Hagyományőrzés a kézikaszás aratóversenyen

Lendvai Jenőné polgármester a szombat délelőtt tartott kézikaszás aratóversenyen elmondta, a település önkormányzata önállóan szervezte meg a rendezvényt, ahogy az elmúlt évben is. A meghívásnak hét nagybanda és hét kisbanda tett eleget, köztük visszatérőket és újakat is fogadtak. A verseny az önkormányzat saját területén zajlik, ahol a búzát egy mezőgazdasági vállalkozás veti el. A zsűri az aratószokások megjelenítését bírálja, ami magában fogalja a hagyományos eszközök (kasza, fagereblye, favilla) használatát, az elvégzett munka minőségét, a tarló tisztaságát, a kévék összekötését, a keresztek összeállítását, valamint a hagyományos aratóételek kínálatát, hagyományoknak megfelelően a tábla szélén megterítve.

A házigazda település kisbandával mérette meg magát. Lendvai András, aki egyidős az aratóversennyel, 6-7 éve csatlakozott a társasághoz, nagyapját váltotta fel az eléggé fárasztó kaszálásban. Mint mondta, fontosnak érzi a hagyományőrzést, népzenével is foglalkozik, brácsán és harmonikán is játszik.

A Nagykutasi Népdalkör tagjai nagybandával 2000-től vesznek részt az aratóversenyen. Gubiczáné Nagy Rózsával, a népdalkör vezetőjével a kepe tövében szépen terített aratóételek mellett beszélgettünk. Minden eszköz, lábas, fazék, tányér, villa, kanál, kés eredeti, ahogy hagyományosak a kizárólag házi alapanyagokból készített ételek is. Elmondta, reggelire többek között főtt tojást, főtt krumplit, töpörtyűt, paprikás krumplit és aludttejet kínáltak, ebédre tejfölös répafőzeléket és lesütött húst. Készítettek még kőtt rétest, tarkedlit és perecmácsikot is. Ez utóbbi nem tészta-, hanem kenyérféleség, az asszonyok akkor sütötték, mikor elfogyott a rendes kenyér. Komolyan vették a felkészülést az arató- és cséphadaró versenyre is, melyre otthon gyakoroltak.

Kocsis Zsuzsanna, a becsvölgyei nagybandát erősítette kézi kaszásként. Már gyermekkorában is kaszált, így ez a munka nem idegen számára. Harmadik alkalommal vesznek részt az aratóversenyen, melyre szívesen jönnek, mert fontosnak érzik e hagyomány felelevenítését, néptánc együttesük tevékenységében is ezt a feladatot vállalták fel. A fárasztó aratáshoz tartalmas ételekkel is készültek, kakas pörkölttel, szilvás krumplival, sóspereccel, diós és mákos kaláccsal.

Ragán Józsefné, a németfalusi Betyár nagybanda tagja azt mondta, ők valójában nem hagyományt őriznek, mert ebbe a munkába születtek bele. Mégsem szeretné, hogy visszajönnének régi idők, mert az aratás felért egy kínzással. Nagyon jó, hogy ma már kombájnokkal aratják a gabonát.

A régi időket mégis felidézték, összehasonlítva a jelennel. Nem volt akkoriban tritikálé, sem hektár, a területet négyszögölben és holdban mérték. A búza mellett rozst, zabot és árpát termesztettek, és akinek száz mázsa gabonája termett vegyesen, az már gazdag embernek számított.

Nem volt hiába, hogy már gyermekkoruk óta kézzel aratnak a németfalusiak, mert megnyerték a nagybandák versenyét, a kisbandák közül pedig a gellénháziak szerepeltek a legjobban.