A próba éve a ZTE-akadémián

A nevelés a fontos

– A labdarúgó akadémiáról szólva, az első év a próba időszaka volt – vélekedett Kereki Zoltán. – Mindenképpen változtatásra szorult feltételrendszerünk, ha versenyben akarunk maradni. Az első évben a 15–16 éves korosztályból 28 gyerekkel foglakoztunk. A tapasztalatokat mindenképpen igyekszünk felhasználni a következő esztendőkben.

Az itt dolgozó szakemberek nagy munkát végeztek, mivel nem csak a sport szakmai részével foglalkoztak, hanem a tanulók tanulmányi eredményeit és magatartását is igyekeztek figyelemmel kísérni. Jó kapcsolat alakult ki a Deák–Széchényi Szakközépiskola és Szakmunkásképző vezetésével is.

A következő évre már megtörténtek a felvételi vizsgák. A 2010–2011-es évre 35 gyereket vettünk fel. A felvételi rendszerbe bevontuk az utánpótlásedzőket. Ők értékelték a gyerekeket, és a folytatásban vállalniuk kell döntéseiket. Bizakodom, hogy az első év után egyre sikeresebbek lehetünk, A további előrelépéshez anyagiak terén is izmosodnunk kell.

– Az akadémia után térjünk át utánpótláscsapatok bajnoki szereplésére. Mennyire elégedett?
– A magyar labdarúgás legnagyobb hibája, hogy az utánpótlás területén is eredményekben gondolkodik. Legalább 30 éve van már így. Edző kollégáimat igyekeztem átprogramozni. Ne utánpótláskorban legyen csak valaki jó játékos, hanem felnőttként is. Ne az eredményeket hajszolják, hanem piacképes felnőtt labdarúgókat neveljenek.

– Azért nem árt, ha a gyermek sikerélményhez jut...
– Természetesen nem baj, de hangsúlyozom, a nevelés a fontos és nem az eredményesség.
– Ennek ellenére miként értékeli az utánpótláscsapatok szereplését?
Helytálltak a bajnokságban. Az U–19-es korosztálynál a bajnokság elején történt egy edzőváltás. Balázs Zsolt lépett Bán István helyébe, aki a ZTE II. edzője lett.

– Éppen önt váltotta...
– Érdekes dolog, mivel pár forduló után a klub vezetése döntött úgy, hogy az időmbe nem fér bele a tartalékcsapat szakmai munkájának az irányítása. Nem én mondtam le. Bán István lett a vezetőedző. Nem tartom rossz szakembernek, annak ellenére, hogy kiesett a csapat. A tartalékcsapat irányítása véleményem szerint nem szakmai feladat, hanem inkább nagy lelki és pedagógiai hozzáértést igényel.

Úgy kell az edzőnek tűzben tartani a fiatal játékosokat, hogy aki hét közben keményen edz, elképzelhető, hogy a hétvégén nem játszik a visszajátszók miatt. Egy edző számára szép feladatot kapni csak ritkán sikerül. A tartalékcsapat kiesésének az NB II-ből sok összetevője van. Mindenképpen fájó a búcsú, de kicsit talán várható volt.

– Egyből vissza akarnak jutni a „tarcsival” az NB II-be, vagy más az elképzelés?
– A célkitűzést a klub vezetése határozza meg, az nem a mi feladatunk. A ZTE irányítóinak kell eldönteniük, mit várnak el a csapattól. Egy biztos, a másodosztály felgyorsította a fiatalok fejlődését. Bizonyítja, hogy hárman odakerültek a felnőttcsapat keretéhez. Ez mindenképpen pozitívum, és igazolja azon véleményemet, hogy nem az eredményesség, hanem a nevelés a fontos.