Ak­va­rel­lek és zon­go­ra­mű­vek

Em­ber­ség és ér­zé­keny­ség a zsi­na­gó­ga évad­nyi­tó­ján

Bár lát­szó­lag a két ne­ve­zett te­le­pü­lés­nek nincs kö­ze egy­más­hoz, még­sem vé­let­len, hogy az al­ko­tók Za­la­eger­sze­gen ven­dé­ges­ked­tek, és ép­pen egy­szer­re. Ér­di Ta­más édes­ap­ja, Ér­di Sán­dor új­ság­író (az MTV egy­ko­ri Stú­dió cí­mű mű­so­rá­nak fő­szer­kesz­tő­je) ugya­nis szin­tén kö­tő­dik Ba­la­ton­al­má­di­hoz, Veszeli­vel pe­dig rég­óta jó ba­rát­ság­ban van a csa­lád. Ér­di Sán­dor­ral a fes­tő­mű­vész is­mer­tet­te meg iga­zán a ba­la­to­ni tá­jat, mely­nek szép­sé­gé­ben – ahogy mond­ja – nem­csak a va­ló­ság­ban, ha­nem Veszeli ké­pe­in át is tud gyö­nyör­köd­ni.

Ezek után ta­lán mon­da­ni sem kell, hogy a zsi­na­gó­gá­ban meg­nyílt tár­la­tot Ér­di Sán­dor aján­lot­ta az ér­dek­lő­dők fi­gyel­mé­be. Őszin­te, ba­rá­ti kö­szön­tő­jé­ben nem­csak Vesze­li alak­ját, s fes­té­sze­té­nek lé­nye­gét vá­zol­ta fel, ha­nem az is ki­de­rült: Ér­di ma­xi­má­li­san is­me­ri és el­is­me­ri a mű­vész éle­tét és mun­kás­sá­gát. Így csak igaz ba­rá­tok val­la­nak egy­más­ról.

Veszeli La­jos rit­kán fest, nem azért mert lus­ta, ha­nem mert ezer más el­fog­lalt­sá­ga is van: ta­nít, szer­keszt, szer­vez. Ha vi­szont ecse­tet vesz a ke­zé­be, ak­kor rob­ban! Ér­di sze­rint ek­kor tör ki be­lő­le min­den; az em­ber­ség, a ter­mé­szet sze­re­te­te és a hit.

Művé­sze­té­re a kont­rasz­tok jel­lem­zők. Ba­la­to­ni táj le­he­let­fi­nom ak­va­rel­le­ken, hó­fe­hér ké­pek, me­lyek még­is me­leg­sé­get su­gá­roz­nak, nagy­mé­re­tű, sö­tét­tó­nu­sú áb­rá­zo­lá­sok (fe­ke­te, üres fész­kek, év­gyű­rűk) és sza­kadt vi­tor­lák. Ott van min­de­nütt a ha­lál, az el­mú­lás, ám a szép­ség, alá­zat és az új­já­szü­le­tés le­he­tő­sé­ge is, ami a jö­vő fe­lé visz, s jel­zi: va­la­mi ta­lán ma­rad utá­nuk. Egy föl­di le­nyo­mat.

Per­sze a hu­mor sem hi­á­nyoz­hat, ezt ta­lán leg­in­kább az egyik tár­ló­ban ki­ál­lí­tott „mű­vész­pén­zek” je­le­ní­tik meg: 5 fi­tying. Ennyit ér az egész. Ta­lán azért még­sem.
Ér­di Sán­dor úgy ér­zi, Veszeli La­jos lec­két ad mind­nyá­junk­nak; lé­lek­ből és em­ber­ség­ből.

A tár­lat­nyi­tó után Ér­di Ta­más zon­go­ra­kon­cert­jé­vel foly­ta­tó­dott az es­te. A Bé­csi Ze­ne­aka­dé­mi­án vég­zett fi­a­tal mű­vész – aki új­szü­lött ko­rá­ban egy hi­bás in­ku­bá­tor­ke­ze­lést kö­ve­tő­en el­ve­szí­tet­te lá­tá­sát – öt­éves ko­rá­tól zon­go­rá­zik. Ze­nei ké­pes­sé­ge­i­re ko­rán fel­fi­gyel­tek, majd egy spe­ci­á­lis mód­szer se­gít­sé­gé­vel ta­nult to­vább ját­sza­ni. Lá­tás­hi­á­nya el­le­né­re tu­cat­nyi ver­seny­mű­vet tud, s több CD-je is meg­je­lent már. Re­per­to­ár­já­ban fő­leg Schubert, Mo­zart, Cho­pin, Bach, Bar­tók és Liszt sze­re­pel. A zon­go­ra­mű­vész – aki a vi­lág 23 or­szá­gá­ban kon­cer­te­zett már – 2008-ban meg­kap­ta a har­minc év alat­ti te­het­sé­gek­nek já­ró Ju­ni­or Prima dí­jat.

Ahogy a mű­vész hon­lap­ján (www.erditamas.hu) ol­vas­ha­tó, Ko­csis Zol­tán ze­ne­szer­ző egy­szer úgy nyi­lat­ko­zott ró­la: „sok­kal ér­zé­ke­nyeb­ben nyúl a bil­len­tyűk­höz, mint a lá­tó em­be­rek. Az ő já­té­ká­ban bi­zo­nyos di­na­mi­kai tar­to­má­nyok­ban olyan ér­zé­keny­ség van je­len, ami lá­tó em­be­rek­nél ter­mé­szet­sze­rű­leg nem le­het­sé­ges. Ezt a ké­pes­sé­get ta­lán cho­pi­ni mér­ték­kel le­het csak mér­ni. Nem vé­let­len, hogy a len­gyel ze­ne­szer­ző na­gyon kö­zel áll hoz­zá.”