Követésre méltó

Rendhagyó rajzóra a múzeumban

Horváth László először az anyagismeretről, a különböző matériák közvetítette gondolatokról beszélt a gyerekeknek, majd végighaladva a többségében vallási témájú szobrain, ismertette azok készítési technikáját, jelentését.

– Szeretem a gyerekeket, őszinték a megnyilatkozásaikban és a rajzaikban is.

– Nem tartott éppen ettől az őszinte véleménytől? Hiszen a „Laci bácsi ez nagyon szép!” mellett volt, amikor felhúzták a szemöldöküket egy-egy mű láttán.
– Nem az kell, hogy minden tetsszen a nézőknek, csak legyen valamilyen vélemény a műről. Mert az nyomot hagy, és majd valahol lecsapódik. Ami fontos, az megmarad, ha csak elmennek egy alkotás mellett, az nem mond semmit a számukra – mondta Horváth László.

A társkiállító Ludvig Dániel munkái kapcsán a tanárnő a színek kifejező erejére hívta fel a figyelmet, mely hamarosan az osztály rajzóráinak témája lesz.
– Sok múzeumi programon veszek részt kézműves-bemutatókkal, foglalkozásokkal. Innen jött a kapcsolat, illetve jelenleg egy tanfolyamra járok, mely az iskolák és a múzeumok partnerségében rejlő lehetőségeket tanítja – indokolta követendő kezdeményezését Steier Györgyi. – Amikor téli képet kellett festeni a gyerekeknek, gondoltam, nem én mutatom meg, hanem eljövünk a múzeumba és nézünk rá példát. Csodálatos munkák születtek ebből, magam is meglepődtem.

– Szerencse, hogy közel van az iskola a múzeumhoz, könnyebb így órát szervezni.
– Igen, de a skanzenbe is el szoktunk menni, az pedig nincs közel. Nekem nagyon fontos a kézműves-tevékenység, nagy szeretettel tanítom is. Elsősorban ez az elhivatottság kell, hogy legyőzzük a távolság és az idő rövidsége állította akadályokat.

A múzeum dolgozóit is megállította egy pillanatra ez a rendhagyó óra. Nem mindennapi, hogy a földre helyezett csomagolópapírokon buzgón rajzolnak, ragasztanak a gyerekek, két művész alkotásai nyújtotta „díszletben”.
– Sajnos, nem igazán élnek a pedagógusok ezzel a lehetőséggel. Nemcsak tárlatvezetésre van nálunk mód, hanem alkotó rajzórák tartására is. Vagy rendhagyó történelemórára. Nem is kell az egész állandó kiállítást végigjárni, csak azt a korszakot, amiről éppen tanulnak. Akár egy fejezetzáró összefoglaló órán. Biztosan sokkal maradandóbb lenne az egész tananyag.