Fiala János: Kuss!

...továbbá elküldeni a hallgatókat melegebb éghajlatra se perc alatt, lelkendezni és morcoskodni, keménykedni meg váratlanul megejtő kis portréklasszikusokat összehozni néhány betelefonálóval. Szóval elképesztő skálán képes játszani – és ezért is hallgatják sokán. Harmadik könyve is ezért egyedülálló, mert az őszinteségnek és dühnek, állandó tükörbe nézésnek és önmarcangolásnak, igazságoknak és igazságtalanságoknak erre a teljesen speciális keverékére csak ő képes. Lehet, hogy megkapja benne Vitray, meg más korábbi példaképek, a legfigyelemreméltóbb mégis az ebben a könyvben, hogy a sztárújságíró kissé sztereotip sorsán mennyire átüt egy mániákusan és állandóan magát kereső ember képe. Pillanatnyi sikerek és magány, hirtelen szerelmek és hirtelen csalódások, önfejlesztés és az önfejlesztésből előbukó újabb és újabb bajok.

Aztán a talpra állás újra és újra. Mert ez éppenséggel nincs direktben benne, de a rádiós a következő reggel is felkel és belekezd a reggeli 120-150 perc megtöltésébe, ha kialvatlanul mogorva, ha nem, van elég betelefonáló, ha nincs. Szóval teszi a dolgát – mi meg aztán szívesen olvasunk róla, hogy ő is csak ugyanolyan ember.