Királypárti volt és rendszerkritikus

Mindszenty és a 20. század viharos időszakai

A bíboros, hercegprímás – korábban Zalaegerszeg volt apátplébánosa – életművéről Balogh Margit és Fejérdy András történészek beszélgettek. Az est moderátora Kovács Örs, a Rubicon Intézet tudományos munkatársa volt.

Hogyan viszonyult Mindszenty a magyar történelem fontos kérdéseihez, például az őszirózsás forradalomhoz, a tanácsköztársasághoz, a királypuccsokhoz, a nyilas diktatúrához, a zsidótörvényekhez és deportáláskhoz, majd a kommunista elnyomás éveihez. A történészek szerint a válasz sokszor azért sem könnyű, mert a bíboros életútja a 20. század legviharosabb időszakára esett, melynek eseményei sokszor már önmagukban is ellentmondásosak; nincs ez másképp Mindszenty személyével sem.

Balogh Margit, Kovács Örs és Fejérdy András

Pehm Józsefről, Zalaegerszeg apátplébánosáról sok minden eszünkbe juthat, például számos városfejlesztő építkezés, vagy a szegények támogatása, de akár az is, hogy szigorú pap volt. Balogh Margit szerint egy sokoldalú, fáradhatatlanul nagy munkabírású ember, akit a 20. század különböző történelmi korszakaiban más és más kihívások értek. Ma már nem biztos, hogy minden gondolatával azonosulni tudunk. Az is elmondható, hogy pályája elején hittantanárként, majd később plébánosként is szigorú volt, nem tűrte a kilengéseket. Akik ismerték, gyakran mondták róla, hogy „nevetni a padlásra jár” – nehogy a papi tekintélyén csorba essen.

Mindszenty az őszirózsás forradalmat, és a változás lehetőségét üdvözölte. A köztársaság kikiáltását ugyanakkor nem, mert legitimista (királyságpárti) volt. Mivel a kommunizmust zsigerileg elutasította, így a tanácsköztársaságot is. A kiépülő Horthy-rendszer viszont Fejérdy András szerint először valamiféle pozitív visszarendeződést jelentett számára. Bár mivel a királyság hagyományos intézménye megszűnt, és egy református államfő állt az ország élén, erős kritikával illette. A rendszer tűréshatárát kereste: meddig mehet el írásaiban a rendszerkritika terén. Ez a magatartás mindig jellemző volt rá, nemcsoda, hogy mindkét elnyomó rendszer bebörtönözte.

Balogh Margit a legitimizmus kapcsán hozzátette: nem egy homogén nézetrendszerről van szó, és nem minden papra volt jellemző. Mindszenty ultralegitimista volt, vagyis a törvényes uralkodó (király) visszatérését tekintette jogfolytonosnak, lehetőleg minél előbb. Volt egy szolidabb ág is, ők mindezt akkor szerették volna elérni, ha a nemzetközi helyzet lehetővé teszi.

Hogy miképp viszonyult az 1930-as évek egyre erőteljesebb zsidóellenes hangulatához, majd a deportálásokhoz, Fejérdy azt felelte: látta, hogy a fajelmélet és a hitleri Németország veszélyt jelent, és erre igyekezett felkészülni. Mivel szociálisan érzékeny volt, mindig segített a rászorulókon, így a zsidó embereken is. Azt vallotta, hogy a kollektív bűnösséget nem lehet egy társadalmi vagy vallási csoportra sem kivetni.

Balogh Margit hozzátette: egy kritikus időszakról van szó. Az apátplébános életében is változás jön, hiszen Pehmből Mindszenty József veszprémi püspök lesz 1944 márciusától. Valóban felszólalt a kikeresztelkedett zsidók érdekében, de azt komolyan vette, hogy csak meggyőződésből veheti fel valaki a keresztséget (az ehhez szükséges korábbi három hónapos oktatást hat hónapra emelte). Viszont, ha ez megtörténik, az szent dolog. A deportálásokat és a zsidó ingatlanokból való részesedést pedig elítélte. Kritikaként megfogalmazódhat, hogy miért csak a kikeresztelkedett zsidókat védte, a hitüket megtartókat miért nem? Friss püspökként valószínűleg nem akart a hatáskörén túl terjeszkedni. A püspöki kar pedig bízott abban, hogy hamarosan pozitív irányba fordulnak a dolgok. De az is közrejátszott, hogy más országokban is azzal vágott vissza a hatalom a zsidók érdekében felszólaló papoknak, hogy ez nem az ő hatáskörük. Ők csak a megkeresztelkedettekkel foglalkozzanak.

Az est folyamán az is elhangzott: Mindszenty a háború után a kiépülő kommunista rendszerben ideológiai és politikai veszélyt látott. Az egyház eleinte azt vallotta, hogy amig nem korlátozzák a működésüket és a hitéletet, addig kiegyensúlyozott viszonyra kell törekedni a párttal. Egy idő után viszont a szovjetek által megszállt országokban semmi garancia nem volt a vallásszabadság minimumára sem. 1945 végétől Mindszentynél is fokozatosan felváltja a tárgyalási kísérleteket a szembehelyezkedés. 1946-tól a kommunisták figyelték Mindszentyt, feljegyzéseket készítettek róla, s már ekkor próbálták kitalálni, hogy miképp lehetne eltávolítani.