Za­jos si­ker volt

Fesz­ti­vál­lá bő­ví­te­nék a nyá­ri já­té­ko­kat

– Idén már 11. al­ka­lom­mal ját­szották Keszt­he­lyen, ne­kem úgy tű­nik egy­re na­gyobb si­ker­rel.
– Igen, ez sze­ren­csé­re így van. Pe­dig kez­det­ben nem volt egy­sze­rű dol­gunk. Fe­le­sé­gem­mel, Básti Ju­li­val so­kat tör­tük a fe­jün­ket azon, hogy hol vol­na ér­de­mes nyá­ri szín­há­zat csi­nál­ni, s ami­kor ki­de­rült, hogy Keszt­he­lyen nincs ilyen ren­dez­vény, egy­ből le­csap­tunk rá. Ke­mé­nyen meg kel­lett azon­ban küz­de­nünk a si­ke­rért, de most már úgy tű­nik, sí­nen va­gyunk. 

– Ele­in­te több­nyi­re Shakes­peare da­ra­bo­kat ját­szot­tak, az­tán né­hány éve vál­tot­tak.
– Igen, leg­elő­ször a Té­ve­dé­sek víg­já­té­kát hoz­tuk el a keszt­he­lyi kö­zön­ség­nek, és Shakes­peare an­­nyi­ra il­let a park­hoz, a park meg hoz­zá, hogy jó da­ra­big az ő mű­ve­i­nél ma­rad­tunk.

– Az­tán vál­tot­tak, és ta­valy rá­adá­sul már ma­gyar szer­ző da­rab­já­val ér­kez­tek Keszt­hely­re.
– A Fe­ke­te Pé­ter egy­idős a nyá­ri já­té­kok­kal: Bu­da­pes­ten már rég­óta nagy si­ker­rel játs­­szuk. Ezért is gon­dol­tam úgy, hogy meg­ör­ven­dez­tet­jük ve­le a Ba­la­ton-par­ti né­ző­ket is.

– Úgy tű­nik, be­jött.
– Na­gyon is. Ezért hoz­tuk el idén is. De azért sze­ret­tünk vol­na va­la­mi újat is nyúj­ta­ni. Neil Si­mont so­kan sze­re­tik itt­hon is, így e mel­lett dön­töt­tünk.

– Ahogy a Fe­ke­te Pé­ter, A 88. ut­ca fog­lya­i­nak az alap­tör­té­ne­te is pénz kö­rül fo­rog. Utób­bi rá­adá­sul ki­fe­je­zet­ten a gaz­da­sá­gi vál­ság­ról, és egy há­zas­pár emi­att csak­nem tel­je­sen el­le­he­tet­le­nü­lő élet­hely­ze­té­ről szól. Gya­ní­tom, hogy is­mét tu­da­tos volt a té­ma­vá­lasz­tás.
– Ter­mé­sze­te­sen. Úgy gon­do­lom, hogy a szín­ház­nak, ahogy azt nagy­ne­vű mes­te­rem, Ádám Ot­tó is mond­ta, fon­tos sze­re­pe a vi­gasz­ta­lás. Ezek a da­ra­bok ra­gyo­gó­an al­kal­ma­sak er­re. Min­den­ki­nek jól esik lát­ni, hogy raj­tuk kí­vül má­sok is ke­rül­het­nek ne­héz hely­zet­be, és ki tud­nak lá­bal­ni be­lő­le.

– A fel­lé­pő szí­né­szek évek óta vis­­sza­té­rő sze­rep­lői az egyes da­ra­bok­nak. Kern And­rást azon­ban idén elő­ször lát­hat­ta a kas­tély­park­ban a kö­zön­ség.
– Ez így van. Sőt, Básti Ju­li­val is elő­ször ját­szot­tak együtt szín­pa­don eb­ben a da­rab­ban. Film­ben már dol­goz­tak kö­zö­sen, de szín­ház­ban még so­ha. Sze­ren­csés­nek ér­zem ma­gam, hogy le­he­tő­sé­gem volt lát­ni ezt a ta­lál­ko­zást.

– Én is így érez­tem, és ahogy kö­rül­néz­tem a né­ző­té­ren, még so­kan raj­tam kí­vül. S, ahogy hal­lot­tam, min­den es­te meg is tel­tek a szék­sor­ok.
– Va­ló­ban nem pa­nasz­kod­ha­tunk. Sőt, oly­an­­nyi­ra nem, hogy eb­ben az év­ben már azon is el­gon­dol­kod­tunk, kö­zö­sen a he­lyi ön­kor­mány­zat­tal, hogy fesz­ti­vál­lá bő­ví­te­nénk a prog­ra­mot. Per­sze ez a do­log még na­gyon el­vi sí­kon van, sok fel­té­tel­nek kell tel­je­sül­nie ah­hoz, hogy meg­va­ló­sul­jon.