Archivum

Pártállami iratok, csecsebecsék

2012. február 28. kedd, 18:07

Címkék:

Hiába zengte az Internacionálé, a múltat nem lehet végképp eltörölni. Még az állampártét (vagy pártállamét) sem, annak ellenére, hogy volt rá egy-két halvány kísérlet. A múlt kutatható és szabadon hozzáférhető, hiszen eltelt 15 év: az 1948-1989 közötti időszak iratai a megyeszékhelyen működő Zala Megyei Levéltár pártarchívumában elérhetők. A közelmúlt zalai történéseit rejtő gyűjtemény tartalmáról és feldolgozásáról Káli Csaba történész-levéltárost, a korszak kutatóját kérdeztük.

Feldolgozás alatt a pártarchívum

kali 1

- A rendszerváltozást követően természetes volt, hogy a levéltárakba kerülnek az állampárt dokumentumai?

- Ennél kicsit összetettebb a kérdés, és komoly szakmai viták is zajlottak ezzel kapcsolatban. 1991-ben a Magyar Dolgozók Pártjának és az MSZMP-nek az iratait államosították. Ezt megelőzően voltak olyan törekvések, hogy minden dokumentumot Budapestre kell koncentrálni, s ezt szerette volna az utódpárt is. Szakmai körökben ugyanakkor más javaslatok is születtek, míg végül az Antall-kormány az államosítás mellett döntött. Egy-két évvel később aztán az adott megyéhez tartozó iratok a területileg illetékes levéltárakhoz kerültek. A Zala Megyei Levéltár ezt a majd' ötvenévnyi iratmennyiséget a Kossuth utcai volt megyei pártbizottság épületéből (ma városi rendőrkapitányság) vette át.

- Milyen állapotban voltak a dokumentumok, s mi a biztosíték arra, hogy minden irat átadásra került? Akkoriban sok szó esett arról, hogy szándékos megsemmisítés zajlik.

- Egyrészt a pártbizottság épületében egy jól felszerelt archívum, illetve irattár működött. Akár külön levéltárnak is felfogható gyűjtemény volt ez, annál is inkább, mert a rendszerváltozásig pártirat nem kerülhetett levéltárba. Ezeket az iratokat külön szakmai szempontok - méghozzá szovjet metodika - szerint kezelték. Ez annyit jelentett, hogy míg a hazai levéltárak a beérkezés sorrendje alapján kezelték az iratokat, addig a szovjet szisztéma egyfajta tematikus elrendezést és dokumentációt követett. Az archívum amúgy a közigazgatási hierarchia szerint épül fel: a megyei pártbizottság anyagaival indul, ezt követik a járási, városi, nagyközségi, községi iratok. Ezen kívül egyéb társadalmi szervezetek (DISZ, KISZ, Hazafias Népfront) dokumentumai is megtalálhatók benne. Ami a kérdés másik részét illeti: tényleg van hiány bizonyos típusú dokumentumok esetében, például a személyzeti anyagoknál. Történhetett némi tudatos megsemmisítés, ám szakszerűtlen kezelés, szabálytalan iratmegsemmisítés is állhat a dolog hátterében. Tény az is, hogy az utolsó hetek, hónapok káoszában sokan hozzájutottak a róluk szóló anyagokhoz, amit elvittek magukkal. Ennek ellenére sok jelentés és fegyelmi eljárás dokumentuma is kutatható az archívumban.

kali 2

Káli Csaba, a korszak kutatója, az egykori tisztviselők életével is foglalkozik

- Hallatlan mennyiségű iratról van szó, hol tart most a feldolgozás?

- A pártarchívumi rendszer úgy működött, hogy mindig az utolsó öt lezárt év előtt keletkezett iratokat rendezték. Így mikor 1989-ben véget ért a zalai apparátus élete, 1983-ig jutottak el az iratrendezésben. A hátra maradt öt év teljes feldolgozása így ránk maradt. Ez most is zajlik. Ezen kívül a levéltárban évek óta megy egy digitalizációs program, melynek keretében szeretnénk a megyei pártbizottság anyagát elektronikus formában közzé tenni. Ennek előkészítése érdekében - a testületi ülések jegyzőkönyvei alapján - a napirendi pontokat dolgozzuk fel, s rendezzük adatbázisba. Reményeim szerint az 1948-tól 1970-ig terjedő időszak még az idén elérhető lesz a honlapunkon. A cél, hogy egy-egy téma kapcsán könnyű legyen keresni a program segítségével. Készülni fog továbbá egy tisztviselői dokumentumtár, melyben osztályvezető-helyettes szintig feldolgozásra kerül az egyes személyek életrajza, karrierje.

- Mennyire kényes kérdés manapság ezzel foglalkozni?

- Azt gondolom, hogy ez ma már nem probléma, persze egyedi esetek itt is adódhatnak. A tisztviselők közszereplők voltak, így a történeti kutatásokból nem maradhatnak ki, a múltat velük együtt kell feldolgozni.

kali 3

A KISZ-iskolából is rengeteg tárgy került a levéltárhoz

- Az archívumban nem csak iratokat, hanem tárgyi emlékeket - amolyan csecsebecséket - is látni. Ezek is a pártbizottság épületéből valók?

- Nem, a '90-es évek végén ugyanis a KISZ-iskolából is történt egy iratbegyűjtés. A tárgyak onnan nagyobb részben a Göcseji Múzeum-, kisebb részben a levéltár archívumába kerültek. Kitűntetések, sosem használt jelvények, kitöltetlen tagkönyvek garmadája, szakkönyvek, hanglemezek, kazetták, testvérszervezetekől kapott ajándékok és ruházati elemek képezik ezt a kisebb gyűjteményt. Ezek adott esetben kiegészíthetik a kutatást, vagy illusztrációnak, kiállítási tárgyaknak használhatók.

- Milyen érzés nap, mint ezek között a dokumentumok, tárgyak között dolgozni? Vannak nosztalgikus pillanatok is?

- Érdekes néha belegondolni, hogy mikor 10-14 éves kamasz voltam, s megvolt a saját életem, napi ritmusom, milyen események, politikai döntések zajlottak a közvetlen közelemben. Nosztalgiát nem igazán érzek, inkább csak amolyan emlékképeim vannak, s ezek nem akadályoznak abban, hogy objektíven, és kívülállóként tekintsek erre a korszakra, mely mindig is nagyon érdekelt.