2022.06.26., vasárnap - János, PálZalaegerszeg időjárása

Vezető hírek

Ösvények, tyúkok, tájidegenség

2022. január 16. vasárnap, 16:49
Szerző: Pánczél Petra; Fotó: pP
Tessék mondani, itt mindenki tájidegen? A kérdés talán furcsa – főleg egy képzőművészeti kiállítás kapcsán – pedig a válasz az, hogy igen. Valamilyen formában mindannyian „tájidegenek”, „gyüttmentek” vagyunk. Sőt, biztos vannak olyan szokásaink, tulajdonságaink, melyek különböznek másokétól.

Gombos Zsófia és Kiss Ágnes Katinka tárlata

Vajon ez az idegenség negatív dolog? Egyáltalán nem, sőt! Kulturális sokszínűségről és párhuzamos „sokféleségek” együttéléséről van szó, ami néha ösztönzőleg hat, vagy épp tanulságul szolgál. A napokban nyílt meg a Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben Gombos Zsófia és Kiss Ágnes Katinka festőművészek közös tárlata, melynek a címe – nem nehéz kitalálni – Táj idegen. Az elnevezést Gombos Zsófi egyik festménye ihlette, melynek szintén ez a címe. Hogy a másik kiállító művész miért vállalta e közös névadást annak ellenére, hogy teljesen más stílusban alkotnak, arról majd később. Inkább ízlelgessük még egy kicsit magát a kifejezést, ahogyan azt dr. Bordács Andrea művészetkritikus, esztéta is tette megnyitón.

Kiss Ágnes Katinka és Gombos Zsófi

Térben, időben, stílusban és még számtalan módon körbejárhatjuk a tájidegenség jelenségét. Hogyan viszonyulunk a régihez és az újhoz, a múlthoz és a jelenhez, vagy mit jelent az otthon fogalma egy nyüzsgő, folyton változó (és helyváltoztatásokkal járó) világban? Az sem mellékes, hogy a két művész milyen festészeti hagyományokhoz kötődik. Gombos Zsófi látszólag a tájképfestészet tradícióihoz, de némileg újra is fogalmazva azt. Nagylátószögben látjuk a falusi házakat, udvarokat, de emberek nélkül. A Táj idegen című képen kissé misztikusan, drámaian hat a pink színű hintaállvány az udvaron. A Magántulajdon nevű festményen pedig mindent elkerítettek, ami egykor kedves volt az alkotónak. Sok tájkép meg egyszerűen csak GPS koordinátákkal szerepel. Aztán ott vannak a tyúkok is. Azt hihetnénk, hogy valamiféle vidék iránti nosztalgia, de mégsem. Az esztéta szerint ugyanis a tyúkoknak nincs konkrét környezete, csak lebegnek a térben. Személyiségük viszont annál inkább van.

Gombos Zsófi: Táj idegen

A falusi világ, a népi kultúra nem rekedhet meg a régmúlt időkben, ezt bizonyítja az alkotó Folklór utópia című munkája is, ahol a hagyományos vidéki otthon kellékei keverednek műanyagszékkel és egy rózsaszín crocs-papuccsal. Jelezve: a falusi lét ma már a régi és az új tárgyak, szokások egyvelege.

Kiss Ágnes Katinka absztrakt, élénkszínű művei Zsófi festményeihez képest (táj)idegennek tűnnek. Egy zsinagógai környezetben viszont nagyon is helyén valók, hiszen régen csak absztrakt ábrázolások lehettek zsidó imaházakban. De Bordács Andrea arra is felhívta a figyelmet, hogy a zsinagógák karzata (ahol most a galéria van) a nők helye volt; többek között erre utal az is, hogy a kiállításmegnyitó szereplői mind nők. (A férfi látogatóknak viszont ezúttal nem kell elhagyni a karzatot – tette hozzá viccesen.) Kiss Ágnes Katinka most kiállított művei szokatlanok amiatt, hogy digitális printekről van szó, nem pedig hagyományos festményekről. Azonban a klasszikus technika keveredik a digitális festészet elemeivel. Színek és faktúrák örvénylenek a tíz részből álló Ösvények sorozatban. 

Tárlatnyitó női főszereplőkkel (középen Bordács Andrea)

Minderről a festőművész érdeklődésünkre elárulta: az Ösvények miatt érzete úgy, hogy az ő képei is beilleszthetők a Táj idegen címszóba. Fizikailag is, hiszen az ösvények a tájban sokszor furcsának, idegennek tűnnek. Kicsit filozofikusabb értelemben pedig azt jeleníti meg velük, hogy a mai társadalomban mindenki mindenhol ott szeretne lenni. Félünk, hogy kimaradunk valamiből, ezért sokféle ösvényen, úton járunk. Egy új technikát használ ennek kifejezésére: a háttér egy valódi festett kép, amiről készül egy fotó, számítógépes munkával pedig további rétegek, színek, motívumok kerülhetnek rá.

Gombos Zsófi mindehhez hozzátette: Katinka és az ő képei látszólag talán nem illenek egy térbe, pedig ha a tájidegenséget végig gondoljuk, akkor lehetnek kapcsolódási pontok az eltérő stílus ellenére is. Arról nem is beszélve, hogy őt például kifejezetten inspirálja Katinka színvilága. Zsófi egyébként az „idegenséget” nem feltétlenül tartja negatív kifejezésnek, vagy érzésnek. Ahogy az a tárlatnyitón is elhangzott, inkább egy kulturális sokszínűségről van szó, ami mindenképpen pozitív.

A kiállításon közreműködött Virágné dr. Móga Juliánna közgazdász és Nagy Réka klinikai szakpszichológus, akik személyes gondolataikat osztották meg a két művész alkotásaival kapcsolatban. A közgazdász úgy érzi, hogy két tehetséges, ám külön úton járó alkotó képi világát ismerhetjük meg. Neki mindkét stílus megnyugvást, lelassulást jelent. 

Kiss Ágnes Katinka digitális printjei

Nagy Réka a címadó festménnyel kapcsolatban azt mesélte, hogy Gombos Zsófi Táj idegen műve a pszichológusi munkát juttatja eszébe. A holdvilág fényében látható falusi udvar, a funkciójától megfosztott, rózsaszínű gyermekhintával nagyon misztikusnak, drámainak tűnik. Főleg ha ismerjük a sztorit is: a hintaállványt disznóvágáskor használták a tetem felkötözésére. Ugyanez az udvar teljesen hétköznapinak tűnne, ha nappali fényben, háziállatokkal látnánk. A pszichológus szerint a tárgyaknak az álomban és a hipnózisban is fontos szerepe van, ilyen szempontból is érdekes végiggondolni, hogy mi mindent jelenthet a rózsaszínű hinta. Kiss Ágnes Katinka festményeinek színvilágát szintén álombélinek látja a szakember, ami már-már a hallucináció határát is súrolja.

Az is elhangzott, hogy nem feltétlenül a tájtól függ, hogy hol érezzük magunkat otthon, vagy, hogy hol nem érezzük magunkat idegennek. Sokkal inkább azon múlik, hogy milyen emberek vesznek körbe minket. Egy kiállítótér, tele művészetkedvelő látogatóval minden bizonnyal otthonos, pozitív érzéseket kelt.

A tárlat február 12-ig látogatható.

MEGOSZTÁS

HETI TÉMA
Lapcsalád (pdf-tár)
Zalaegerszeg
Zalai Napló
Hévíz Keszthely
CÉGBOX
HÍRLEVÉL

Leiratkozás hírlevelünkről

CÍMKÉK