2020.07.13., hétfő - Jen?Zalaegerszeg időjárása

Csemegéző

Vadlánlik: Barlanglakó vadleányok a Keszthelyi-hegységben?

Túrázás közben időnkét nagyon fura, és egyben roppant szórakoztató elnevezésekkel lehet találkozni, már ami az egyes állomáshelyek (legyen az természeti képződmény, mesterséges objektum, vagy épített örökség) neveit illeti. Legutóbb például a Keszthelyi-hegység gyenesdiási szakaszán kirándultunk; ahol is a Szent Ilonáról elnevezett kápolnától egészen a Vadlánlikig (igen, Vadlány-lik) lehetett eljutni.

Vagyis lesarkítva, a "szentségtől" valami démoni helyszínig; hiszen az majdnem biztos, hogy annak idején nem pozitív jelzőnek szánták, a "vad" szót egy leány esetében. (Sőt, még a vagányság kategóriájába sem tartozott az efféle "kihágás"). A név hallatán az ember hajlamos valami népi pajzánságra (perverzségre?) gondolni, vagy egy ledér nőszemélyre asszociálni. És talán nem is tévedünk sokat.
A teljes valóságot persze sosem tudjuk meg, annyi azonban biztos (és tudományos), hogy egy ritka természeti képződményről, nevezetesen egy szélerózió által létrejött barlangról van szó. Valóban különös hangulatú hely ez a Gyenesdiástól néhány kilométerre lévő erdei barlang. Viszonylag nagy méretű, ami mesterséges bővítésre utal, tehát egy ember akár kényelmesen(?) el is éldegélhetett benne. Mondjuk maga az elvadult, vagy megvadult leány, akit valamilyen okból kivetett magából a falusi társadalom és száműzöttként kellett tengetnie napjait az elhagyatott helyen.

Hazatérve nyilván utánanéztem az interneten, hogy mégis honnan eredhet ez az elnevezés, van-e valami konkrét története a barlangnak, vagy akár egy Gyenesdiás környéki "persona non grata"-nak. Ilyen személyt természetesen nem találtam, viszont a West-balaton portál az egyik cikkében azt írja, hogy a 19-20. század fordulóján a gyenesi Vadlánlikban egy titkos pálinkafőző működött. (Most miért is nem vagyok meglepődve?) Szóval nőszemélynek nincs nyoma, szesznek annál inkább. Bent a barlangban szerencsére mindez már nem érződik. Nyári túrák alkalmával pedig inkább üdítő (semmint mámoros) lehet besétálni a hűvös hasadékba.

De hogy ne szakadjunk el teljesen a Vadlánlik témától: a kutakodás közben (gyenesdias.info.hu, wikipedia.hu) kiderült, hogy keringenek azért mindenféle legendák hegyekben kószáló vadlányokról, akik madártojáson, gombákon és bogyókon éltek, esténként pedig sziklahasadékokban húzták meg magukat. Egyetlen ruhájuk a derekukra kötött kendő volt. A leírás szerint a réteket, mezőket járták, és közben énekeltek; aki meg a nyomukba szegődött, azt magukkal csalták. Sőt, a halászlegényeket egyenesen a györöki Szerelem-dombra csábították (ugye, aki a szirének énekét meghallja...). A vadleány - mint afféle természetfeletti lény - nem idegen a közép-európai folklórban sem: többnyire utazókat elcsábító és erejüket ellopó, ruhátlan, hosszú hajú, erdei lányról van szó.


Ami érdekes, hogy a környéken több Vadlánlik nevű barlangot is számon tartanak: a gyenesin kívül Nagygörbőn (Kovácsi-hegy), Reziben és Válluson is található egy-egy ilyen elnevezésű hasadék. Lehet, hogy egy egész (szingli)horda "garázdálkodott" a zalai "hegyekben"...?

Van persze ennél romantikusabb névmagyarázat is, ám ez kifejezetten a nagygörbői barlangra vonatkozik. Eszerint egy módos gazda szép leánya beleszeretett egy betyárba, csakhogy a szigorú apa eltiltotta a lányt a férfitól. (Sőt, biztos, ami biztos, a pandúrok kezére is juttatta.) A leány beleőrült a bánatba, elbujdosott, és a Kovácsi-hegy barlangjában tengette életét.

Akárhogy is, ha Gyenesdiás (illetve Nagygörbő, Vállus, Rezi) felé túrázunk, érdemes felkeresni a Vadlánlikat. Annál is inkább, mert a gyenesdiási barlang szomszédságában sok más érdekes helyre is eljuthatunk a túraútvonalon. Ott van például a Festetics- és a Berzsenyi kilátó, melyekről, ha a vadlányok vonulási útvonalát nem is, de a Keszthelyi-hegységet és a Balaton egy szakaszát szépen megfigyelhetjük. Ami pedig még ennél is jobb, az a gyenesdiási kőbánya (amit a Nagymező és a Vadlánlik felől egyaránt meg lehet közelíteni). Ennek érdekessége az, hogy az elhagyott bányagödröt a természet tovább formálta, gyönyörű (és néhol holdbéli tájra emlékeztető) alakzatokat, vízmosásokat formálva.

A kopárság - a fehér sziklákkal és az elaprózódott kövekkel - na, és a bánya körülötti zöld fenyves harmóniája olyan erővel hat így február közepén, hogy a mediterrán génjeim örömtáncot jártak (majdnem olyant, mint amilyent a vadlányok járhattak a réten).

 

Eredeti bejegyzés, több képpel: itt

 

Forrás: KulTour-Vidék

Lapcsalád (pdf-tár)
Zalaegerszeg
Zalai Napló
Hévíz Keszthely
CÉGBOX
HÍRLEVÉL

Leiratkozás hírlevelünkről

CÍMKÉK