Frissülő online adatbázisok

Önkiszolgáló kölcsönzés a könyvtárban

A közelmúltban egy levéltári sajtótájékoztatón szó esett arról, hogy a 19. században népszerű Zala–Somogyi Közlöny digitalizálását a Deák Ferenc Megyei Könyvtár kezdte el, ám az első tíz számot a levéltár teszi közzé. Vajon háttérbe kerültek a könyvtárak a digitális fejlődésben, vagy csak egy speciális esetről van szó? Egyáltalán, mi történt a könyvtárakban a katalóguscédulák „eltűnése” óta. Ennek jártunk utána.

Kiss Gábor, a megyei könyvtár igazgatója az említett folyóiratról elmondta, hogy az elnevezésekkel kapcsolatban van egy kis keveredés: ők a Zalai Közlönyt digitalizálták. 1862-ben indult a lap Zala–Somogyi Közlöny néven, de egy idő után a kanizsai szerkesztő visszatért Kaposvárra, ahol elindította a Somogyi Közlönyt.

A lap nálunk 1945-ig Zalai Közlöny néven ment tovább. Először a kanizsai könyvtár kezdte digitalizálni a kiadványt, majd a Deák Ferenc Megyei Könyvtár is nyert egy jelentős összeget a munkára, később a kanizsaiak is folytatták a „mentést”, melybe most a levéltár is bekapcsolódik. A folyóirat így a megye több közgyűjteményében is megtalálható elektronikus formában.

Nem épült ki országos könyvtári hálózat

„Sokszor számon kérik a könyvtárakon, hogy miért nem haladnak jobban a digitalizálással, ám ehhez egyrészt pénz kell, másrészt a szerzői jogokra is oda kell figyelni” – folytatta az igazgató. „Csak a 70 évnél idősebb dokumentumokat lehet szabadon digitalizálni, ugyanis rájuk már nem vonatkoznak a szabályok. A magyarországi közgyűjtemények jó részében a 2000-es évek elején kezdődött meg a digitális és számítógépes rendszerek tervezése és kiépítése. A zalaegerszegi megyei könyvtárban is ekkor készült el az elektronikus és on-line katalógus.

A fejlesztések elsősorban a papírral és képpel dolgozó közgyűjteményeket, tehát a könyvtárakat és a levéltárakat érintették leginkább. Az utóbbiak esetében az Országos Levéltár el tudta indítani a szisztematikus digitalizálást, s a nagy központi szerverre rá tudtak csatlakozni a vidéki levéltárak is. A könyvtárak esetében viszont ez nem történt meg. Koncepció ugyan készült, és az Országos Széchényi Könyvtárnak (OSZK) kellett volna kialakítani a rendszert. Civil kezdeményezésre ugyan létrejött a magyar elektronikus könyvtár (MEK), melyet aztán az OSZK befogadott, de az egységes hálózat nem alakult ki. Ennek hiányában a kisebb, vidéki könyvtáraknak kevés a lehetőségük nagyobb léptékű digitalizálásra.
Az elmúlt években viszont a TIOP- és TÁMOP-pályázatoknak köszönhetően számos előrelépés történt. A teljes katalógus hozzáférhető nemcsak a könyvtárban, hanem az interneten is. Közben a régi dos-os programról windows alapúra cserélték a belső katalógust. Tanulmánykötetek, gyűjteményes kötetek is feltárásra kerültek. Az állomány fejlesztése révén ma már címlapszolgáltatást is nyújtanak; vagyis egy kattintással feljön a címlapról készült kép. Évente frissül a „folyóiratok a zalai közgyűjteményekben” adatbázis is. Március elejétől pedig a könyvtár megújult honlappal várja az olvasókat, melyen már a 7 zalai könyvtár adatbázisa (zalai tudástár) egyszerre látható lesz. Néhány hét múlva működésbe lép az önkiszolgáló kölcsönzőrendszer is. A kódolvasó alá tartva az olvasójegyet és a kölcsönözni kívánt könyveket, magunk is elintézhetjük a kölcsönzést.

Képként tárolják

Ami a munka gyakorlati részét illeti. Működik még a hagyományosnak mondható mikrofilmes archiválás, sőt újabbakat is vásárolnak. Egyre gyakoribb azonban, hogy mikrofilmekről is digitalizálnak. Ez egy fotózási eljárást jelent, vagyis képként rögzítik és mentik a dokumentumokat, amiket a könyvtár belső rendszerében tárolnak. Előnyt élveznek a Zaláról szóló dokumentumok.

Kiss Gábor elárulta: a tárolórendszer és az adatbázis kiépítése milliós költséget jelentett, és a tárolókapacitást folyamatosan frissíteni kell. A sikeres pályázatoknak köszönhetően azonban tudnak új adatbázist kiépíteni: szeretnék, ha minél előbb elkészülne a megye képeslap- és településfotóira épülő virtuális gyűjtemény. Ennek érdekessége, hogy az 1980-as évekig nyomon lehet követni az egyes falvakról vagy városokról készült képeket. Míg a legtöbb képeslap-gyűjtemény 1945-ben véget ér.

„Csak egy gond van” – kapcsolódott a beszélgetésbe Tóth Judit igazgatóhelyettes. „Egyre több friss folyóirat érkezik elektronikus úton, mondjuk PDF-formátumban. Nem tisztázott azonban ezek továbbíthatósága. E-mailen persze egy gombnyomással tovább lehetne küldeni, de hát a lapok pénzbe kerülnek. Ha bejön az olvasó, számítógépen meg tudja nézni, ám ha valami fontosat talál benne, végül kéri, hogy nyomtassuk ki. Így megint visszatérünk a papírhoz. A rendszer tehát még kicsit kidolgozatlan”.

Digitalizálás ide vagy oda, azért a könyvtárak mégiscsak azt szeretnék, ha a bővülő szolgáltatások mellett megmaradnának közösségi helyeknek. Ezt a cél szolgálja a megyei könyvtárban számos előadás, civil program és a bútorzat teljes cseréje. Így most kávéházi hangulatban olvasgathatunk, vagy keresgélhetünk a digitális rendszerben.