Asbóth Sándor kiállítás

A Göcsei Múzeum kiállítása:
a keszthelyi Balatoni múzeumban 2010. október 9- 2010. december 23.
a budapesti Hadtörténeti Múzeumban 2011. január 8- 2011.március 6.
a zalaegerszegi Göcseji Múzeumban 2011.március 11- 2011.május 8.


200 évvel ezelőtt, 1810. december 19-én, Keszthelyen született Asbóth Sándor.

A Balatoni Múzeum 2010. október 9-én nyíló Két nemzet hőse, Asbóth Sándor című kiállítással emlékezik meg a jeles férfiúról. A tárlaton bemutatásra kerül a magyar közgyűjteményekben fellelhető Asbóth-hagyaték: fotók, dokumentumok, festmények, továbbá a reformkort, a magyar szabadságharc és az amerikai polgárháború korát idéző tárgyi és dokumentumanyag: fegyverek, eredeti fotográfiák, mérnöki szerszámok, viseletrekonstrukciók stb. A kiállításban Asbóth Sándor életútjának bemutatása mellett a korszakra vonatkozó általánosabb ismereteket is szerezhetnek a látogatók.

Az életrajzi lexikonokban, róla szóló publikációkban, sőt arlingtoni síremlékén is tévesen szerepel születési éve. A keszthelyi Plébánia anyakönyvének tanúsága szerint nem 1811-ben, hanem 1810-ben született.

Édesapja, Asbóth János a Georgikon tanáraként egyik szervezője volt a keszthelyi Helikoni ünnepségeknek. Sándor fia mérnöknek tanult, ifjú szakemberként részt vett a Lánchíd építési munkálataiban, majd Temesvárra került, ahol 1844 – 48 között Temes megye igazgató főmérnökeként működött. 1848 decemberében ő is csatlakozott a honvédsereghez, ahol elsősorban mérnöki tudományát hasznosíthatta. Klapka György hadtestében vett részt a tavaszi hadjárat csatáiban. 1849. ápr. 20-án őrnaggyá léptették elő, a Hadügyminisztériumba került, majd hamarosan Kossuth Lajos szárnysegédévé, a Kormányzó Elnöki Hivatal katonai osztályának vezetőjévé nevezték ki. A szabadságharc leverése után Kossuthtal együtt hagyta el az országot, s követte őt az emigráció minden állomásán. A Kormányzó legszűkebb bizalmasi köréhez tartozott. 1851-ben, Amerikában, New Yorkban telepedett le, ahol mérnökként tevékenykedett, többek között közreműködött a híres Central Park tervezésében. A polgárháború kitörésekor, nagyon sok magyar emigránshoz hasonlóan, csatlakozott az északiak seregéhez, hamarosan Frémont tábornok vezérkari főnöke lett. 1862-ben a Pea Ridge-i csatában tanúsított vitézsége miatt a kongresszus jóváhagyta dandártábornoki kinevezését. 1863 őszén Nyugat-Florida katonai parancsnokává nevezték ki, ahol többek között négerekből álló egységeket szervezett. 1864. szept. 27-én a Marianna melletti csatában súlyosan megsebesült, egy puskagolyó az arckoponyájába fúródott, amit sohasem sikerült eltávolítani onnan. (Az okozta korai halálát is.) A polgárháború befejezése után, 1866-ban az Egyesült Államok argentínai nagykövetévé nevezték ki, s hamarosan ellátta az Uruquay-i képviseletet is.
Buenos Airesben halt meg 1868. január 21-én. Végső kívánsága, hogy az Egyesült Államok földjében nyugodjon, 1990-ben teljesült, hamvait akkor szállították át Argentínából Washingtonban, ahol a hősi katonai temetőben, az arlingtoni National Cemetery-ben helyezték örök nyugalomra.