Nem csalódottak, de...

 ZTE-ZÁÉV: A dobogó harmadik fokán

– Meg akartuk nyerni az alapszakaszt, arra fektettünk nagy energiát, hogy a rájátszásban mi legyünk a kedvezményezettek. Nem sokon múlott, hogy nem sikerült – vélekedett Nagy László. –  Balszerencsésen kaptunk ki a BKV-től, utána már hiába győztünk a FTC otthonában.  Ellentétben a tavalyi idénnyel, amikor a  rájátszásra kerültünk csúcsformába, most erre az időszakra kissé  visszaestünk.

– Lehet a formahanyatlást valamivel magyarázni?
–  Nem vagyok híve a magyarázkodásnak, de nem a játéktudással volt baj, az nem szállt el a lányoknál. Az edzésmunkában viszont pár hölgynél akadtak gondok. Tudom, munka mellett vállalják a sportolást, ami dicséretes, de páran jobban odatehették volna magukat.

– Csalódás a 3. hely?
– Nem, csak mint mondtam, nagyobb odaadással,  figyelemmel idén is meg lehetett volna a bajnoki cím. A csapat tudása alapján ismételhetett volna.

– Változhat a játékoskeret?
– Nem hiszem, esetleg anyai örömök miatt eshet ki valamelyik csapattag.

A szakvezető után kíváncsiak voltunk a csapatkapitány Csurgai Anita véleményére is.
–  A vezetés által kitűzött célt, a dobogót teljesítettük – mondta a csapatkapitány. – Amíg az elmúlt idényben a szerencse jobban mellénk állt, idén már közel sem. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy tavaly csak a szerencse segített minket az  aranyérem megszerzésében. A Ferencváros a döntőbe jutás visszavágóján ellenünk új pályacsúcsot dobott hazai pályán, így mérkőzhetett az aranyéremért.

A bronzéremmel is elégedettek vagyunk, mivel igyekeztünk mindent megtenni az ismétlésért, de most akadt egy bombaformában dobó  fővárosi csapat. A bronzcsatában már magabiztosak voltunk. Két fölényes győzelemmel bizonyítottuk, hogy ott a helyünk a dobogón. A csapatbajnokságnak ugyan vége van, de vár ránk az  országos egyéni és páros bajnokság.  A felnőtteknél  öten, az ifiknél négyen vagyunk  érdekeltek. Szeretnénk itt is bizonyítani, hogy a ZTE-ZÁÉV  ott van a magyar tekézés élvonalában.