Tollal és szóval küzdött

Dokumentumfilm Mindszenty életéről

Az előadással egybekötött ünnepélyes vetítésen Gyutai Csaba polgármester és Stóber László apát, a Mária Magdolna plébániatemplom esperes-plébánosa is méltatta Mindszenty József hercegprímást.

Mindszenty, vagyis ahogy a helyiek ismerik, Pehm József bíboros, Esztergom érseke, az utolsó hercegprímás, 1919-ben, a kommün után került Zalaegerszegre, ahol a főgimnázium hittantanára, majd a plébánia vezetője lett. Szabad életének java részét itt élte le.

Gyutai Csaba szerint kemény, szigorú, ám tisztességes ember volt, kiváló és nagyhatású szónok. Emiatt a környékről is sokan jöttek Egerszegre, hogy hallhassák szavát. Kezdeményezője volt a ferences templom, a Notre Dame zárda és az Oncsa-házak megépítésének, modernizálta a plébánia épületét.  

Aktív szervezője volt a helyi kulturális és civil életnek, még nyomdája és újsága is volt. Elutasított minden szélsőséget, hiszen 1944-ben a nyilasok, 1948-ban pedig a kommunisták tartóztatták le. Mindszenty tudta, hogy az országnak szabadságra, hitre és építő gondolatokra van szüksége.

A polgármester – mint mondta – ápolnunk, őriznünk kell Mindszenty örökségét. Nekünk, zalaegerszegieknek kell továbbvinnünk azt a keresztény, nemzeti lángot, amit ő gyújtott meg. A Mindszenty-kultuszt egy, a nagytemplomban kialakított emlékszobával lehet még tovább erősíteni, ami akár egyfajta zarándokhellyé is válhat a keresztény emberek számára.

Stórber László (aki a filmben is megszólal) elmondta: a Mindszenty-szoba a Mária Magdolna plébániatemplom keresztelőkápolnájában kerül majd kialakításra, a nagytemplom teljes rekonstrukciójának befejezése után. Mindszenty Józsefet ő is szigorú, ám alázatos embernek nevezte. Emlékét úgy őrizhetjük, ha az igazságosság és a kegyelet világáért imádkozunk.

Koltay Gábor filmje afféle fikciós elemekkel gazdagított dokumentumfilm. A 20. század sötét évtizedeinek alapos bemutatása közben ismerhetjük meg a bíboros alakját, életét. A film különös figyelmet fordít a börtönévekre, a perre és az ellene folyó lejárató sajtókampányra.

Mindszentyt a kommunista hatalom testileg-lelkileg megkínozta, majd hazug vádak alapján életfogytiglani fegyházra ítélte. 1956-ban kiszabadult, és a forradalom leverése után a amerikai nagykövetségen kapott menedéket; mely egyfajta hosszú félrabsággá változott.

Több alkalommal tervezte, hogy a követségéről külföldre távozik, ám cserébe azt kívánta a kormánytól, hogy tegyék szabaddá a hitoktatást, a papnevelést és a sajtót. Ez természetesen nem történt meg. A követségen töltött évek alatt írta meg emlékiratait, s egyháztörténeti tanulmányait, majd 1971-ben Rómába ment. Néhány hónap múlva Bécsbe települt, s haláláig (1975) ott is élt.

Száműzetésében is kötelességének érezte, hogy a világban szétszóródva élő magyarok hitét és nemzettudatát erősítse. Az „országrontók ellen mindig tollal és szóval küzdött”. Ezért is merül fel neve kapcsán – s merült fel benne is – az a morális kérdés, hogy szabad-e szószékről politizálni. Mindszenty hitte, hogy ha veszélybe kerül az egyház és az emberek szabadsága, akkor igenis küzdeni kell

A vetítés után Szabó Ferenc teológus-író és Péntek Imre költő, a Pannon Tükör folyóirat főszerkesztője értékelték a látottakat.