Ecsedi Erzsébet a figura igazságát keresi

A színművész gyakran jár a piacra, hogy megfigyelje az embereket

Gyerekkor, pályakezdés, könyvélmények egyaránt szóba kerültek az est során. Na, és az is, hogy miképp került Tisza-menti lányként Zalába. Először átutazóban járt erre Trabantjával (egy őrségi találkozóra igyekezett). Csodásnak találta a zalai tájat, Gyűrűsön pedig volt egy kedvező árú, eladó öreg ház. Néhány hét múlva meg is vette és a barátaival újította fel, szinte vért izzadva.

A pályakezdéssel kapcsolatban elmondta: eleinte eszébe se jutott, hogy színész legyen. Bár járt szavalóversenyekre, de mindig második lett, ezért nem is jelentkezett sokáig a színművészetire. A fővárosi Illés klub és az oda járó értelmiségi kör inspirálta, hogy mégis felvételizzen. A Színművészeti Főiskolára nem vették fel, ám a 25. Színház kétnapos felvételi vizsgáját teljesítette, így ott lett stúdiós. A fővárosból a kecskeméti színházhoz került. Mint mondta, mély hangját, jellegzetes orgánumát már korán használták a rendezők idősebb szerepekhez is. Viszont egyre több operett került a repertoárba, ami neki annyira nem jött be, így átment inkább Szolnokra. A zalai ház megvásárlása is erre a szolnoki időszakra esett. Már két éve megvolt a gyűrűsi ház, mikor gondolkodni kezdett azon, hogy jó volna a Hevesi-színházhoz szerződni, mert az ország másik végéből nehézkes volt ide járni kertet művelni. Pláne egy trabanttal. Aztán Halasi Imre, a Hevesi Sándor Színház akkori vezetője szerződtette.

Itt újra be kellett bizonyítania, hogy képes ezt vagy azt a szerepet eljátszani. Az első itteni darabban szinte csak statiszta szerepet kapott, de aztán jöttek a nagyobbak is. Azt mesélte, izgulós, lámpalázas típus, főleg, hogy ma már csak négy hét van összerakni egy előadást (régen hat hét állt rendelkezésre). Minden darabban minden figurának van egy érési folyamata. Általában addig izgul, amíg nem érzi biztonságban magát egy szerepben. Ehhez néha két-három előadás is kell. A próbafolyamatban pedig addig nehéz, míg meg nem találja mi a figura igazsága. Sokszor jár piacra úgynevezett "figura lesre". Figyeli a karaktereket. 

Ecsedi Erzsébet mesélt a celldömölki Soltis Lajos Színházról is, ahol már hosszú évek óta rendszeresen dolgozik. De lányáról Ecsedi Csenge színész, rendezőről is, akivel "egymást rendezik", pedig Csenge eleinte szintén nem akart színész lenni. Annak ellenére, hogy már az anyja hasában is színpadon volt.

Mint mondta, mindig az izgatja, amit még nem csinált: kipróbálni valami mást. Fontos, hogy egy színész sok karakterrel kísérletezzen, ugráljon egyikből a másikba. Szereti az embereket, és azt is, ha őt szeretik. Jó lenne, ha mindig megértenénk a másik embert, akkor is ha az ideges, vagy mást gondol, érez. Egyedül a szeretettel tudunk csodákat művelni - fogalmazott. Úgy érzi, ha ő szereti a közönséget, akkor azt vissza is kapja.