan visszatérhetnek az egyes szakaszok. Azt is tudni kell hogy addig nem tud egy beteg meghalni, amíg meg nem nyugodott. Ellenkező esetben a súlyos kórkép ellenére is képtelen meghalni. Ilyenkor fontosak a beszélgetések, amikor a hozzátartozók „csak” hallgatnak, együttéreznek.

Nehéz kérdés, hogy mivel lehet vigasztalni, amikor már nem várható a gyógyulás. Mindenkit azzal, ami számára valóban vigaszt jelent. És van egy pont, amikor a fájdalomban a beteg feladja a küzdelmet, és már inkább keresi, várja a halált. Nehéz helyzet ez a családnak, de fontos, hogy ilyenkor elfogadjuk a beteg búcsúját, áldását, mely az élet nagy kegyei közé tartozik.