A nya­ra­lás ér­zel­mi fel­töl­tő­dés

Nyár… nap, fény, me­leg, ki­rán­du­lás, ki­kap­cso­ló­dás a mun­ka­nap­ok mo­no­ton szol­ga­sá­gá­ból. Fél­re­ten­ni a min­den­na­pi gon­do­kat, ki­csit el­fe­lej­te­ni a ne­héz­sé­ge­ket, a fel-fel­me­rü­lő prob­lé­má­kat. Egy­sze­rű­en jól érez­ni ma­gun­kat, hi­szen min­den por­ci­kánk pi­hen­ni vá­gyik. Ne gon­dol­juk, hogy a pi­he­nés, ki­kap­cso­ló­dás min­den em­ber­nél egy­for­ma. Élet­vi­te­lünk­től, mun­kánk­tól, vá­gya­ink­tól, ko­runk­tól, csa­lá­di ál­la­po­tunk­tól, szel­le­mi és fi­zi­kai erőn­lé­tünk­től füg­gő­en mind­nyá­jan más­képp ter­vez­zük sza­bad­sá­gun­kat.

Élet­vi­tel: Ter­ved egy iga­zi lel­ki fel­töl­tő­dés, egy sa­rok­ba le­ül­ve el­be­szél­get­ni ön­ma­gad­dal, vagy kéz­be ven­ni egy olyan köny­vet, mely se­gít a bel­ső nyu­gal­mad meg­ta­lá­lá­sá­ban? Meg­sza­kí­tás­ként ki­rán­dul­ni, eset­leg úsz­ni egy na­gyot, s köz­ben el­be­szél­get­ni pá­rod­dal olyan dol­gok­ról is, amely­re a ro­ha­nó hét­köz­nap­okon so­ha nincs idő. Vagy gyer­me­ked­del fo­ciz­ni egy na­gyot, olyat hogy ezek­re a kö­zös együtt­lé­tek­re majd min­den­ki bol­do­gan em­lé­kez­zen.

Mun­ka: Egy szel­le­mi mun­kát vég­ző em­ber­nek már az is nagy ki­kap­cso­ló­dás, ha ked­vé­re va­ló fi­zi­kai mun­kát vé­gez­het. Aki­nek szin­te min­den por­ci­ká­ja el­er­nyedt, an­nak egy szép kert ren­de­zé­se is so­kat je­lent­het. A sok em­ber­rel fog­lal­ko­zó mun­ka­vál­la­ló ál­ta­lá­ban egy kis csen­des he­lyen el­töl­tött ki­kap­cso­ló­dás­ra vá­gyik. Vá­gya­ink: El­éré­sét igen sok­szor be­fo­lyá­sol­ja a pénz­tár­cánk, vagy egész­sé­gi ál­la­po­tunk. Jó, ha eszünk­be jut ilyen­kor: Ad­dig nyúj­tóz­kodj, amíg a ta­ka­ród ér!

S ha el­uta­zunk egy szép ten­ger­part­ra, vagy cso­dá­la­tos hegy­vi­dék­re, sen­ki se fog­ja tud­ni, hogy a ru­ha, ami raj­tunk van, hány éves,… vagy ép­pen most vet­tük – esetleg hi­tel­ből – el­uta­zá­sunk előtt. Nincs ér­tel­me adós­ság­ba ver­ni ma­gun­kat! Ma­gyar­or­szá­gon is van­nak gyö­nyö­rű tá­jak, eze­ket is ér­de­mes fel­ke­res­ni. Élet­ko­runk: Az egé­szen biz­tos, hogy más­mi­lyen ki­kap­cso­ló­dás­ra, nya­ra­lás­ra vá­gyik egy fi­a­tal, egy kö­zép­ko­rú, vagy egy nyug­dí­jas. A leg­szebb, ha kö­zö­sen meg­be­szél­ve olyan ter­ve­ket fek­te­tünk le, amely­ben sen­ki nem akar­ja irá­nyí­ta­ni, vagy ma­gá­hoz köt­ni a má­si­kat.

Csa­lá­di ál­la­pot: Egy egye­dül­ál­ló­nak nem kell az el­kép­ze­lé­se­it más­hoz iga­zí­ta­nia. Oda uta­zik, aho­va el­ter­vez­te, s ak­kor, ami­kor akar. A csa­lád­ban élők – még ha csak két sze­mély is, a férj és fe­le­ség – ös­­sze­ül­nek, meg­be­szé­lik, me­lyi­kük ho­va sze­ret­ne el­jut­ni, men­­nyi­re fut­ja a költ­ség­ve­tés­ük­ből, mi­kor kap­nak szabadságot… S ha már kö­zös ne­ve­ző­re jutottak… men­nek nya­ral­ni.

A nya­ra­lás ide­jét, a ki­kap­cso­ló­dás mi­ben­lét­ét még job­ban kell ter­vez­ni, ha gye­re­kek is van­nak.  A fi­zi­kai-egész­sé­gi ál­la­pot: Hi­á­ba sze­ret­né­nek so­kan el­jut­ni oda, aho­va ke­re­kes szék­kel nem le­het. Hi­á­ba aka­rok hegy­re men­ni, ha nem bír­ja a lá­bam. Pe­dig a szép táj, a nyu­godt lég­kör fe­led­tet­ni tud­ja még a fáj­dal­ma­kat is. Lég­úti be­teg­sé­gek­kel a sós le­ve­gő­jű ten­ger­part­ra; vér­sze­gény­ség­gel, tü­dő­be­teg­ség­gel hegy­vi­dék­re ér­de­mes men­ni.

Ha sok fe­hér­jét tar­tal­ma­zó táp­lá­lé­kot fo­gyasz­tot­tál, ki se fe­küdj a nap­ra! Na­pon­ta leg­alább há­rom li­ter víz­zel kell pó­tol­ni a hő­ség mi­at­ti fo­lya­dék­vesz­tést. Há­rom­szor ét­kez­zünk, ne több­ször. Zöld­sé­get, gyü­möl­csöt min­den nap fo­gyas­­szunk. A dé­li órák­ban ne nap­für­dőz­zünk, és ke­rül­jük el a meg- és fel­fá­zást!

A nyá­ri ki­kap­cso­ló­dás, üdü­lés ide­jén fel­tét­le­nül sza­kít­sunk időt ar­ra, hogy sa­ját ma­gunk­kal is „el­be­szél­ges­sünk”, s mér­leg­re te­gyük dol­ga­in­kat. Ez csak ön­ma­gunk­ra tar­to­zik és sen­ki más­ra. A mai em­bert nem is az el­ma­gá­nyo­so­dá­sa mi­att kell saj­nál­ni, ha­nem in­kább azért, hogy so­ha sincs csend­ben, ös­­sze­sze­det­ten, egye­dül.