A fejszámolás nem megy

Tényleg annyira félelmetes tárgy a matek?

"Fejszámolás? Hát az egyre kevésbé megy!" - válaszolta érdeklődésünkre Gáspárné Nagy Edit, és Balogh Judit, a Belvárosi-iskola Dózsa-székhelyiskolájának két tanára. Az alsó illetve felső tagozaton oktató két pedagógus szerint a számológép, az okostelefonok és számítógép-használat rohamos terjedése miatt a diákok nehézkesen tanulnak meg fejben műveletek elvégezni, és sokszor nem is értik, hogy miért kér tőlük ilyesmit a tanár. A szorzótáblát ugyan bemagolják, mert muszáj, ám később el is felejtik, hiszen nem "fejben" használják.

A matematikát oktató pedagógusokkal a március elsején megrendezett határon túli Zrínyi Ilona Matematikaverseny apropóján beszélgetünk, melynek megyei fordulóját a Dózsa-iskola szervezte, s az intézmény hét tanulója díjat is kapott a megmérettetésen.

Szóval miért is félelmetes tárgy a matek? Gáspárné Nagy Edit úgy látja, hogy a mai gyerekek szinte semmitől sem félnek, így a "félelmetes" kifejezés nem feltétlenül állja meg a helyét. Inkább némi fenntartással viszonyulnak a tantárgyhoz, s bizony nemcsak a gyerekek, hanem sokszor a szülők is. A diákok első osztályos korukban persze mindezt még nem érzik, hiszen akkor játékos formában, sok színes képpel és rajzzal tanulják a matematikát. Bár, az már az első hónapok után kiderül, hogy melyik gyereknek van nagyobb érzéke hozzá. A tananyag bővülésével és bonyolódásával együtt aztán nőnek a kételyek is. Melyhez sokszor maguk a szülők adják az alapot. Balogh Judit szerint nagyon gyakori, hogy egy-egy gyengébben teljesítő tanulónak otthon elnézik a lemaradást, mondván: "Apának, Anyának sem ment a matek, tehát nem olyan nagy baj, ha a gyerek se tudja." Aki nem kap otthonról ösztönzést a folyamatos készülésre, annak nehéz felzárkózni, hiszen még a legjobbaknak is szüksége van gyakorlásra. Sajnos a tapasztalatok egyre inkább azt mutatják, hogy a diákok nem végzik el a házi feladatokat, és csak kevés szülő ellenőrzi, hogy tanul-e otthon délutánonként a csemetéje.

Balogh Judit és Gáspárné Nagy Edit

A pedagógusok szerint az tény, hogy kell egyfajta készség és logikai gondolkodás a matematika megértéséhez. Azonban szorgalommal és folyamatos tanulással igenis be lehet gyakorolni úgy az egyes feladattípusokat, hogy jó eredménnyel zárja az a tanuló is a félévet/évet, akinek nem a matek az erőssége. Aki persze versenyekre jelentkezik, vagy komolyan kíván a tárggyal foglalkozni, a feladatok mechanikus elvégzésén túl többre - kreativitásra, bonyolultabb összefüggések felismerésére - is szüksége van.

A tanárok elmondták: a matematika tananyaga nem változott az elmúlt időszakban. Az óraszám viszont csökkent. Az alsó tagozat végére például a geometria csak szűkösen fér bele az órai anyagba, felsősöknél pedig sokszor előfordul az a furcsaság, hogy a középiskolai felvételinél olyan dolgokat kérnek a gyerekektől, amit csak nyolcadik második félévében tanulnak, a kevesebb óraszám miatt. A tanárok így igyekeznek pluszórákat adni a felvételizőknek. Általánosságban elmondható, hogy az alsó évfolyam végére a 20 ezres számkörig és a kétjegyű osztásig, a felső tagozat végére pedig többek között a függvényekig, a gömb és hasábok térfogat- és felszínszámításáig és az elsőfokú egyenletekig kellene eljutni.

Változtak viszont az oktatás módszerei és segédanyagai: sokkal több színes könyv és munkafüzet áll rendelkezésre, mint régen, a tantermek felében van már digitális tábla, amit a gyerekek nagyon kedvelnek. A pedagógusok kérdésünkre tréfásan megjegyezték, hogy a szöveges feladatoknál ma már nyilván nem a szocialista brigádok végeznek különféle munkákat, amikből a gyerekeknek mennyiségi összefüggésekre kell rájönniük.